Látó, 2008 (19. évfolyam)

2008 / 7. szám - NÉZŐTÉR - ZSIGMOND ANDREA: Színház a terepen

(vagyis Káló Béla) és a számunkra még csak távolról ismert magyarországiak: Kulka János, Fullajtár Andrea és a többiek. Laci szervezkedik, hogy a Kolozsvárról ma este érkező Senkálszky Endréért bemenjenek kocsival Budapestre. Amint kifor­dulok az irodából, szemközt állok magával Senkálszky Bandi bácsival. Az első olvasópróbán még mindenki csak emészti a hallottakat, nem derül ki, hogy valójában egyetértenek-e a szöveggel és az elgondolással, vagy nem. A lám­palázam elnapolódik. Laci viszont legyűri a magáét, és a sepsiszentgyörgyi pró­bákhoz hasonlatos meghittség kezd kialakulni - kb. harminc, részben egymást nem ismerő ember körében. banyaszbéka, fórumbejegyzés Zsámbéki Nyári Színház nincs többé, van helyette Zsámbéki Színházi és Mű­vészeti Bázis. Az önkormányzat kiszállt, az előadások nagy része a rakétabázison. Koltai Tamás, Magyar Hírlap Zsámbék hosszú évek óta a legjobb színház a nagy magyar nyári sivatagban. Mondhatnám egyszerűen: színház. Szemben a kolbászsütő szélesvásznú hacacá­­rékkal és az előszezoni haknikkal. Zsámbékra büszkék lehetnek a zsámbékiak, és tudom, hogy azok is, szeretik a színházukat. Akár a kaposváriak, akik tudják, hogy ők ringatták a legújabb kori magyar színház bölcsőjét. De ne legyünk egyoldalúak! Meg lehet kérdezni: miért ne csinálhatna más másféle színházat Zsámbékon? Körvonalazódik is, milyet. Melocco Miklós, egyi­ke a derék, becsületes férfiaknak, akiket a polgármester delegált az elfogulatlan zsűribe, nyíltan kijelentette, hogy hírneves, nagy színészeket kell meghívni játsza­ni, például Tolnay Klárit. Úgy is van. Meg Törzs Jenőt, Csortos Gyulát, Somlay Artúrt, Bajor Gizit, Timár Józsefet, Dayka Margitot, Kiss Manyit, Pécsi Sándort, Gobbi Hildát, Latinovits Zoltánt, Ruttkai Évát. Istenem, micsoda előadás lesz! És még a gázsit is meg lehet spórolni. Sebestyén Rita, dramaturg, napló Kicsi a művelődési ház előadóterme, ahol próbálunk­­ a díszletelemeket eset­len megoldásokkal igyekszünk pótolni­­, és nem utolsósorban zárt. Röviden: tel­jesen más jellegű, mint ahol majd játszani kell. A helyzetek, viszonyok kibontása befőttesüvegben. ... A romoknál: minden széthull. Pánik. Hatalmas a tér, többszörösen tagolt, a romfalak fentebbi szintje; a lépcső, ami lefut a gyepre - az alsó szintre -, újabb két részre osztja a játékteret, ráadásul két lejárat afféle katakombákba. És ez csak a praktikus része az akadályoknak, ugyanis ezek a XIII. századbeli romok olyan ős­erővel bírnak, hogy majdnem elképzelhetetlen emberi erővel „lejátszani” őket. Egyelőre vagy elvesznek a háttérben a szereplők, vagy kétségbeesésükben meg­próbálják harsánysággal felülmúlni azt. A kis, finom játékok bizony kicsúsztak a kezünk közül. Minden egyes momentummal meg kell küzdeni, félmondatonként.

Next