Levéltári Szemle, 30. (1980)
Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Dóka Klára: A Tisza szabályozás szervezete, 1846–1879 / 325–331. o.
120 átvágást javasolt, Paleocapa pedig egyelőre csak 21-et, és a töltések építését fontosabbnak tartotta.11 A munkát végül - műszaki meggondolások alapján - Vásárhelyi tervei szerint kezdték meg. A szabályozást irányító Tiszavölgyi Társulat vezető mérnöke Keczkés Károly lett, aki kevesebb gyakorlati, de jelentős hivatali tapasztalattal rendelkezett. A Társulat ügyeit rajta kívül a központi igazgató és a könyvelő irányította, akik mellett Központi Választmány működött. Az egyes társulatok vezetésére — Keczkés javaslatára - 8 kerületi hivatalt (vízszerkezetet) hoztak létre, amelyek élén a korábban a Tiszán térképező mérnökök álltak (pl. Rauschmann Gusztáv, Perlberg Gusztáv, Herrich Károly, Barla Sámuel, Boros Frigyes). 1849-ig a Tiszán mindössze 9 átmetszést ástak ki, majd a munka a szabadságharc idején abbamaradt. A polgári forradalom után a Tisza ügyében több kérdés várt tisztázásra. A szabályozást a továbbiakban is állami költségen kellett végrehajtani, de rendezetlen volt a társulati és állami munka aránya. Nem volt világos, milyen legyen a társulatok viszonya a szabályozás irányító szervezetéhez, és a törvényhatóságokhoz, fő probléma volt a műszaki vezetés kérdése. Keczkés Károly 1850-ben Bécsbe távozott, Lányi Sámuel idős kora miatt nem kapcsolódhatott be a tiszai munkákba. A középítészeti ügyek újjászervezésére Magyarországra küldött Mitis Ferdinánd miniszteri biztos a tiszai mérnököket új állásokba helyezte. Mitis, mint az osztrák burzsoázia képviselője az út- és vasútépítés fellendítését fontosabbnak tartotta, mint a mezőgazdaság érdekeit szolgáló folyószabályozást, és a jól képzett műszakiakat is igyekezett saját hivatalaiba beosztani. A tiszai munkák irányítását végül Herrich Károlyra bízták. Herrich 1850-ig jelentős pályát futott be. 1839-től tevékenykedett magánmérnökként a Tisza mellett, a püspökladányi uradalomban. Hivatali pályafutása 1847-ben kezdődött, amikor Széchenyi István osztálymérnökké nevezte ki az Ondova—Tapoly folyókhoz, majd — mint mondják — az egyik vízszerkezet vezetője lett. 1850-ben, Mitis áthelyezési akciója során Kassára került, majd innen helyezték vissza a Tiszához. Nehézséget jelentett, hogy nem volt még kellő hivatali tapasztalata, és nem tudott igazságot tenni az 1850-es évek második felétől a különféle társulatok vitáiban. 1850. június 16-án a császár nyílt parancsban rendelte el a Tisza szabályozás folytatását. A munkához 100 ezer pengőforintot engedélyezett, és az irányításra Központi Bizottságot (Centralkomission für die Theissregulierung) hozott létre. A Bizottság székhelye Pest, felügyeleti szerve a bécsi Kereskedelmi Minisztérium lett. A Tiszavölgyi Társulat alapszabályát hatályon kívül helyezték, azonban a helyi társulatok fennmaradtak. A szabályozás irányelveit a Központi Bizottság határozta meg, majd a részleteket a földbirtokosok, községi érdekeltek meghallgatásával az osztálymérnökök dolgozták ki. Az állam vállalta a mederszabályozási munkákat, a védművek építése pedig társulati feladat lett.12 Lehetőség volt arra, hogy a meglevő társulatok mellett külön egyleteket alakítsanak, amelyek szerződéseit be kellett küldeni a Központi Bizottságnak. A Tisza szabályozás szervezete 1850 után különbözött a polgári forradalom előttitől. Az 1846-ban alakult Tiszavölgyi Társulat az állam anyagi támogatásával és felügyelete