Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
Néhány impressziómat, érzésemet mégis szeretném elmondani, amelyek nemcsak az én számomra, hanem a magyar olvasóközönségnek is érdekesek. Hiszen Borisz Petrovszkij neve nem ismeretlen Magyarországon. Nemcsak az orvosok ismerik, hiszen az egyik budapesti sebészeti klinika professzora volt. Hogy ez mennyire így van, annak ékes bizonyítéka, hogy még ma is, sok év elmúltával érkeznek magyar levelek a professzorhoz, a hála, az elismerés, a szeretet hangján, a sok orvosi segítség és tanácskérés mellett. Gyakran találkozom azzal a kérdéssel odahaza, hogy miért éppen az I. sz. moszkvai Sebészeti Klinikát választottam? Mi volt kijövetelem célja? Másfél évvel ezelőtt érkeztem a klinikára azzal a szándékkal, hogy az érsebészettel kapcsolatos disszertációmat megírjam. Láttam több hasonló jellegű nyugati klinikát is, így megállapíthatom, hogy Moszkvában megtalálhatók a legkorszerűbb sebészet műveléséhez szükséges modern orvosi műszerek, gépek és egyéb felszerelések. Itt minden feltétele megvan annak, hogy mind klinikai munkámat, mind kutatásaimat eredményesen végezzem. Nagy öröm számomra, hogy én lehetek itt az első magyar aspiráns. De a legnagyobb öröm számomra, hogy Petrovszkij professzor tanítványa lehetek. Nevével a világ minden táján találkoznak, ahol a szív, az ér, a nyelőcső, a vese stb. sebészetének irodalmát tanulmányozzák. Sebészi nagysága jó szervezői képességekkel párosul. Munkahelyem, az I. sz. klinika megtestesíti az ő szervezési elveit. Nem tűri, sőt gyűlöli a sablonokat, és úgy tartja, hogy az orvosi munkában nem lehet helye a mechanikus gondolkodásnak, a látszólag azonos típusú megbetegedéseknél is figyelembe kell venni az egyedi jelenségeket. Petrovszkij professzort nagyon megszerettem mint embert is. Magatartását közvetlenség, egyszerűség jellemzi. Bár nagyon szigorú, és nem tűr lazaságot, ennek ellenére nem megy el egyetlen emberi probléma mellett sem. Néhány hónappal ezelőtt Petrovszkij akadémikust kinevezték a Szovjetunió egészségügyi miniszterévé. Ez önmagában véve is egész embert kívánó munkakör. De rosszul ismernénk a professzort, ha azt hinnénk, hogy el tudna szakadni a műtőasztaltól és akatedrától. Hatalmas munkabírásának tanúbizonysága, hogy jelenleg is rendszeresen mindkét helyen megtalálható. Miniszter, sebészprofesszor, orvosgenerációk fáradhatatlan oktatója, a modern orvostudomány egyik kiemelkedő képviselője, ez mind Borisz Petrovszkij. És mégsem teljes a róla alkotott portré. Ez a nagy humanista mélységesen egyszerű ember, és éppen ez adja karakterének igazi értékét. Dr. MOLNÁR LAJOS Egy munkaegység értéke 1960 óta változatlanul 60 forint a szövetkezetben. A számok egymást magyarázzák: immár hetedik éve 35 mázsa a búza hektáronként. Varjas Gyula elnök , az elsők között ismerte fel az országban az intenzív szovjet búzafajták jelentőségét. A gazdaság vetésterületén négyhektáros kísérleti parcellák láthatók. Itt ellenőrzik, hogy milyen a hozama a különböző búzafajtáknak, azonos vetési és növényápolási feltételek mellett. Igaz, hogy nem minden tsz vállalkozott volna ilyen kísérletekre, viszont az is igaz, hogy kevés termelőszövetkezet dicsekedhetik olyan kenyérgabona-termésátlaggal, mint a Szabad élet. A céltudatos gazdálkodás eredményezte ezt. ASSZONYOK KEZENYOMA — Megmondom őszintén—vallotta be a krasznodári küldötteknek Varjas Gyula elnök—, hogy gazdaságunk jórészt az asszonyok vállán nyugszik. Mindig, mindenben számíthatunk rájuk, a férfiakra néha nem ennyire ... Nyolcvankét nő dolgozik a termelőszövetkezetben, hetvenen a kertészetben, tizenketten az állattenyésztésben. A férfiaknál 435 az évi átlagos munkaegység, a nőknél 150—250 között váltakozik. A nőtanács kezdeményezésére indult meg a 200 munkanapos mozgalom, a várakozást is felülmúló eredménnyel. Nagyon sok leány és asszony akadt, aki a megszabott 200 napnál is többet dolgozott. A termelőszövetkezet vezetősége különféle ajándékokkal lepte meg és társaskirándulásra is elvitte őket. A krasznodári vendégek ezek után érdeklődni kezdtek: kapnak-e részt az asszonyok a tsz vezetésében is a hatalomból? — Egyeduralmat semmiképp — kacagott az elnök. Női „egyeduralomról" valóban nincs szó a szövetkezetben, de a tizenegy tagú vezetőségben két asszony is helyet kapott. Legyünk őszinték: nem nagyon tetszett nekünk, hogy a nők —mint a beszélgetésekből kiderült — nem is akarnak több hatalmat, bár a példamutatás fegyverét alaposan meg tudják villogtatni a férfiak előtt. Sok érdekes dolgot tapasztaltunk a Szabad életben. A szociális keretből az öregek nyugdíját havi 500 forintra egészíti ki a szövetkezet. Betegség esetére mindenki biztosított, és az átlagkereset hetven százalékát kapja. A jólét emelkedő lépcsőfokát mi sem példázza jobban, mint a tíz dolgozók tulajdonában levő tizenhat személygépkocsi. Gondolt-e a Szabó család valaha arra, hogy három éven belül két házat tud majd vásárolni? Hárman dolgoznak a szövetkezetben, tavaly 126 000 forint volt az évi jövedelmük. Marczinkó Károlyné tréfásan azt mondja férjére: ,,Uram és parancsolóm!" A „parancsolóm” kifejezést a brigádvezetőre érti, mert Marczinkó Károly ugyanannak a kertészeti brigádnak a vezetője a tsz-ben, ahol a felesége is dolgozik. Pákozdon látogattuk meg őket, ahol fürdőszobás, parkettás új házban laknak a három gyermekükkel. Marczinkóné munkaegység dolgában nem nagyon marad el férje mögött. Az elmúlt évben 400 munkaegységet szerzett, férje pedig 552-t. Ez egymaga több mint ötvenhétezer forintot hozott a családnak. Emellett a brigádjuk a terven felüli terméseredményért minden munkaegységre 10 forint prémiumot is kapott, ez is növelte a családi bevételt. Akármilyen szépen hangzik a régi magyar kifejezés: ,,uram és parancsolóm", a férfiak és nők egyenrangú, közös munkája bizony elavulttá tette. Az asszonyok szorgalma egyebek között arról is tanúskodik: ráébredtek, hogy nemcsak a kisebb családot, az otthont lehet melegebbé bélelni, gazdagabbá tenni, de a nagyobbat, a termelőszövetkezeti közösséget is. KOVÁCS BÉLA 14 mi áruházunk Áruházunk kirakatai éjszakánként úgy csillognak, mint a gyémánt. Napközben pedig mindig nagy nálunk a forgalom. Százhuszonöt figyelmes női szempár fogadja a vásárlóközönséget. Az elárusítónők segítenek az áruk kiválasztásában, hogy azok megfeleljenek a vevő ízlésének, s jótanáccsal szolgálnak, kinek mit vegyenek ajándékba. Áruházunk a vásárlók írásbeli megrendelésére házhoz szállítja a kívánt árut. Ezt „Jószolgálati irodánk” intézi, de ennek munkatársai — Marija Gurjeva és Galina Mescserjakova— hasznos tanácsokkal is szolgálnak a ruhák kiválasztásánál, míg Lidia Krizsanovszkaja és Nyina Igorkina szükség esetén elvégzik a ruhán az esetleges igazításokat. Aki áruházunkban szövetet vásárol, mindjárt meg is rendelheti nálunk a felöltőt, ruhát, öltönyt, azok pedig, akik otthon akarják megvarrni, megkérhetik Marija Nyeonova szabásznőt, hogy adjon hozzá megfelelő szabásmintát. Vásárlóink körében igen népszerűek az áruház árusítással egybekötött divatbemutatói. A manökenek az elárusítónők közül kerülnek ki. Rája Zdricseva, Nelli Batiscseva, Gálja Mescserjakova, Koltya Dmitrijeva, Tamara Holodova, Válja Mojszejeva, Ljuba Csapligina, Ljijszja Scserbina és Válja Maszlova mutatja be a modelleket. A divatbemutatókhoz az áruház műkedvelő jazz-zenekara szolgáltatja a zenét. A zenekar tagjai a Besszonova-nővérek: Lida és Ljubaj továbbá Varja Radcsenko, Zina Abulkina, Szvetlána Szakir, a lipecki áruház igazgatója nyilatkozik a rádiónak . Divatbemutató az áruházban : Angelina Jevsztafjeva (jobb oldalt) és Agnesza Vojtokova kirakatrendezés közben Ljuba Kraszilnyikova, Lidia és Ljuba Besszonova szabadidejükben az áruház jazz-zenekarában játszik A. SZTANOVOV felvételei Válja Másolóvá és Ljuba Kraszilnyikova. A városban szeretik és jól ismerik zenekarunkat, mely gyakran fellép a műkedvelő együttesek megyei seregszemléin és a különböző klubesteken. Az áruháznak olyan kirakatrendezői is vannak, akik ezt társadalmi munkában végzik és rengeteg ötletet visznek ebbe a tevékenységbe. Az áruház elárusítónői szívükön viselik vállalatuk ügyét. Az SZKP XXIII. kongresszusának tiszteletére felajánlották, hogy valamennyien elsajátítják a pénztáros, az áruosztályozó, a kirakatrendező és a manöken teendőit, hogy így helyettesíteni tudják egymást. Az elárusítónők a vásárló közönség jobb kiszolgálása érdekében továbbfejlesztik szaktudásukat. Harmincan a kereskedelmi főiskolára, negyvenen technikumba, tizenöten pedig esti iskolába járnak. Kollektívánk jelszava: elsőrendű áru — elsőrendű kiszolgálás! S ezt mindenki érezheti, aki áruházunkba látogat. SZ. SZAKÍR a lipecki áruház igazgatója