Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1877
- ban fölleng, az százados könyvtárba temetkezik stb. s mindannyian a boldogság ismeretlen gyöngyét keresik. Milliók anyagi vágyait kielégítheted vagy a tudományok fényes csarnokába vezetve elméit felvilágosíthatod, boldognak nem fogja magát érezni egy sem. Tehát nincs sehol? Mindenki másutt, önszemélyén kívül keres, kutat, holott épen min magunkban és quodlibetes neveltetésünkben rejlik minden boldogtalanságunk oka. Vizsgáljuk meg magunkat s nevelésrendszerünket, és lehetetlen át nem látni ezen állítás igazságát. Csakhogy fenhéjázó korunknak az egyik nagy hibája, hogy minmagunkba nem szeretünk tekinteni, ott kutatni; de annál inkább másokban, — s igy nem minmagunktól, hanem másoktól teszszük függővé boldogságunkat. Ha az emberben — e kis világban — minden jó és rész összpontosul, akkor csak vizsgálódjunk e kis világban s mindent föllelünk benne; nem pedig kívülünk a nagy világban, mely mérhetlen nagysága daczára soha teljesen ki nem elégíthet, nem boldogíthat. Csak a „Nosce te ipsum“elv utján haladva közelíthetjük meg minboldogságunkat, mint azt Sokrates is, a nagy görög bölcs, monda és tévé. Másik nagy hibája magát mindentudónak hirdető korunknak a téves irányú nevelésrendszer vagy helyesebben talán rendszertelenség. Majd a philanthropismus világpolgárias értelemnevelése, majd a materialismus eudaemonisticus nevelése, már a túlzott pietismus álszenteskedésre vezető nevelése, már ismét Rousseau naturalisticus nevelésének stb. szélsőségeiben tévelygünk vagy épen mind egyszerre alkalmazni akarván, helyes irányt, rendszert találni nem tudunk. Miképen juthatniehát a helyes útra? Nézetünk szerint az embernek, mint természeti és erkölcsi észlénynek, nemcsak érzéki és értelmi, mint manap — hanem valláserkölcsi tehetségeinek is lélektani ,összhangzó nevelése által. Csak az igazat, jót és szépet megvalósító valláserkölcsösség eszközölhet lelki tökélyesedést, valódi két, szép életet, mely a testet és lelket, észt és szivet kielégítve megnyugtat, boldogít. A valláserkölcsösséget a boldogság sinequanonjául felállítva kimutatni, hogy annak kell az élet mind a három korszakában a családi, iskolai és önnevelésnek vagyis öntökélyesítésnek alapjául szolgálnia, nem különben az ily nevelésnek lehetősége s mikénti elérhetése, képezi ezen értekező cikk feladatát. I. Az igaz, jó és szép hármas eszméjét megvalósitó életszépítés vagyis öntökélyesedés a bölcsészet s az ember végrendeltetése. Már a legnagyobb görög bölcsek ebben helyezték az ember végcélját, s velök az újkor számos nagy bölcsel egyetértve ma is legfőbb feladatául