Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1890

A szenek és a szénrejíö rétegek települési viszonyai. Az ókori tudósítások szerint a szenek már régen ismeretesek s kicsiben használatosak is voltak. Theo- plirast (238. Kr. e.) a törékenyebb kövek között említ olvakat is, melyek tűzbe dobva meggyujrott szénhez hasonlítanak s sokáig úgy maradnak. Ilyenek vannak Béna környékén, az áradásoktól összehordva,. Marco Polo, a dunaiaknál a XIII. században már kiterjedt szénbányákra talált, itt tehát, kicsiben, régen hasz- nálatban voltak. De azon vidékeken is, a hol jelenleg a szénbányászat virágzó karban van, a szenek isme­rete messze benyulik az elöidök homályába. A skót partokon, Dundonald lelkészségben, gyertyaszénből készült ékítmény töredéket találtak, oly mélyen elte­metve az agyagrétegben, hogy Lyell az eliszapolás korát tekintetbe sem véve, a sokkal magasabb színben fekvő római telepit/vények nyomait, 5000 esztendőre teszi. Európában a szeneknek nagyobb kelete csak az első ezred év végén lett. A continens.en a fémek föl­dolgozására jónak tapasztalt szénfajokat, a zwickaui revier kibukkanó részét, művelték, inig az angolszer­zetesek a szeneket részint a háztartás szükségleteire, részint a fémek földolgozására használták. A pet.er- boroughi apátság évkönyvében a 852. évben a zárda bérlője egyéb dolgokon kívül GO vitel fát és 12 vitel szenet Ígért.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék