Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Ember Győző: A levéltári rendezés általános kérdései / 31–96. o.

A levéltári rendezés általános kérdései 39 Az iratok provenienciájának, az irattani provenienciának azonban más a jelentése. Nem eredetet, keletkezést, származást, hanem rendeltetés szerinti hovatartozást jelent. Az iratnak nem a keletkezési, hanem a rendeltetés szerinti helyét fejezi ki, határozza meg. Eredete, keletkezése, származása minden iratnak van, rendeltetés szerinti helye, provenienciája a szónak ebben az irattani értelmében, nem mindegyiknek. Nem minden irat tartozik rendeltetésszerűen valahová, valamely irategyüttesbe, valamely szervnek vagy személynek az iratai közé. Arany János Petőfi Sándorhoz írt levelének keletkezési helye Arany Jánosnál, rendeltetésszerű helye Petőfi Sándornál van, rendeltetése szerint az ő iratai közé, az ő irategyüttesébe tartozik. E levélnek az volt a rendeltetése, mégpedig mindjárt keletkezése­kor, hogy Petőfi Sándorhoz kerüljön. Ha azonban Arany János Petőfi Sándorhoz írt levelét először megfogalmazta és a fogalmazvány alapján írta volna, e fogalmazványnak Arany Jánosnál lenne a rendeltetés szerinti helye, az ő iratai közé, az ő irategyüttesébe tartoznék, minthogy az volt a rendel­tetése, mégpedig mindjárt a keletkezésekor, hogy nála maradjon. Iratnak tekintve minden írott szöveget, a szó irattani értelmében vett provenienciá­val, rendeltetésszerű hellyel, hovatartozással nem rendelkeznek pl. a plakátok, termé­szetesen csak a közzétételre szánt példányok. A plakátok fogalmazványainak ellenben van irattani provenienciájuk, rendeltetésszerűen annak a szervnek, esetleg személynek az iratai közé tartoznak, amely a plakátokat közzéteszi. Ugyancsak ez vonatkozik a könyvekre és azok fogalmazványaira is. Az irattani provenienciának döntő jelentősége van annak a megállapításában, hogy milyen irat minősül levéltári iratnak, tartozik levéltári intézmények őrizetébe. Levéltári iratnak csak azt tekintjük, amely irattani provenienciával rendelkezik, rendeltetésszerű helye van. Irattani provenienciával nem rendelkező iratok általában könyvtári iratoknak minősülnek, könyvtári innézmények őrizetébe tartoznak. Egyes sajátos iratfajtákat, pl. kőbe vésett feliratokat, múzeumi intézmények őriznek. Más kérdés azután, hogy a proveniencia mellett történeti értékű is kell hogy legyen az az irat, amely levéltári megőrzésre érdemesnek minősül. A proveniencia elvének, mint levéltári rendszerezési elvnek az értelmében a levéltári anyag rendszerezésénél és rendezésénél abból kell kiindulni, hogy az anyagnak hol van a rendeltetésszerű helye, szervesen hova tartozik. Az anyagot szerves összefüggéséből kiszakítani, rendeltetésszerű helyéről más helyre tenni nem szabad. Ennek az elvnek az értelmében a levéltári anyag rendszerezése és rendezése során a szerves fondokat, azaz a fondképző vagy iratképző szervek és személyek levéltári anyagát, amelyen belül minden egyes iratnak azonos a provenienciája, megbontani nem szabad. A proveniencia elvét éppen ezért fondelvnek, a fondok megbonthatatlansága elvének is nevezik. A szerves fondok eredetüket tekintve irattárak vagy regisztratúrák, azaz valamely iratképző szervnek vagy személynek a működése során hozzá érkező és nála keletkező, rendeltetésszerűen nála maradó iratok együttesei. A proveniencia elvét éppen ezért irattári vagy regisztratúra-elvnek is nevezik. Attól függően, hogy a proveniencia elvét milyen további elgondolás szerint érvénye­sítik, annak két fajtáját, a merev és a hajlékony proveniencia elvet különböztetik meg.

Next