Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - KRÓNIKA - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár 1982. évi (állandó és időszaki) kiállításainak katalógusai : a Magyar Országos Levéltár Anjou-kori pecsétkiállítása, 1982. szept. 22-től / 165–199. o.
Krónika nemcsak Velence és a magyar korona Dalmáciára vonatkozó igényével kellett számolniok, hanem a tengerparti főurak, köztük a Nelipicek hatalmi törekvéseivel is. A traui káptalan számára 1383-ban Mária királynő adományozott az egyház védőszentjét, Szent Lőrincet ábrázoló pecsétet. MOL, V 8-672 (DL 40607) 111. AZ ERDÉLYI HÉT SZÁSZ SZÉK PECSÉTJE 1373 kerek, letöredezett szélű, természetes színű viasz függőpecsét (kb. 62 mm). A pecsétmezőben négy karéjba foglalva fent nyílt leveles korona, alatta három kis háromszögű címerpajzs. A két egymás mellé helyezett címerpajzsban a magyar Anjou és a lengyel sasos címer. Az alsó, eléggé megkopott címerpajzsban korona és három szívforma levél egymással háromszög alakban összekötve. A pecsét köriratából csekély töredék maradt. A teljes körirat: • SCIBINIENSIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM volt. A pecsétet a hét szász szék 1373. aug. 29-én Nagyszebenben kelt oklevelén látjuk, amellyel a kisselyki seniorok kérésére megerősíti saját, 1365. aug. 29-én kelt oklevelét a kisselykiek új malma tárgyában. A megerősítő oklevélre új pecsétjüket függesztik. A pecsétnyomó 1372 körül készülhetett. A pecsét eddig ismert első példánya 1372-ből származik. Az erdélyi szászoknak adott 1224-es privégiumában II. András engedélyezi a közös testületi pecsét használatát. A szebeni provincia oklevéladása nagyobb mértékben a 14. században indult meg. MOL, DL 41626 * IRODALOM Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp., 1976. Csánki Dezső: A magyar királyi Országos Levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója. Bp., 1889. Csorna József: Magyar nemzetségi címerek. Bp., 1904. Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése (Palaestra Calasanctiana 39.). Bp., 1942. Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora (1942) Eckhart Ferenc: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Mittellungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung IX. Erg. Bd. (1915), 395-558. Gárdonyi (Grünn) Albert: I. Lajos király oklevél-megerősítő záradéka. Turul XIX/1901/ 27-37. Gárdonyi (Grünn) Albert:L Károly gyűrűspecsétje. Turul XX/1902/ 54-60,112-120,183-189. Gárdonyi Albert:I. Károly király nagypecsétje. Turul XXV/1907/ 30-57. Gárdonyi Albert: A magyar királyné udvari kancelláriája az Anjouk alatt. Turul XXXIII/1915/64-84. Gárdonyi Albert: A magyar Anjouk címeres emlékei. Turul L/1936/ 12-18. Kubinyi András: Buda város pecséthasznáatának kialakulása. Tanulmányok Budapest múltjából XIV. Bp., 1961.109-146. Kumorovitz Bernát Lajos: Az authentikus pecsét. Turul L/1936/ 45 -68. Kumorovitz L. Bernát: A magyar királyi egyszerű és titkospecsét használatának kialakulása a középkorban. A gróf Klebersberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet évkönyve. Szerk. Miskolczy Gyula. VII. évf. Bp., 1932.69-112. Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése (a királyi kancellária fejlődése a XIV. és XV. sz. fordulóján). Regnum 1942-1943.455-497. Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert Gimnáziumának... évkönyve 1943-1944. Gödöllő, 1944.281-363. Nyers Lajos: A nádor bírói és oklevéladó működése a XIV. században (1307-1386). (Palaestra Calasanctiana 4.) Kecskemét, 1934. Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan (A magyar történettudomány kézikönyve II. 3.). Bp., 1930. Összeállította: Bandi Zsuzsanna