Levéltári Szemle, 43. (1993)

Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Magyar László: Szabadka és környéke történeti látképei / 53–56. o.

Szabadka és környéke történeti látképei Nem tudni miért, az egykori és a mai helytörténészeink sem tanúsítanak külö­nösebb érdeklődést egy-egy város, vagy táj történeti látképei iránt. Még a gyűj­tők is inkább a fényképes városlátképek után kutatnak, mintsem a régi iromá­nyokon, térképeken, céhleveleken, különböző albumokban, újságokban stb. lel­hető város- és tájrajzok után. Másrészt ez érthető is, hiszen igen hosszú és ki­tartó kutatást, türelmet igényel valamely városról a fényképészet előtti idők­ből, sőt a múlt század végéről is újabb látkép meglelése. Mert egyszerűen na­gyon kevés lappang belőlük a levéltárakban és múzeumokban, a régiségkeres­kedőknél, antikváriumokban, vagy esetleg a régi polgári lakások poros padlá­sain. Azután az is közrejátszik, hogy a kutatót legtöbbször nem érdekli egy má­sik vidék tájképe (hanem csakis a sajátja) és ezért elhallgatja, nem publikálja, nem jegyzi fel, hol bukkant rá. Ebből az következhet, hogy csak sok idő, eset­leg évtized, évszázad után „fedezik" fel azt, amit már sokkal korábban felku­tattak. E sorok írója hadd szolgáljon néhány példával. Köztudott, hogy a levéltáros évente több folyóméternyi, tehát sok ezer irat­anyagot rendezhet, miközben más közigazgatású hatóság folyamodványaival iratmellékleteivel ismerkedik meg. Rábukkanhat kivételes jelentőségű nyomtat­ványokra (újság, folyóirat, körlevél, plakát, röpirat, prospektus, könyv stb.), textil mintadarabokra, vagy akár díszes bugyellárisokra is. Ezeket gyakran cor­pus­ delictiként, rendőrségi utasításként, esetleg árajánlatként, vagy egyéb meg­fontolásból mellékelik a különböző hatósági szervek, illetve a polgárok. Egy jól megőrzött városi levéltár ezért valóságos kincsesbánya a tudományos kutatók számára.­­ Valószínűleg még sok évig, évtizedekig „lapul" a szabadkai levél­tárban az a Pécset ábrázoló XVIII. századi céh bizony­ságlevél is, ha a közelmúlt­ban erről nem értesítjük a pécsi levéltáros kollégákat. Vagy említhetjük Klaus Stopp professzor nemes gesztusát. A mainzi műgyűjtő évekkel ezelőtt (mielőtt megjelentette az európai városok céhbizonyságlevél-bibliográfiáját) megküldött a Szabadkai Történelmi Levéltár címére egy eddig ismeretlen Szabadkát ábrá­zoló céhlevél-másolatot, s csakhamar bebizonyosodott, hogy a rézmetszet 1815— 1817 között keletkezett. Ám a helytörténeti kutatás szempontjából nélkülözhe­tetlen veduta szerzőjét mindeddig nem sikerült kideríteni. A szabadkai levéltárban rábukkantunk egy újabb céhbizonyságlevélre is, amely Nagyváradot ábrázolja a XIX. század első felében. Megjegyezzük, hogy szabadkai vonatkozású céhleveleket — a szabadkai levéltáron kívül — néhány külföldi levéltárban is felkutattunk, de nem a látképpel ellátottakat. A szabadkai vonatkozású történeti látképek felkutatása nagyobb eredmény­nyel járt a levéltárak térképgyűjteményeiben. Ulmer Gáspár főlevéltáros közel húsz évvel ezelőtt a bécsi Hadilevéltárban (Kriegsarchiv) megtalálta Szabadka 53

Next