Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.
Temesvár Anjou-kori címere 225 A nyoma tűnt középkori címert a nagy pusztulás egyetlen hajótörött okmánya mégiscsak fenntartotta, Hertzeg István temesvári magyar főbíró egy 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének zárópecsétjén. Ezt az okmányt a Vatikáni Titkos Levéltár őrzi.12 Főbíró uram városának magyar közössége nevében papot és iskolát kér XIII. Gergely pápától a temesvári katolikusoknak. A levéltári csomóban fennmaradt a kérelem latin sommázata is, egy magyarul értő római kancellista munkája. Válasz-konceptus azonban nem található az iratanyagban... E kortörténeti dokumentum 1841 óta ismeretes. Fábry Ignác csanádi olvasókanonok — a későbbi kassai püspök — másolta volt le elsőként a Vatikánban. Olvasata messze nem paleográfiai pontosságú, záró soraiban éppen csak felemlítvén — további részletezés nélkül —, hogy a levelet pecsét zárja.13 Fábry olvasata Preyer János német nyelvű monográfiájában jelent meg 1853-ban.14 Kiadását egy népszerű ismertetés követte, 1908-ban, a Magyarország várme zecei-ezüst hullámpólyái helyébe pedig a Bánát román heraldikai szimbóluma került : vörös mező ezüst vizében álló kétívű arany hídból növekvő, kék fegyverzetű arany oroszlán, vö. Jiri Louda: Europäische Städtewappen. Balzers, 1969. 234, No 282. — Ezt a címert a Románia Szocialista Köztársaság által intézményesen végrehajtott heraldikai rendezés során az Elnöki Tanács 1970. december 16-án kelt 503. sz. rendeletével újból módosították: a szívpajzsba a köztársasági államcímer került, az első vörös mezőbe pedig egy ezüst villanyfejlesztő-üzemi szimbólum. A második és harmadik mező (zászlódíszes vízemelő torony és a város távlati látképe) 1781 óta változatlanok, vö. Dan Cernovodeanu és Ioan N. Manescu: Noile steme ale judetelor si municipiilor din Republica Socialista România. Studiu asupra dezvoltarii istorice a heraldicii districtuale si municipale românesti. Bucuresti, 1974. 117, No41. 12 Levéltári jelzete: AA. Arm. I—XVIII. 1851, Lettera. 13 Fábry kézirata ekként zárul: Foris Sigillum. L. S. Sigillum Civitatis de Temesvár, Szorul szóra, betűrül betűre másolta Rómában Martius 5.1841. Fábry Ignatz Csanádi kanonok. 14 Preyer nem a másolat eredeti kéziratát, hanem csak annak a csanádi püspökség által kiadott hites átiratát használta fel, amelynek kiadványi bevezetője és záradéka ekképpen hangzik: 1582. Die 8. Martii L. Regiae Civitatis Temesvariensis Magistratus, et selecta Communitas Romano-Catholica sequentes Romam ad suam Sanctitatem idiomate Hungarico exarandas esse decrevit Litteras, per Reverendissimum D. Ignatium Fábry cath. Eccl. Csanád. Lectorem et Canonicum occasione quippe suae Romae Commorationis Die 5. Martii 1841 fidecligne decopiatas. — Itt következik a szöveg másolata, majd pedig a kiadmányi záradék: Copiam hanc copiatam copiae in Archivo Capitulari custodiatae conformem esse tester. Temesvárim, 5. Mai 1852. Paulus Oltványi, Secretarius Episcopalis Csanád., vö. Preyer i. m., 157—159. — Ezek szerint Fábry kéziratanyagát 1852-ben a csanádi püspökség káptalani levéltára őrizte. Betűhív szövegét az alábbiakban közöljük: Beatissime pater, post humilem pedum deosculationem Tue Sanctitatis salutem et pacem in Domino Jesu. My kerezteenek, kyk it Temeswarat lakunk, egy akaratbul es egy szwvel adunk halat az Istennek Te Zentsegederth, mellyet Zentsegettul igen io nem vettunk, hog Te Zentseged mynket megh látogattál az te kouetoddel es apastaloddal, es igen nag io kedvel vettuk otuleys; de myniben volt minekünk örömünk az ionetebeben, anneval incab volt münekunk bánatunkra az Ő halála, merth ha az Wrysten wtet ky nem vezy vala ez velagbol, mynekunk, mynd az koroztyeneknek nag sok igyzeteket es fogadásokat tot vala, hogye Zentsegottul meg zerzene, ky lot volna mynd mynekunk es mynd az zygyn koroztyensegnek elomenetelire es idvessegere, hogy egy scolat avag egy tanúságnak helyet cynaltatna Te Zentseged költségűddel, myvel hog az gyermekdiyek tanulnanank és valamö gyökeret verhetnének, hogh az sok lutersegeknek teuolgesenek vegok lehetne es ky töztytoya, hog Istennek segitsegebul oly newekedneyek hozzwlok, ky papy méltóságot venne ez az zegyen juhokat taplalnaya, merth ha papok volnának it az tartományban, netalantan meg sem aradot volna el ennyre az hy tétlenség, de mynd ot kurnulunkys hhyak három pap vagyon; az eggyk, ky koztak vagyon, azis dobronyky, hyak jó dominic[an]usnak, de azis nem tud magyarul predicallany; mynd az altal megys ennyhany gyermekeket tanyth, mert igen czegyen nep vagyon köztünk, az idegen feyedelmek igen megh czygynytek es meg nyomorytak az földet, azerth nem lakhatnak az gyermekok, merth sem tanytoyok nynchen, sem fyzetthetnek az ky tanytogoknak, sem etelek, sem italok, meg chyak ruhazattyok nynchen, kywel az attya avag az annya ruhazhatnaya. Azért nem tanulhatnak, hanem Zentsegottul kerwen segetsegoth, es ezt amyt kerunk Zentsegottul hyzzukys, hog meg adod mynth io lelky paztor az ruhaynak. Eztys tuttara aggyuk Zentsegednek, hogonek ide my kozzynk-