Levéltári Közlemények, 30. (1959)

Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.

A mikrofilm a levéltárban terjesztése, sokszorosítása és az e célra szolgáló filmek felhasználásának meg­szorítása között, amire a francia levéltárnokok mikrofilm napján fel is hívták a figyelmet.106 Bár az aggodalmaknak megvan a maguk alapja és kétségtelenül szükséges a használat nemzetközi szabályozása, a visszaélés mindazáltal eredeti anyaggal, arról kézi vagy gépírással készített másolatokkal is lehet­séges. Bizonyos azonban, hogy a filmezési technika fejlődése lehetővé teszi majd az anyag minden kétséget kizáró azonosítását és így provenienciája valódiságának egyszerű ellenőrzését, tehát pontos idézés esetén nem lehet visszaélés.197­8 Miután megismertük a mikrofilm alkalmazásának lehetőségeit és elter­jedtségét szerte a világon, rátérünk tanulmányunk második részére, a magyar­ levéltári mikrofilmezés történetének, mai helyzetének és perspektíváinak meg­vizsgálására. Mivel a filmező munkának ez értekezés írója kezdetektől fogva szervezője, majd hosszabb ideig vezetője volt, a beszámoló alapját saját tapasztalatai képezik. Fontos szerep jut az előadásban természetesen a nem­zetközi tanulságoknak és a nemzetközi, különösen a francia és német pra­xisnak. III. A magyar levéltári mikrofilmezés kezdetei 1935 tavaszán érkezett meg az Országos Levéltárba az első reprodukáló apparátus, Leica-rendszerű útifelszerelés és még ez év nyarán meg is indult vele a munka. Ezzel levéltárunk európai viszonylatban is az elsők között állította a mikrofilmezést saját céljai : a tudományos igények kielégítésének szolgálatába.108 A történettudomány problematikájának széleskörű kibővülése a kutatókkal és levéltárakkal szemben az anyaggyűjtés terén olyan kívánalmakat támasztott, melyeket a régi módon, az iratok kézi másolgatásával vagy kivonatok készítésével többé kielégíteni nem lehetett. Csak egy példát említünk. A Magyar Tudományos Akadémia az 1930-as 106 Gazette 1954. nr. 15. 60. Berge-Brezetz felszólalása. 107 A probléma fennáll könyvtári vonalon is és a kérdés szabályozása a könyvtáro­soknak nem kisebb gondot okoz. A svájci könyvtárosok egyesülete az anyagnak mikro­filmen történő kiszolgáltatásával kapcsolatban 1957-ben az alábbi pontokat fogadta el (Archivar Jg. 11. 270—271.) : 1. Kéziratokról pontosan meghatározott tudományos célokra ki kell adni a mikro­filmet, mely az eredetivel egyenlő értékűnek tekintendő. 2. A film közlésére az eredetit őrző könyvtár engedélye szükséges. 3. A filmet az eredetit őrző könyvtár készíti s a filmnegatívot biztonsági célokból megtartja. 4. Olyan intézetek kérésének elintézésénél, melyek gyűjtés céljaira rendelik a filmet, bizonyos fenntartással kell élni, liberális gyakorlat csak határozott gyűjtési irányzatú (dokumentációs) intézetekkel szemben tanúsítandó. 5. Olyan filmigénylőket, akik kereskedelmi célokra kívánnak mikrokópiákat, el kell utasítani. 108 Bourgoin 1935-ben fogyatékosságnak említi, hogy a párizsi Nemzeti Levéltár­nak nincs fényképező osztálya (Levt. Közl. 1937. 266.). Általában ebben az időben kezdenek csak a nyugati országok levéltárai is fényképezésre berendezkedni (Kossányi i. m. Levt. Közl. 1937. 200.). 39

Next