Éva, 1974 (2. szám)

1974 / 2. szám

Fél óra Almási Évával színházi próba és szilvásgombóc között Kivételesen beszéltünk először erről: Almási Éva örült, hogy a szinkronmun­kák közben hónapokon át szinte össze volt zárva ezzel a kivételes tehetségű színész­­nővel, akit csodált és tisztelt. Nemcsak mint művészt, hanem mint embert is, ami­ért pályája csúcsán volt ereje és bátorsága abbahagyni és nemet mondani. A filmjei pedig meggyőzték róla: az igazi tehetség maradandó, akkor sem szűkíthető korsza­kokra, akkor is csillog, ha körülötte a filmben már mindent elhomályosít és be­lep a por. Almási Éva örömmel adta át magát a Garbóból sugárzó varázsnak, alá­rendelte tehetségét ennek a rendkívüli művészegyéniségnek és a hangjával igye­kezett visszaadni mindazt, amit benne Greta Garbo játéka keltett. örült a szinkron nagy sikerének, de meg is ijedt tőle. Nem akar Greta Garbo nevé­hez ragadni, nem szeretné, ha úgy emlegetnék, mint aki a nagy művésznő szinkronhangja volt. Ért­hető: Almási Éva — Almá­si Éva színésznő akar ma­radni, s azt sem bánja, ha a Garbo-sorozat nézői az ő nevére már nem is emlé­keznek. Hiszen elsősorban: színésznő. S ha boldogító művészi élményekre gon­dol, színpadi szerepek jut­nak eszébe. (Mint a közön­ségnek is, ha őrá gondol.) Havonta 20—25 estéjét a színpadon tölti, a Madách­­ban, amelynek tagja, a Vígszínházban, ahol ven­dégszerepel. S a többi sza­bad estéjét ugyancsak színházban tölti, de nem a színpadon, nagyon szeret néző is lenni. Beszélgetésünk után sie­tett vissza a próbára, aztán haza! Mert „olyan jó otthon még gyereknek lenni és enni a mama forró, friss szilvás­gombócát”. (*—Sl Greta Garbo, az Anna Karenina c. filmben. Font: Almási Éva (Fotó: Bojár) Kis kérdőívünk Neve? Almási Éva. Termete? Karcsú, nyúlánk. Szerencséje? Akármennyit akármikor akár­mit eszik , nem hízik. Mit szeret és mit tud? Játszani: színpadon, tévében, rádióban, szinkronban. Mit nem szeret és mit nem tud? Házimunkát. Főzni, varrni, takarítani. A mama elké­nyezteti, megcsinálja helyette. Hány tévészerepe volt? Nem számolta össze, viszafelé nem néz, csak a jelennel és a jö­vővel foglalkozik. Kiket szinkronizált? A leghíresebbek:Shirley McLaine, Claudia Cardinale, Stephania Sandrelli és­­ legutóbb a tévésorozatban Greta Garbo! Mikor látta először filmen Garbót? Öt évvel ezelőtt Párizsban. Éppen Garbo-sorozat volt az egyik moziban. Minden egyes filmjét meg­nézte. A FIATAL HÁZIGAZDA A Színészmúzeum című tévésorozat házigazdája egy fiatal színész: Farády István. A főiskolát elvé­gezte, s ma már a kecs­keméti Katona József Színház tagja. Ezúttal nem alakításairól, ha­­nem arról beszélgettünk a fiatal és dicséretreméltóan szerény fiatalemberrel: milyen élményt, milyen tanulságokat jelent szá­mára a Színészmúzeum? — Eddig tíz folytatás készült el, s úgy tudom, legalább ennyi lesz még. Minden felvételt izgalommal, kíváncsian várok, nekem, a fiatal színésznek szinte felmérhetetlenül tanulságos ez a sorozat. Elsősorban az egykori nagy művészekről ké­szült fényképek, filmrészletek , amelyek többségét sohasem lát­tam. És még inkább: a személyes találkozás a még közöttünk élő színész-kortársakkal, akik szemé­lyes visszaemlékezéseikkel gazda­gítják az olykor nem eléggé jel­lemző régi filmjeleneteket vagy a hiányos eredeti dokumentumokat. Sajnálom is, hogy nem éltem abban a korban, amikor a Színészmú­­zeum főszereplői voltak a magyar színjátszás nagyjai, de örülök is. Sajnálom, mert nem lehettem ré­szese vagy akár csak szemtanúja az egykori Nemzeti Színház, Víg­színház, Magyar Színház, Bel­városi Színház forró sikereinek, az akkori nagy művészek ma már legendás alakításainak. S hogy miért örülök? Mert — úgy érzem — a mai színészek élete szebb, köny­­nyebb, gondtalanabb. Nemcsak a színpadon, a filmvásznon, a rádió mikrofonja előtt, hanem a televí­zióban is kibontakoztathatják te­hetségüket. Nekünk — az akkori gazdasági krízisek, a színészek létbizonytalansága, a látványos színházi bukások — csak törté-► 21

Next