Látó, 1998 (9. évfolyam)
1998 / 6. szám - VARRÓ DÁNIEL: Petőfi Sándor
Te leszel a kisded, mi leszünk a jászol, Kint a Dunaparton nekünk hadonászol, Egész világ olvas német, orosz, angol, Száz kiáltja vissza, amit szavalandol. Addigra ugyancsak megkopik e dallam. Énszívem vérébe márthatom a tollam, Kevés lesz már akkor zsömle, virsli, mustár Énekelni téged, Pönögei Kis Pál. II. Diák korában Petrovics Sanyi (Kiről manapság annyit hallani) Úgy döntött, hogy vándorszínész leszen. Hiszen Mit ér A fel, mit nem övez babér? Amint mondom, mit nem övez babér. Tüstént egy társulathoz ment tehát, Hol kérelmét nevetve hallgatok, S szintúgy nevetve válaszolnak is: „Na, kis Komám, Előbb légy túl az iskolán, Amint mondom, légy túl az iskolán.” De Sándorunk csöppet sem búsula, Úgyis csak nyűg vala az iskola - Kinek elméjét, lelkét egyaránt A láng Fűti, Ugyan mit oktatnak neki? Hát kérdem én, mit oktatnak neki? „Kinek keblébe lángfolyam tolul. Minek tanuljon az, direktor úr?