Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1915
Ünnepi beszéd. Elmondotta Söjtöri Károly kegyesrendi tanár a főgimnázium százéves fennállásának jubileumán 1915. dec. 21.-én. Mélyen t. Ünneplő Közönség ! A lévai kegyestanitórendi főgimnázium százéves fennállásának ünneplésére gyűltünk ma össze. A világot megrázó események közepette nemzetünk minden erejével küzd létéért. Sorsunk a szakadatlan küzdés. Mintha a Gondviselés különösen nekünk magyaroknak szólt volna: ,,Mondottam ember küzdj’ és bízva bízzál!“ E világháborúban dől el ezerévesnél idősebb, alkotmányos Magyarországunk kultúrájának sorsa. A magyarok Istene eddig még mindig megsegített bennünket derék elődeink érdemeiért. Hőseink megfeszített idegzettel őseink glóriáját még sokkal fényesebbé tették. Ehhez sok, nagyon sok véráldozat szükséges. Ez az oka annak, hogy örömünkben sok az üröm. Máskor ezen ünnep napján lelkünk a túláradó érzelem hevétel a boldogság hajnalpírját vetítené. Most csak anynyiban örülünk, amennyiben ezt szívünk fájdalma s a féltő aggódás megengedi. Szemünk előtt robognak el gyors egymásutánban a legnagyobb események. Épen ezért gondolkodó lelkünk mélyén nagy eszmék vannak alakuló félben. Nagy szellemeinktől irányított s örökölt kulturkincsünk e nagy idő kohójában ragyogóvá izzasztva magyar elmét és magyar szivet átható alakban jut át a jövő generációnak. "