Lányok, Asszonyok, 1974 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1974-06-01 / 6. szám
HA MINDENKI SEGÍT A MÁSIKON Lányok, asszonyok vára Budatétény egyik dombján, a Kertészeti Kutató Intézet rózsakertje fölött rakott fészket a Női Fehérneműgyár. A dolgozóknak csak nyolc százaléka férfi, nő itt az igazgató, a főmérnök és a portásig bezárólag majdnem mindenki. Készítményeiket ismerik a Szovjetunióban is, de szeretik a japán lányok és asszonyok csakúgy, mint az angolok, hollandok, svédek, norvégek, az izlandiak és az NSZK-beliek is. A szovjet nők annyira kedvelik a budatétényi „Lányok, asszonyok várában” készült árucikkeket, hogy a Szovjetunióból évről évre több rendelés érkezik ide, s jelenleg a gyár termelésének fele szovjet exportra kerül. Hogy lássák, milyen csinosak, divatosak ezek a hálóingek, pizsamák, köntösök, tunikás, nadrágos plázs- és szabadidő-összeállítások, szoknyák, blúzok, gyerek- és leánykaruhák, ízelítőül bemutatunk néhány szép darabot a legújabb kollekcióból is. Aki bemutatja, maga is a gyár egyik fiatal dolgozója, a 19 esztendős Farkas Judit. Ismerkedjünk meg közelebbről a többiekkel is. A varroda egyik nagy szalagján dolgozó Tichy Károlyné a minőségről beszél: — Abszolút tökéletes minőség nincs, mert akkor nem lenne szükség minőségi ellenőrzésre. De hát elképzelhetik, hogy minden nő igyekszik igazán jó minőséget kiadni a keze alól. Hadd örüljenek a a nők, ha a mi áruinkban járnak. A Táncsics-szalagon két szocialista brigád dolgozik. — Mi nemcsak a jó munkafogásokat beszéljük meg egymással — folytatja Tichy Károlyné —, de főzési tanácsokat, ételrecepteket is adunk. Segítjük a fiatalokat a gyerekszülésre való felkészülésben. Nézzen körül, mennyi fiatal van itt! Sokan szinte gyen hiányként kerülnek ide. S ennyi leány, asszony, fiatal és idősebb, kismama és már többgyermekes családanya is csak úgy tud jól együtt dolgozni, ha mindenki segít a másiknak. Egy tizenhat éves gyereklánynak még az is szokatlan, hogy a gép mellett fegyelmezetten végig kell ülnie a nyolc órát. Fel kell kelteni az érdeklődésüket, serkenteni őket, ne elégedjenek meg azzal, hogy csak betanított munkások maradjanak, tanuljanak, járjanak felnőtt szakmunkás-képzésre is. . . Itt a gyáron belül van ilyen. . . Aztán — már említettem —, hogy ne féljenek a szüléstől, örüljenek a gyermekáldásnak. De minek is beszéljek annyit én, a 36 esztendős családanya! Látja azt a cingár, fiús frizurás kislányt, Erzsikét? 1965-ben került ide, vidékről, tizenegy gyerekes családból. Hát ennek a gyereknek is ugyancsak meg kellett fogni a kezét, hogy ne érezze magát olyan rettentő egyedül ebben a fene nagy városban, ebben a nagy gyárban. Most kitűnő dolgozó, KISZ-csúcstitkár, végrehajtó bizottsági tag a kerületi tanácsnál, jövőre érettségizik, négy éve boldog asszony. És mindössze 23 esztendős. Erzsike, bocsánat, Lukács Józsefné olyan vékonyka ma is, hogy az ember ki se nézné belőle, mennyi energia, kitartás szorult belé, és nemcsak saját maga emberré alakítására, hanem másokéra is. — A tanácsi végrehajtó bizottsági üléseken ugyancsak sokat kell beszélni a nők problémáinak megoldásáról — magyarázza. — Szorgalmazni például, hogy a kerületi vállalatok tartsák a kapcsolatot a gyermekgondozási segéllyel otthon maradt kismamákkal. — Van gyermeke? — Sajnos, még nincs. Az idén érettségizem, akkor már könnyebb lesz, jöhetnek a srácok. Itt a gyárban fiatalon mennek férjhez a lányok, és bizony nagyon sok már a kismama, nagy téma ez nálunk. Az én férjem nagyon rendes. Szobafestő, 25 éves, sokat dolgozik a munkahelyén, de azért mindenben segít nekem otthon, főzésben, takarításban, sőt még a tanulásban is. Bár nálunk ma nem divatos kifejezés azt mondani ilyen fiatal férjekre, hogy igazi élettárs — de ő valóban az! Igyekszem a többi fiatalnak segíteni itt. Ezt a példaadást láttam az olyan idősebbektől, mint Tichy néni, Béres néni, Seress néni, hogy csak egy pár kolléganőmet említsem. Mikor ide kerültem, úgy vállaltak, mintha saját gyerekük lennék. És most is mennyi fiatal van itt! Lehet, hogy ezért vagyunk olyan optimisták, vidámak, rengeteget tréfálkozunk a problémáink mellett is. De nem ijedünk meg sem a problémáktól, sem az új feladatoktól, mert ha az emberek segítik egymást, mindent meg lehet oldani. Az igazgatónőnk, Bilek elvtársnő ugyancsak segít nekünk, patronálja a KISZ-eseket. A lányok és asszonyok itteni birodalmában komolyan segíti a termelés tudományos szervezését az Ifjú Közgazdászok Tanácsa és az Ifjú Műszakiak Tanácsa. Baranyai Lászlóné, az ifjú közgazdász, Völgyi Jenőné, a modellezési osztály vezetője, Sipos Emma tervezőművész is azon igyekszik, amin a többiek: divatos, modern holmik készüljenek a budatétényi Női Fehérneműgyárban. Olyanok, amelyek a fiatal és kevésbé fiatal vevőknek is tetszenek Magyarországon, a Szovjetunióban, a világ minden táján. Csákváry Margit Sipos Emma a legújabb vonalú szoknya-blúz összeállítást tervezi)- Erzsiké, azaz Lukács Józsefné, aki „itt nőtt fel a gyárban, nemcsak a termelőmunkában kiváló, de a társadalmi munkában is