Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1890
A szenek és a szénrejtő rétegek települési viszonyai. Az ókori tudósítások szerint a szenek már régen ismeretesek s kicsiben használatosak is voltak. Theophrasz (238. Kr. e.) a törékenyebb kövek között említ olvakat is, melyek tűzbe dobva meggyujtott szénhez hasonlítanak s sokáig úgy maradnak. Ilyenek vannak Béna környékén, az áradásoktól összehordva, Marco Polo, a dunaiaknál a XIII. században már kiterjedt szénbányákra talált, itt tehát, kicsiben, régen használatban voltak. De azon vidékeken is, ahol jelenleg a szénbányászat virágzó karban van, a szenek ismerete messze benyúlik az előrdök homályába. A skót partokon, Dundonald lelkészségben, gyertyaszénből készült ékítmény töredéket találtak, oly mélyen eltemetve az agyagrétegben, hogy Lyell az eliszapolás korát tekintetbe sem véve, a sokkal magasabb színben fekvő római telepítvények nyomait, 5000 esztendőre teszi. Európában a szeneknek nagyobb kelete csak az első ezred év végén lett. A continensen a fémek földolgozására jónak tapasztalt szénfajokat, a zwickaui revier kibukkanó részét, művelték, míg az angol szerzetesek a szeneket részint a háztartás szükségleteire, részint a fémek feldolgozására használták. A peterboroughi apátság évkönyvében a 852. évben a zárda bérlője egyéb dolgokon kívül 60 vitel fát és 12 vitel szenet ígért.