Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - KRÓNIKA - Szabó Ferenc: Csákabonyi Kálmán (1902–1970) / 195

13*1. KRÓNIKA CSÁKABONYI KÁLMÁN 1902-1970 A Békés Megyei Levéltárat 1969-ben és 1970-ben többszörös gyász érte. 1969 tavaszán elunyt Antalóczy Nándor, aki 1904—1937 között töltötte a be főlevéltárosi tisztséget, 1970-ben pedig el­vesztettük dr. Csákabonyi Kálmánt is. Csákabonyi Kálmán a kis létszámú, veterán levéltáros gárda egyik jól ismert, megbecsült vidéki tagja volt. Szerény, kissé zárkózott, szikár egyénisége, hosszú gya­korlata, másokkal is szívesen megosztott, gazdag tapasztalatai teremtették meg azt a megbecsülést, amellyel körülvette őt a levéltári közvélemény. A történeti kutatásokat időnként nagyszerűen támo-­­­gató, de a levéltár, a múltat őrző dokumentumok iránt mondhatni hagyományosan érzéketlen, fel­szabadulás előtti megyevezetés szemléletét teljesen átalakítani ő sem tudhatta, fáradhatatlan törő­désének eredménye mégis, hogy biztosítani tudta a pótolhatatlan értékű iratanyag fennmaradását a legnehezebb időkben is. A levéltárak életében alapvető fordulatot jelentő 1950-es államosítás után Csákabonyi Kálmán vezetésével kezdhette el a Gyulai Állami Levéltár néhány főből álló közössége a korszerű megyei levéltár megteremtését célzó, ma is tartó munkát. Csákabonyi Kálmán életútja a bihari hegyek közötti Belényes községből, falusi jegyzőcsaládból indult. Pécsett szerzett jog- és államtudományi doktorátust. Ügyvédjelölt, majd állástalan diplomás volt. Az Országos Levéltárban eltöltött gyakorlat után levéltári szakvizsgát tett, ennek alapján 1938 elején Békés vármegye főlevéltárnokává nevezte ki a főispán. Megszakítás nélkül, 1964 nyarán be­következett nyugdíjazásáig, állott a levéltár élén. 1938 és 1950 között a megyei közigazgatási appará­tusban ügyintézőként is foglalkoztatták, nem csak levéltári feladatokat kapott. A levéltárak államo­sítása után hét-nyolc év alatt megháromszorozta a Gyulán őrzött iratanyagot. Derekasan kivette részét a belső selejtezési, rendezési, kutatószolgálati munkából, törekedett a levéltár népszerűsítésére. Hivatali működésének utolsó éveiben, a szerénységét, visszahúzódó természetét feloldó biztatás hatására is, több hasznos forráspublikációt, fendismertetést jelentetett meg, főként megyei kiadvá­nyokban, a Levéltári Híradóban, továbbá a Történelemtanításban. Volt néhány nagyobb lélegzetű terve is, ezeket éveken át dédelgette, valóraváltásukhoz azonban nyugdíjazása után nem érzett elég erőt, nem kapott ösztönzést. Szorgalmas, gondos munkáját kevesebben ismerték, mint megérdemelte; ez jutott kifejezésre a számára adott feladatokban és jutalmakban is. A Békés Megyei Levéltár azóta megnövekedett kollektívája tisztelettel és illő elismeréssel adózik a nehéz időkben, a modern levéltárteremtés hőskorában példásan helytálló Csákabonyi Kál­mán emlékének áldozatos munkájának. Szabó Ferenc

Next