Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

Néhány impressziómat, érzésemet mégis szeretném elmondani, amelyek nemcsak az én számomra, hanem a magyar olvasóközön­ségnek is érdekesek. Hiszen Borisz Pet­­rovszkij neve nem ismeretlen Magyarorszá­gon. Nemcsak az orvosok ismerik, hiszen az egyik budapesti sebészeti klinika pro­fesszora volt. Hogy ez mennyire így van, annak ékes bizonyítéka, hogy még ma is, sok év elmúltával érkeznek magyar levelek a professzorhoz, a hála, az elismerés, a sze­retet hangján, a sok orvosi segítség­ és ta­nácskérés mellett. Gyakran találkozom azzal a kérdéssel oda­haza, hogy miért éppen az I. sz. moszkvai Sebészeti Klinikát választottam? Mi volt kijövetelem célja? Másfél évvel ezelőtt ér­keztem a klinikára azzal a szándékkal, hogy az érsebészettel kapcsolatos disszertáció­mat megírjam. Láttam több hasonló jellegű nyugati klinikát is, így megállapíthatom, hogy Moszkvában megtalálhatók a legkor­szerűbb sebészet műveléséhez szükséges mo­dern orvosi műszerek, gépek és egyéb fel­szerelések. Itt minden feltétele megvan annak, hogy mind klinikai munkámat, mind kutatásai­mat eredményesen végezzem. Nagy öröm számomra, hogy én lehetek itt az első ma­gyar aspiráns. De a legnagyobb öröm számomra, hogy Petrovszkij professzor tanítványa lehetek. Nevével a világ minden táján találkoznak, ahol a szív, az ér, a nyelőcső, a vese stb. sebészetének irodalmát tanulmányozzák. Sebészi nagysága jó­ szervezői képességek­kel párosul. Munkahelyem, az I. sz. klinika megtestesíti az ő szervezési elveit. Nem tűri, sőt gyűlöli a sablonokat, és úgy tartja, hogy az orvosi munkában nem lehet helye a me­chanikus gondolkodásnak, a látszólag azonos típusú megbetegedéseknél is figyelembe kell venni az egyedi jelenségeket. Petrovszkij professzort nagyon megsze­rettem mint embert is. Magatartását köz­vetlenség, egyszerűség jellemzi. Bár nagyon szigorú, és nem tűr lazaságot, ennek ellenére nem megy el egyetlen emberi probléma mellett sem. Néhány hónappal ezelőtt Petrovszkij akadémikust kinevezték a Szovjetunió egészségügyi miniszterévé. Ez önmagában véve is egész embert kívánó munkakör. De rosszul ismernénk a professzort, ha azt hinnénk, hogy el tudna szakadni a műtő­asztaltól és a­­katedrától. Hatalmas munka­bírásának tanúbizonysága, hogy jelenleg is rendszeresen mindkét helyen megtalálható. Miniszter, sebészprofesszor, orvosgenerá­ciók fáradhatatlan oktatója, a modern orvos­­tudomány egyik kiemelkedő képviselője, ez mind Borisz Petrovszkij. És mégsem teljes a róla alkotott portré. Ez a nagy humanista mélységesen egyszerű ember, és éppen ez adja karakterének igazi értékét. Dr. MOLNÁR LAJOS Egy munkaegység értéke 1960 óta változatlanul 60 forint a szövetkezetben. A számok egymást magyarázzák: immár hetedik éve 35 mázsa a búza hektáronként. Varjas Gyula­ elnök , az elsők között ismerte fel az országban az intenzív szovjet búzafajták jelentőségét. A gazdaság vetésterületén négyhektáros kísérleti parcellák láthatók. Itt ellenőrzik, hogy milyen a hozama a különböző búzafajtáknak, azonos vetési és növényápolási feltételek mellett. Igaz, hogy nem minden tsz vállalkozott volna ilyen kísérletekre, viszont az is igaz, hogy kevés termelőszövetkezet dicsekedhetik olyan kenyérgabona-termésátlaggal, mint a Szabad élet. A céltudatos gazdálkodás eredményezte ezt. ASSZONYOK KEZENYOMA — Megmondom őszintén—vallotta be a krasznodári küldötteknek Varjas Gyula elnök—, hogy gazdaságunk jórészt az asszonyok vállán nyugszik. Mindig, mindenben számíthatunk rájuk, a férfiakra néha nem ennyire ... Nyolcvankét nő dolgozik a termelőszövetkezetben, hetvenen a kertészetben, tizen­­ketten az állattenyésztésben. A férfiaknál 435 az évi átlagos munkaegység, a nőknél 150—250 között váltakozik. A nőtanács kezdeményezésére indult meg a 200 munkanapos mozgalom, a várakozást is felülmúló eredménnyel. Nagyon sok leány és asszony akadt, aki a megsza­bott 200 napnál is többet dolgozott. A termelőszövetkezet vezetősége különféle ajándé­kokkal lepte meg és társaskirándulásra is elvitte őket. A krasznodári vendégek ezek után érdeklődni kezdtek: kapnak-e részt az asszonyok a tsz vezetésében is a hatalomból? — Egyeduralmat semmiképp — kacagott az elnök. Női „egyeduralomról" valóban nincs szó a szövetkezetben, de a tizenegy tagú vezető­ségben két asszony is helyet kapott. Legyünk őszinték: nem nagyon tetszett nekünk, hogy a nők —mint a beszélgetésekből kiderült — nem is akarnak több hatalmat, bár a példa­­mutatás fegyverét alaposan meg tudják villogtatni a férfiak előtt. Sok érdekes dolgot tapasztaltunk a Szabad életben. A szociális keretből az öregek nyug­díját havi 500 forintra egészíti ki a szövetkezet. Betegség esetére mindenki biztosított, és az átlagkereset hetven százalékát kapja. A jólét emelkedő lépcsőfokát mi sem példázza jobban, mint a tíz dolgozók tulajdonában levő tizenhat személygépkocsi. Gondolt-e a Szabó család valaha arra, hogy három éven belül két házat tud majd vásárolni? Hárman dolgoznak a szö­vetkezetben, tavaly 126 000 forint volt az évi jövedelmük. Marczinkó Károlyné tréfásan azt mondja férjére: ,,Uram és parancsolóm!" A „parancso­­lóm” kifejezést a brigádvezetőre érti, mert Marczinkó Károly ugyanannak a kertészeti brigádnak a vezetője a tsz-ben, ahol a felesége is dolgozik. Pákozdon látogattuk meg őket, ahol fürdőszobás, parkettás új házban laknak a három gyermekükkel. Marczinkóné munkaegység dolgában nem nagyon marad el férje mögött. Az elmúlt évben 400 munkaegységet szerzett, férje pedig 552-t. Ez egymaga több mint ötvenhétezer forintot hozott a családnak. Emellett a brigádjuk a terven felüli terméseredményért min­den munkaegységre 10 forint prémiumot is kapott, ez is növelte a családi bevételt. Akármilyen szépen hangzik a régi magyar kifejezés: ,,uram és parancsolóm", a férfiak és nők egyenrangú, közös munkája bizony elavulttá tette. Az asszonyok szorgalma egyebek között arról is tanúskodik: ráébredtek, hogy nemcsak a kisebb családot, az otthont lehet melegebbé bélelni, gazdagabbá tenni, de a nagyobbat, a termelőszövetkezeti közösséget is. KOVÁCS BÉLA 14 mi áruházunk Áruházunk kirakatai éjszakánként úgy csillognak, mint a gyémánt. Napközben pedig mindig nagy ná­lunk a forgalom. Százhuszonöt figyelmes női szem­pár fogadja a vásárlóközönséget. Az elárusítónők se­gítenek az áruk kiválasztásában, hogy azok megfe­leljenek a vevő ízlésének, s jótanáccsal szolgálnak, kinek mit vegyenek ajándékba. Áruházunk a vásárlók írásbeli megrendelésére házhoz szállítja a kívánt árut. Ezt „Jószolgálati iro­dánk” intézi, de ennek munkatársai — Marija Gur­­jeva és Galina Mescserjakova­­— hasznos tanácsokkal is szolgálnak a ruhák kiválasztásánál, míg Lidia Krizsanovszkaja és Nyina Igorkina szükség esetén elvégzik a ruhán az esetleges igazításokat. Aki áruházunkban szövetet vásárol, mindjárt meg is rendelheti nálunk a felöltőt, ruhát, öltönyt, azok pedig, akik otthon akarják megvarrni, megkérhetik Marija Nyeonova szabásznőt, hogy adjon hozzá megfelelő szabásmintát. Vásárlóink körében igen népszerűek az áruház árusítással egybekötött divatbemutatói. A manöke­­nek az elárusítónők közül kerülnek ki. Rája Zdricse­­va, Nelli Batiscseva, Gálja Mescserjakova, Koltya Dmitrijeva, Tamara Holodova, Válja Mojszejeva, Ljuba Csapligina, Ljijszja Scserbina és Válja Masz­­lova mutatja be a modelleket. A divatbemutatókhoz az áruház műkedvelő jazz-zenekara szolgáltatja a zenét. A zenekar tagjai a Besszonova-nővérek: Lida és Ljubaj továbbá Varja Radcsenko, Zina Abulkina, Szvetlána Szakir, a lipecki áruház igazgatója nyilatko­zik a rádiónak . Divatbemutató az áruházban : An­­gelina Jevsztafjeva (jobb oldalt) és Agnesza Vojtokova kira­katrendezés közben Ljuba Kraszilnyikova, Lidia és Ljuba Besszonova szabadidejükben az áruház jazz-zenekarában játszik A. SZTANOVOV felvételei Válja Másolóvá és Ljuba Kraszilnyikova. A város­ban szeretik és jól ismerik zenekarunkat, mely gyak­ran fellép a műkedvelő együttesek megyei sereg­szemléin és a különböző klubesteken. Az áruháznak olyan kirakatrendezői is vannak, akik ezt társadalmi munkában végzik és rengeteg öt­letet visznek ebbe a tevékenységbe. Az áruház elárusítónői szívükön viselik vállalatuk ügyét. Az SZKP XXIII. kongresszusának tisztele­tére felajánlották, hogy valamennyien elsajátítják a pénztáros, az áruosztályozó, a kirakatrendező és a manöken teendőit, hogy így helyettesíteni tudják egymást. Az elárusítónők a vásárló közönség jobb kiszolgá­lása érdekében továbbfejlesztik szaktudásukat. Har­mincan a kereskedelmi főiskolára, negyvenen tech­nikumba, tizenöten pedig esti iskolába járnak. Kollektívánk jelszava: elsőrendű áru — elsőrendű kiszolgálás! S ezt mindenki érezheti, aki áruházunk­ba látogat. SZ. SZAKÍR a lipecki áruház igazgatója

Next