Levéltári Közlemények, 8. (1930)
Levéltári Közlemények, 8. (1930) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Siemienski József: A lengyel állami levéltárak: általános vázlat / 1–29. o.
2 DR. SIEMIENSKI JÓZSEF Az állam székhelyének Varsóba történt áthelyezése után a Korona-Levéltár Krakóban maradt. Azóta, vagyis a XVI. század eleje óta, ezen levéltár állaga majdnem teljesen zárt maradt, újabban keletkezett fontos okmányokat csak ritkán küldtek oda. A levéltár a kincstárral együtt a koronakincstárnok gondozása alatt maradt, néhány titkár őrizte annak kulcsait s csak ritkán nyitottak be a levéltárba folyó ügyekkel kapcsolatosan, s nem sokkal gyakrabban ellenőrzés céljából sem, inkább csak akkor, ha a kincstárt és a levéltárat új kincstárnok vette át. Ilyen alkalommal a levéltárat több ízben leltározták. A csoportokba osztott iratok (az idegenek azon államok szerint, amelyek kiadták, a hazaiak a tartományok és vajdaságok szerint, amelyekre vonatkoztak, továbbá egy általános állami csoport) számozva voltak, külzetükön regesztákkal ellátva és leltárkönyvbe bevezetve.1765-ben a Korona-Levéltárat Varsóba szállították át és a királyi kancellária levéltárában, az úgynevezett „Metryka54-ban” helyezték el, ahol teljes elkülönítést nyert és megőriztetett teljesen önálló inventáriuma is. A látván Archívum attól kezdve, hogy kivették belőle az unióra vonatkozó okmányokat, sokat vesztett értékéből és majdnem feledésbe merült. A Korona Levéltár, annak dacára, hogy olyan régi, aránylag csak késői okleveleket tartalmaz, mert Magyar Lajos uralkodása idejében közelebbről nem ismert katasztrófának esett áldozatul. Az eredetileg is beletartozó legrégibb oklevél 1374-ből való (Lajos kassai privilégiuma), az összes régibb oklevél csak később került a Korona Levéltárba más levéltárakból (pl. a német lovagrend levéltárából 1466-ban, a rigai érsekségéből 1569-ben), úgyhogy okleveleinek megszakítatlan sorozata tulajdonképen csak Jagelló Ulászló uralkodásának elejétől kezdődik. A lengyel állam bukásakor a Levéltár mintegy 3000 okmányt számlált, melyek túlnyomó része pergament volt. Királyválasztási iratok, az egész társadalom jogviszonyaira vonatkozó országos privilégiumok, konföderációs iratok, nemzetközi szerződések ezek, és jelentékeny számban államjavakra vonatkozó olyan privilégiumok, amelyek az életfogytiglani haszonélvezőknek és zálogosoknak adattak . 2 Az okmányok szövegét a levéltárba való helyezésük előtt ugyanis túlnyomó esetben beírták a kancellária könyveibe. 3 Lásd alább. 4 A lengyel történet e néven ismeri Nagy Lajost. — A fordító megjegyzése.