Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1877

-­ ban fölleng, az százados könyvtárba temetkezik stb. s mindannyian a boldogság ismeretlen gyöngyét keresik. Milliók anyagi vágyait kielé­gítheted vagy a tudományok fényes csarnokába vezetve elméit felvilá­gosíthatod, boldognak nem fogja magát érezni egy sem. Tehát nincs sehol? Mindenki másutt, önszemélyén kívül keres, kutat, holott épen min magunkban és quodlibetes neveltetésünkben rejlik minden boldogta­lanságunk oka. Vizsgáljuk meg magunkat s nevelésrendszerünket, és lehetetlen át nem látni ezen állítás igazságát. Csakhogy fenhéjázó korunknak az egyik nagy hibája, hogy min­­magunkba nem szeretünk tekinteni, ott kutatni; de annál inkább má­sokban, — s igy nem minmagunktól, hanem másoktól teszszük függővé boldogságunkat. Ha az emberben — e kis világban — minden jó és rész összpontosul, akkor csak vizsgálódjunk e kis világban s mindent föllelünk benne; nem pedig kívülünk a nagy világban, mely mérhetlen nagysága daczára soha teljesen ki nem elégíthet, nem boldogíthat. Csak a „Nosce te ipsum­“elv utján haladva közelíthetjük meg minboldog­­ságunkat, mint azt Sokrates is, a nagy görög bölcs, monda és tévé. Másik nagy hibája magát mindentudónak hirdető korunknak a téves irányú nevelésrendszer vagy helyesebben talán rendszertelenség. Majd a philanthropismus világpolgárias értelemnevelése, majd a mate­­rialismus eudaemonisticus nevelése, már a túlzott pietismus álszentes­kedésre vezető nevelése, már ismét Rousseau naturalisticus nevelésé­nek stb. szélsőségeiben tévelygünk vagy épen mind egyszerre alkalmazni akarván, helyes irányt, rendszert találni nem tudunk. Miképen juthatni­ehát a helyes útra? Nézetünk szerint az embernek, mint természeti és erkölcsi észlénynek, nemcsak érzéki és értelmi, mint manap — ha­nem valláserkölcsi tehetségeinek is lélektani ,összhangzó nevelése által. Csak az igazat, jót és szépet megvalósító valláserkölcsösség eszközöl­het lelki tökélyesedést, valódi két, szép életet, mely a testet és lelket, észt és szivet kielégítve megnyugtat, boldogít. A valláserkölcsösséget a boldogság sinequanonjául felállítva kimutatni, hogy annak kell az élet mind a három korszakában a családi, iskolai és önnevelésnek vagyis öntökélyesítésnek alapjául szolgálnia, nem különben az ily ne­velésnek lehetősége s mikénti elérhetése, képezi ezen értekező cikk feladatát. I. Az igaz, jó és szép hármas eszméjét megvalósitó életszépítés vagyis öntökélyesedés a bölcsészet s az ember végrendeltetése. Már a legnagyobb görög bölcsek ebben helyezték az ember végcélját, s ve­lök az újkor számos nagy bölcsel egyetértve ma is legfőbb feladatául

Next