Asszonyok, 1966 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

TAKÁCS MARIKA kékszemű, szelíd, nőies, Őzike típus. Érett­ségi után egy tehetségkutató versenyen vett részt, három sanzont énekelt, a középdön­tőig jutott el. Valaki jelen volt a Televízió­tól,és rögtön behívták. Ez még a TV korszak kezdetén történt, nyolc évvel ezelőtt. Ta­kács Marika azt hitte, ott is énekelnie kell, s nagyon elámult, amikor kiderült, hogy be­mondónak szerződtették. Hangja egy kissé vékonyka volt, beszédtechnika tanulás köz­ben mélyült és sötétedett. Ma is minden adás előtt tíz percet skálázik, ezt sohasem hagyja el. Eleinte úgy érezte, hogy a szörnyű lámpa­láz miatt egy szót sem tud kiejteni. Ma már csak jóleső feszültség fűti, amikor kamera elé ül. Az adásokra úgy készül, mint egy színész­nő az előadásra. Lehetőleg minden alkalom­mal fodrászhoz megy, de megesik az is, hogy egyedül fésülködik. Édesanyja varrja minden ruháját, mindig rendkívül ízlésesen öltöz­ködik. Kerüli a divathóbortokat. Noha mindig lelkiismeretesen készül az adásokra, mégis volt egy felejthetetlen iz­galma. Divatbemutatót közvetített a Mar­gitszigetről. Legalább tíz ország modelljeit vonultatták föl. Kívülről tudta a szöveget. S amikor kigyúlt a piros lámpa, egyetlenegy ország neve se jutott eszébe. De aztán hirte­len ötlettel feltalálta magát: némán látogat­ni kezdett, aki látta, azt hitte, beszél, csak a mikrofon romlott el. A hangtalan felsorolás végén hangosan bemondta:.......és Magyar­ország". Az adás után a hangmérnök kétségbeeset­ten kereste a hibát, de nem találta. Marika csak három év múltán merte bevallani, mi történt: öt évvel ezelőtt ment feleségül Kazimir Károlyhoz, aki ma a Thália Színház főrende­zője. Nem, nem a televízióban látta meg Marikát, hanem Aljosin szovjet író Egyedül című színművének főpróbáján találkozott vele először. (A darabot annak idején Kazi­mir Károly rendezte a Vígszínházban). Férj és feleség szigorú kritikusa egymásnak: Ma­rika azt szokta mondani, hogy Kazimir ren­dezéseivel kapcsolatban ő képviseli a töme­gek ízlését, az átlagnéző reagálását. Egyébként igen elfoglalt. Esti egyetemen magyar irodalmat tanul. Rengeteget olvas, lépést akar tartani a világ minden jelensé­gével. Távolabbi tervei? Ha majd ,,kiöreg­szik" a bemondói mesterségből, beszéd­­technika tanára szeretne lenni az új bemon­dóknak, velet írnak neki, egy nyolcéves kisfiú öt kockacukrot, rajzot és művirágot küldött, és megkérte a kezét. Amikor Eszter megje­lenik a TV-ben, a kisfiú azt mondja a mamájá­nak: ,,Nézd a menyasszonyomat”. Eszternek nincs fodrásza, tupírozott fri­zurája, borbély vágja jó rövidre a haját. A természetesség, az egyszerűség a vonzereje. Az öltözködésben követi a divatot, ez hozza­fel, ilyenkor csodálatos nyugalom szállja meg. A TV-bemondói munka némileg kárpó­tolja a színpadért. A televízió képernyője igen érzékeny, óvakodni kell attól, hogy a szöveget túljátssza, mivel az életben észre­vétlen kis fintor itt sokszorosan felnagyob­bodik, sőt eltorzul. Mi érdekli Lénárd Juditot leginkább? Az operaismertetés, a színházi közvetítés, a képzőművészet meg az irodalom. Sokat ol­vas, és szívesen hallgat zenét. Bachot és ro­mantikus szerzőket. A moderneket kevésbé szereti. Rengeteg levelet kap a nézőktől, s mind­egyikre válaszol. Csaknem mindig angolo­san öltözködik, a kosztüm, a blúz meg a pu­lóver nem válik hamar divatjamúlttá, és jó­formán minden alkalomra megfelel. Gondol arra, hogy a TV-bemondónő divatot is for­mál, hiszen akit szeretnek és sokat látnak, azt utánozzák. A magánélete? Tizen­kétéves kislányát egyedül neveli. Még nem tudja, mi lesz be­lőle. Színésznő? Orvos? Mérnök? Majd ki­derül. Lénárd Judit testvéröccse Moszkvá­ban tanul, a Nyomdamérnöki Egyetemre jár. Talán egyszer meglátogatja, s akkor megis­merkedik a Szovjetunióval is. GÁCH MARIANNE Televízióbemondóinkat nemcsak hazánkban ismerik, hanem szerte a világon, a Szovjetunióban és mindenütt, ahová adásainkat közvetítik. Szeretjük őket, mosolygunk rajtuk, kritizáljuk őket, örü­lünk sikereiknek, bosszankodunk, ha valamit elvétenek. Jó lenne közelebbről is megismerkedni velük. Ezért most bemutatjuk a három legnépszerűbbet, azokat, akiket leggyakrabban lát és hall a közönség. Fotó: KOMLÓS LILI és LACKOVICH LÁSZLÓ TAMÁSI ESZTER egész lényét most az anyaság hatja át. Csak­nem minden délelőtt a Margitszigeten talál­kozhatunk vele: kislányával, az egyéves Krisztinával sétálgat itt. A TV-ben a legszívesebben mesét mond, nyilván ezért érzi állandóan nemcsak a gye­rekek, hanem a szülők mindjobban erősödő szeretetét. Az Iskola TV-adásokban az I. és II. osztályosok műsorában tanítónénit alakít, mesebetétekkel és bábjelenetekkel környe­zetismeretet tanít, ez félig színészi, félig pedagógiai funkció. Az egyetem bölcsész­karán tanári oklevelet szerzett, így hát ta­nult ő maga is pszichológiát és neveléstant, és ezt szívesen hasznosítja. Akárhol jár, mindenütt megismerik. ,,Mintha városszerte a magam családi köré­ben mozognék” — mondja. Gyerekek meg­szólítják az utcán, efféléket kérdeznek: ,,Eszter néni, hogy jött ki a televízióból?" Le­tartozik a bemondónői hivatáshoz, de a túl­zásokat mindig kerüli. A férje, Laubál László főmérnök még sose látta őt a TV-ben, otthon nincs is készülék, nincs rá idejük, hogy nézzék. Eszter kiváló háziasszony, minden házimunkát maga végez, remekül főz, konyhai különlegess­ége a tej­fölös kapros káposzta. Otthoni munkájához tartozik az is, hogy megválaszolja a hozzá­érkezett sok-sok levelet. LÉNÁRD JUDIT a színpadról került a TV-hez. Megjelenésé­ben és beszédstílusában jellegzetesen drá­mai hősnő. Akár művészetről, akár iroda­lomról szól a közönséghez, minden szava úgy hat, mintha maga írta volna. Minden al­kalommal rettenetesen lámpalázas, gyötri a felelősségtudat. Néha a rádióban is vendég­szerepel, verset mond, vagy novellát olvas

Next