Labdarúgás, 1975. január-december (21. évfolyam, 1-12. szám)

1975. január / 1. szám

A MUNKA ÉVE — Mi lesz 1975-ben? — Munka! Aki kérdez: a Labdarúgás szerkesztősége. Aki válaszol: Krizsán József, az MLSZ főtitkára. A világos kérdésből és az arra adott tömör válasz­ból egyaránt az tűnik ki, hogy azon a beszélgetésen, amely az új esztendő első munkanapján folyik, a lé­nyegről esik csak szó. — Mi van a munkatervben? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szövetségnek könnyű volt új munkatervet készítenie, mert a feladatai világosak. Arról van szó ugyanis, hogy amikor egy évvel ezelőtt az OTSH állásfoglalása alapján megkezdődött a munka, ez gondos tervszerű­séggel kiterjedt a sportág egészére, átfogta a szerve­zeti, a nevelési és a szakmai kérdések minden terü­letét, általában és részleteiben egyaránt. Az elmúlt esztendőben felmerült széles körű ötle­tekből, javaslatokból, állásfoglalásokból célszerű ha­tározatok születtek, amelyek alkalmasak arra, hogy a sportágat elindítsák a fejlődés útján. Ebben az új év­ben tehát az a feladat a mi házunk táján, hogy az 1974-ben meghozott határozatok szellemében, azokat megvalósítsuk. Helyesebben: erőnk megfeszítésével tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a felada­tainknak 1975-re eső részét megoldjuk. Mert az em­lített határozatok nem csupán egy rövidebb szakaszra, hanem hosszabb időre írják elő a teendőket. Aki is­meri a sportág természetét, az jól tudja, hogy komoly eredmények csak több éves, következetes munka ha­tásaként jelentkezhetnek.­­ Kezdettől fogva alapvető feltételnek tartjuk, hogy a határozatokat az arra illetékesek töviről he­gyire megismerjék, mert ennek hiányában el sem képzelhető a végrehajtás. A másik dolog: akkor mond­hatjuk el valamiről azt, hogy az helyes, jó és cél­szerű, ha az érdekeltek előbb-utóbb maguk is egyet­értenek azzal, ha szinte mindenki rájön arra, hogy az a közös érdeket szolgálja. A helyes és közös szem­lélet kialakítása tehát parancsolólag írja elő szá­munkra, hogy határozatainkat — amelyeket minden­kor a téma gondos és alapos tanulmányozása, hazai és külföldi tapasztalatok felhasználása, a feltételek széles körű figyelembevétele előzött meg — általános­ságban és részleteiben megismertessük, szükségessé­géről és célirányosságáról az illetékeseket meggyőz­zük, és végrehajtásukat mindig a segítés szándékával ellenőrizzük. A mi tevékenységünknek ez az egyik fontos új vonása. És ez marad a jövőben is, mert meg­győződésünk, hogy egész szívvel és lelkesedéssel csak azt lehet jól csinálni, amelyről mindenki tudja, miért teszi. Szabad legyen ezzel összefüggésben egyetlen példát említenem. Az edzésmunkában a több, a na­gyobb intenzitású munka, a követelményrendszer be­vezetése nem találkozott egyhangú helyesléssel. Sem a szakemberek, sem a játékosok körében. Fenntartá­sok és viták tüzében változtak meg az álláspontok néhány hónap kemény munkájában. Viták még mint Válogatottunk Szolnokon, a Svájc elleni barátságos mérkőzésen győzelemmel zárta az 1974. évi szereplését. Bal­ról: Horváth csapatkapitány, Mészáros, Csapó, Dunai III, Tóth J., Halmosi, Török, Fazekas, Nagy III, Nagy L., Bene (MTI Foto: Petrovits László felvétele)

Next