Asszonyok, 1969 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Beköszöntött az új esztendő Visszahozhatatlan pillanat, midőn a toronyóra számlapján a tizenkettedik ütéskor találkoznak a mutatók, jelezvén, hogy egybe­olvadt a tegnap és a holnap, az elmúlt és az idei esztendő. Az 1968-as év kétségtelenül dolgos, szorgalmas esztendő volt. Olyan év volt ez, amikor a Szovjetunió új, nagy sikereket ért el a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának lerakásában, a gazda­sági élet, a tudomány és a kultúra dinamikus fejlődése, a dolgozók életszínvonalának emelkedése jellemezte. Évente 107 millió tonnára növekedett a Szovjetunióban a ki­termelt acél mennyisége, az ásványolajtermelés túlhaladta a 300 millió tonnát, a villamosenergiatermelés megközelítette a 640 milliárd kilowattórát. A szovjet falvak dolgozói 68,3 millió tonna gabonát vittek az állam hombárjaiba. Georgij Beregovoj hősies repülése a Szojuz-3 űrhajón és a Szonda-6 hétnapos útja a Föld — Hold —Föld kozmikus útvonalon, méltó koronája volt az elmúlt évnek. Dolgos esztendő volt ez a testvéri szocialista államokban, köztük Magyarországon is. Örömmel láttuk, hogy Magyarországon az élénk alkotómunka nyomán meggyorsul a vonatok száguldozása, a Duna hullámain sikló hajók irama, szaporán pereg a forgács-zuhatag az Ikarusz és a Ganz gyár esztergályosainak munkája nyomán. Diós­győr üzemeiben egyre szaporábbá válnak a kalapácsütések az izzó fémtömbökön, gyorsul Dunaújváros martinkemencéiben az olvasz­tás, s gyorsul a gépek ritmusa Budapest és Szeged textilgyárai­ban. Örömmel szereztünk tudomást arról is, hogy beköltöztek a lakók a felszabadulás óta épült egymilliomodik lakásba, s hogy az időjárás szeszélyei ellenére is jó volt a termés. Úgy kötik össze a szilárd barátság szálainak ezrei a szovjet és a magyar népet, mint ahogyan a Béke energiarendszer magas­­feszültségű vezetékei egyesítik államaink erőműveit és üzemeit. A többi testvéri országgal együtt védelmezzük a szocializmus pozícióit a nemzetközi porondon, együtt harcolunk a kommunista és munkásmozgalom egységéért az imperialista reakció erősödő mesterkedéseivel szemben. Éppen hogy csak beköszöntött az új esztendő, de a NATO vezetői, a háború kereszteslovagjai, egyre fokozottabban próbálják a háború árnyékát borítani országokra és kontinensekre. Kiélezik a nemzetközi helyzetet, szítják a háborús pszichózist. Még tart az USA agressziója Vietnamban, még dörögnek az ágyúk a Közel- Keleten, s egyre újabb provokációkat követnek el az izraeli tábor­nokok, nő a militarista és revansista étvágy a Rajna partjain . . . A békeszerető népek azonban levonják mindebből a szükséges következtetéseket. Ami pedig a nemzetközi reakciónak a béke és a haladás ellen irányuló mesterkedéseit illeti, ezek végső fokon nélkülöznek minden perspektívát. Az erőviszonyok feltartóztatha­tatlanul a szocializmus javára tolódnak el földünkön. Ez korunk objektív törvényszerűsége . . . Beköszöntött az új esztendő. Úgy vonul be az emberiség króni­kájába, mint a nagy Lenin születésének századik évfordulójára való össznépi felkészülés éve. Ebben az esztendőben ünnepeljük annak a Magyar Tanácsköztársaságnak ötvenedik évfordulóját is, amelyet elsőként Moszkva, Lenin üdvözölt az imperialista blokád gyűrűjén át. Az új esztendő a kéklő köddel bevont messzeségből lépett elénk. Zúzmara csillogott vállain, léptei lendületesek voltak. Legyen hát az 1969-es év az új győzelmek, a szocializmust és a kommunizmust, az egész emberiség jövőjét építő milliók gondolatai és vágyai be­teljesedésének éves kerin­gje Fotó: V. Volodkin és G. Skulov

Next