Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 4. szám

R­NI k k­ülönböző asszonyokról szeretnék szólni. IF­ Mégis úgy tűnnek számomra, mintha valamennyien jó tündérek lennének, oly sokat tesznek az emberekért. EGYIKÜK: SZÁSZ ENDRÉNÉ. Ott­hon két gyermek anyja, kitűnő háziasszony. Munkahelyén: a Gyógyszeripari Tröszt vezérigazgatóhelyettese. Szobája falán, szemben az Íróasztallal fénykép függ. A debreceni Penicillingyá­rat ábrázolja. — Ha fáradt vagyok, vagy valami bánt, erre a képre nézek . .. És máris könnyebb — mondja. És ez nem frázis: Szász End­réné részese volt a magyar gyógyszeripar újjáteremtésének. Szegeden született, szerény anyagi kö­rülmények között élő család gyermekeként. Tizennégy éves korában már tanított, hogy tanulhasson. Kitüntetéses érettségi után a budapesti Tudományegyetemre került, ahol vegytanból, fizikából és ásványtanból szerzett diplomát. Szürke, hétköznapi ál­mai voltak. S ha nem jön a felszabadulás, talán sohasem tudta volna meg, hogy élni nemcsak szürkén lehet. 1949-ben került az akkori Iparügyi Mi­nisztériumba, a vegyipari főosztályra, fő­előadóként. Hogy milyen szerep várt a munka során Szásznéra? Nagy tapaszta­­latú, neves tudósok, a hazai gyógyszer­­gyártás jó hagyományainak letéteményesei, kutatók, tervezők fogtak kezet a jó ügy ér­dekében, s velük együtt ez a fiatal asszony, hogy fellendítsék a gyógyszeripart. Új üze­meket építsenek, vagy a régieket fejlesszék naggyá ? — A józan látásmód győzött — mondja Szászné. — Ki kell használni a régiekben rejlő lehetőségeket, ne legyen törés. A piacról egy pillanatra se hiányozzon a magyar gyógy­szeripar, különben elmarad. És sor került az első nagy alkotás, a deb­receni Penicillingyár felépítésére is. Szász Endréné részt vett politikai vitákban, nagy horderejű egészségügyi döntésekben. Pél­dául milyen legyen a magyar gyógyszer­­ipar helyzete a KGST-ben? Szászné azok véleményét képviselte, akik a testvéri or­szágokra, elsősorban a Szovjetunióra ala­pozták gyógyszeriparunk jövőjét. A gyógy­szergyártás ugyanis olyan iparág, melyben egy kis ország is méltó partnere lehet a leg­fejlettebb iparral rendelkező nagyhatal­maknak is. A gyógyszeriparban nem a mennyiség a döntő, hanem a minőség, a rugalmasság és a választék. Arról nem is szólva, hogy a Szovjetunió jó barát, mindig lehet rá számítani, a szov- jÓ TÜNDÉREK a és A­z utóbbi években a magyar gyógy­szeripar termékeit átvevő 70 ország között a legnagyobb fogyasztónak a Szovjetunió bizonyult. T­udósítónk Natalija Tambajevához, a moszkvai gyógyszertári központ igazgatóhelyetteséhez fordult néhány kérdéssel. — A magyar gyógyszerek mekkora hányadát teszik ki a Szovjetunió teljes gyógyszerimportjának? — Több mint 40 %-át. A szovjet orvosok gyakran javasolják betegeiknek a magyar készítményeket. — Milyen új elemet visznek a magyar gyógyszerek a gyógyászati gyakorlatba? — Egyetlen példát mondok. A ma­gyarok a világon az elsők között gyár­tották a cukorbetegség elleni tablettát. A neve: Bucarban. Ez a gyógyszer lehe­tővé tette, hogy lemondjunk a fájdalmas inzulininjekciókról. A Bucarban rend­kívül nagy keresletnek örvend. Sajnos, nem mindig van elegendő, ami talán azzal függ össze, hogy a szállítás néha késlekedik . .. Ezért K. Uszpenszkij, V. Szofronov moszkvai lakosok és még sokan mások azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy segítsünk nekik Bucar­­bant szerezni. Persze sokkal gyakrab­ban kapunk olyan leveleket, amelyeknek írói hálájukat fejezik ki a magyar gyógyszerészeknek. Örömmel közöljük ezt magyar kollégáinkkal e folyóirat hasábjain. A moszkvaiak bíznak a magyar orvosságok gyógyító hatásában, és igen gyakran kérik ezeket a gyógy­ Csíkvölgyi Józsefné reméli, hogy mind több inzulint fognak készíteni Szász Endréné vezérigazgatóhelyettes még be­szélgetés közben is talál valami feljegyeznivalót ** z ■ ¡ Jü fljj (0 ) jé O _ D O “ Z (S Dr. Udvardi Nagy Istvánnénak jó a kedve: „Úgy látszik, sikerül!" BOJÁR SÁNDOR felvételei

Next