Levéltári Szemle, 43. (1993)
Levéltári Szemle, 43. (1993) 4. szám - Magyar László: Szabadka és környéke történeti látképei / 53–56. o.
Szabadka és környéke történeti látképei Nem tudni miért, az egykori és a mai helytörténészeink sem tanúsítanak különösebb érdeklődést egy-egy város, vagy táj történeti látképei iránt. Még a gyűjtők is inkább a fényképes városlátképek után kutatnak, mintsem a régi irományokon, térképeken, céhleveleken, különböző albumokban, újságokban stb. lelhető város- és tájrajzok után. Másrészt ez érthető is, hiszen igen hosszú és kitartó kutatást, türelmet igényel valamely városról a fényképészet előtti időkből, sőt a múlt század végéről is újabb látkép meglelése. Mert egyszerűen nagyon kevés lappang belőlük a levéltárakban és múzeumokban, a régiségkereskedőknél, antikváriumokban, vagy esetleg a régi polgári lakások poros padlásain. Azután az is közrejátszik, hogy a kutatót legtöbbször nem érdekli egy másik vidék tájképe (hanem csakis a sajátja) és ezért elhallgatja, nem publikálja, nem jegyzi fel, hol bukkant rá. Ebből az következhet, hogy csak sok idő, esetleg évtized, évszázad után „fedezik" fel azt, amit már sokkal korábban felkutattak. E sorok írója hadd szolgáljon néhány példával. Köztudott, hogy a levéltáros évente több folyóméternyi, tehát sok ezer iratanyagot rendezhet, miközben más közigazgatású hatóság folyamodványaival iratmellékleteivel ismerkedik meg. Rábukkanhat kivételes jelentőségű nyomtatványokra (újság, folyóirat, körlevél, plakát, röpirat, prospektus, könyv stb.), textil mintadarabokra, vagy akár díszes bugyellárisokra is. Ezeket gyakran corpus delictiként, rendőrségi utasításként, esetleg árajánlatként, vagy egyéb megfontolásból mellékelik a különböző hatósági szervek, illetve a polgárok. Egy jól megőrzött városi levéltár ezért valóságos kincsesbánya a tudományos kutatók számára. Valószínűleg még sok évig, évtizedekig „lapul" a szabadkai levéltárban az a Pécset ábrázoló XVIII. századi céh bizonyságlevél is, ha a közelmúltban erről nem értesítjük a pécsi levéltáros kollégákat. Vagy említhetjük Klaus Stopp professzor nemes gesztusát. A mainzi műgyűjtő évekkel ezelőtt (mielőtt megjelentette az európai városok céhbizonyságlevél-bibliográfiáját) megküldött a Szabadkai Történelmi Levéltár címére egy eddig ismeretlen Szabadkát ábrázoló céhlevél-másolatot, s csakhamar bebizonyosodott, hogy a rézmetszet 1815— 1817 között keletkezett. Ám a helytörténeti kutatás szempontjából nélkülözhetetlen veduta szerzőjét mindeddig nem sikerült kideríteni. A szabadkai levéltárban rábukkantunk egy újabb céhbizonyságlevélre is, amely Nagyváradot ábrázolja a XIX. század első felében. Megjegyezzük, hogy szabadkai vonatkozású céhleveleket — a szabadkai levéltáron kívül — néhány külföldi levéltárban is felkutattunk, de nem a látképpel ellátottakat. A szabadkai vonatkozású történeti látképek felkutatása nagyobb eredménynyel járt a levéltárak térképgyűjteményeiben. Ulmer Gáspár főlevéltáros közel húsz évvel ezelőtt a bécsi Hadilevéltárban (Kriegsarchiv) megtalálta Szabadka 53