Látó, 1998 (9. évfolyam)

1998 / 5. szám - UNGVÁRI ZRINYI ILDIKÓ: A kicsi és a nagy: Tamási és Tamási (Tanulmány)

20. A két stílus különbsége e tekintetben megegyezik a Hayden White-i diskurz­us-narratíva különbségtétellel. J. H. White: A narrativitásról. In: Café Habel, 1996/3. 21. E folyamat elemzésében példaszerűként kezeljük Szondi Péternek a fentiekben idézett, a drámaforma és a jelenkor ellentmondását tálaló munkáját. 22. Ernst Cassirer: A mitikus gondolkodás fogalmi szerkezete. In: Világosság-melléklet, 1969/október. 23. Lévy-Brühlt idézi Horn András: A mitikus gondolkodás és a színjáték. In: Humántu­domány Svájcban. Athenaeum III. kötet, 1995/1. 24. V.E. Canetti: Presentiment ad Transformation among the Bushmen. In: E. Canetti: Crowd and Power. New York, 1991. 25. Mihail Bahtyin: Francois Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája. Budapest, Európa, 1982. 26. Ősvigasztalás. In: Tamási Áron: Ősvigasztalás. Színpadi művek. Budapest, Szépirodalmi, 1978. A további utalásokban szereplő oldalszámok erre a kiadásra vonatkoznak. 27. „Botár Márton: Már a zsák szádján vagyunk mind a ketten, Ambrus. Csak alig suppanunk egy kicsit, s immár benne is... S akkor az arkangyal beköti felettünk a szákot s nem oldja ki, míg az örök s a világ... Csórja Ambrus: A túlsó szádján majtég kiráz újra valahova... Csórja Ádám: Mint a vénasszony a tollat, s repülünk szertenszéjjel.” (17.o.) 28. V.ö. Cs. Gy. É., i.m. 29. A távolságtartás mozzanata már a szókratészi iróniában is benne rejlik, értelmezésünkhöz azonban közelebb áll a kierkegaardi-lukácsi távolságtartó irónia, melynek lényege a jelen tagadása, az intellektuális tehetetlenség (v.ö. Veres András: Az irónia mint értékszerkezet. Magyar Filozófiai Szemle, 1976/4). 30. Lásd Móka és Magdó párbeszédét a holdról és napról, Göb­ölről és Fiastyúkról, rózsáról és tövisről, in: Tamási Áron: Akaratos népség. Budapest, Szépirodalmi, 1975, 55.o. 31. V.ö. Ippolyi Arnold: Magyar mythologia. Pest, 1854,1987 és Pócs Éva: A magyar ősvallás. In Gerhard J. Bellinger: Nagy valláskalauz. Budapest, Akadémiai, 1993. 32. A baudelaire-i ironikus tudatról és az irónia demisztifikáló hatásáról lásd Paul de Man: A temporalitás retorikája. In: Az irodalom elméletei I. Pécs, Jelenkor, 1996­. 33. De Man gondolatmenetében az allegória alapszerkezete egy képzeletbeli idő tengelye mentén való elhelyezkedést jelöl (de Man, i.m.). 34. Vallomás az Ábel trilógiáról. In: Tiszta beszéd, idézett kiadás. 80

Next