Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HANGARCHIVUM - VÁMOS GYÖRGY: A Magyar Rádió archívumának hányattatásai

legnagyobb szükség az értő együttműködésre, hiszen újra hatalmas technológiai változás kez­dődött: a digitalizálás. Nyilvánvaló volt, hogy a digitalizálás előbb-utóbb felülírja az analóg stú­diótechnikát, a hanghordozók új fajtáit hozza és a sugárzási technológia sem marad változatlan. Ha a stúdiókban digitális felvételek készülnek, s csak digitális jeleket lehet az adóállomásoknak elküldeni, akkor a régi hangfelvételt is új hordozóra, CD-re kell áttenni, hogy adható legyen. A riporterek eszközei kisebbek, jobban és gyorsabban kezelhetőek lettek. Megkezdte kísérleti su­gárzását az első hazai DAB (Digital Audio Broadcasting) adóállomás. Óriási feladat, és nagyon bonyolult. Mintegy 720 ezer analóg hanghordozó van a polco­kon, és el kell dönteni, hogy melyiket érdemes digitalizálni. Határozni kell a sorrendről. A rossz állapotú, régi lemezeket, szalagokat digitalizálás előtt célszerű restaurálni. Közben szünet nélkül ki kell szolgálni a szaporodó programokban dolgozó szerkesztők igényeit. Most már nincs aka­dálya annak, hogy együttesen lehessen tárolni és kezelni a felvételeket és a rájuk vonatkozó (meta) adatokat. „Csak" megfelelő adatbázis kezelő rendszerre van szükség, „csak" tisztázott fogalmakat igényel a dolog, „csak" tárgyszó­tár (tezaurusz) kell, amely ötleteket adhat a minél pontosabb, hatékonyabb kereséshez, s mindez csak akkor eredményes igazán, ha egyforma hozzáértéssel kezeli dokumentátor, újságíró és zenei szerkesztő. Szóval további részletezés nél­kül is belátható, milyen összetett folyamatnak vagyunk tanúi. És akkor még nem is szóltunk ar­ról, hogy mindez mennyibe kerül. Közbevetés: a digitalizáláshoz kezdettől nagyon sok illúzió fűződik, amelyek mélyén az eszközök és programok gyártóinak és kereskedőiknek az üzleti érdekei vannak. Az új technoló­gia sem megváltás, és bevezetése körültekintést, józan döntéseket igényel. Kezdetben úgy rek­lámozták a CD-ket, hogy száz évig is megőrzik az információt. Ma már tudjuk, hogy nem. A digitális módon elkészített amerikai filmeket átteszik celluloid szalagra, mert az megint bizton­ságosabbnak tűnik fel. Azután újra megjelenik, a ki tudja hányadik szenzációs hír, hogyy most aztán olyan, de olyan hordozó eszközt találtak fel... S miközben az avuló berendezések pótlá­sára, a kényszerű nyersanyagbeszerzésre elmegy a pénz, félő, hogy elmarad a romló állagú régi állomány felújítása, restaurálása. A rogyadozó közmédiát, a csődhelyzetben lévő Magyar Televíziót a parlament költségve­tési bizottsága 2001-ben azzal kívánta volna megmenteni, hogy az állammal 14 milliárd forin­tért felvásároltatta volna a rádió és a tévé archívumát.30 A teremben szavazás előtt szétosztott javaslatot azzal indokolták, hogy a két archívum nincs biztonságban. A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) létrehozására 14 milliárd forintot szántak, ezt a két részvénytársaság kapta volna meg, de nem derült ki, milyen formában. Hogy a közalapítvány tulajdonban álló intéz­mény, a Rádió archívuma mitől lett volna nagyobb biztonságban, ha az állam megvásárolja, és mi lett volna a sorsa, az szerencsére soha nem derült ki, mert a javaslat elenyészett. Az eljárás azonban nem. Azóta is tanúi vagyunk intézmények sorsát eldöntő, hirtelen ötletek feltámadá­sának, szakmai egyeztetés nélküli azonnali tárgyalásának, esetenként elfogadásának is. 2001-ben az archívumnak szerencséje volt. 2009-ben az Állami Számvevőszék végzett vizsgálatot, és készített jelentést a nemzeti au­diovizuális vagyon működtetésére fordított pénzeszközök hasznosulásáról.31 Az ellenőrzők negyven milliárd költségvetésből származó forint felhasználását vizsgálták meg. Kénytelenek voltak megállapítani, hogy sem a „nemzeti audiovizuális vagyon", az „audiovizuális kulturális örökség" pontos meghatározására, sem az ehhez tartozó alkotások körének felmérésére nem került sor. Ezek után kissé meglepő, hogy a következő kijelentés egy illúziót látszik megerősíteni. A fo­galmilag nem meghatározott, de kétségtelenül „a nemzet kulturális örökségébe tartozó — gyakran a 30 Még nincs koncepciója a nemzeti archívumnak. Haszán Zoltán tudósítása, Népszabadság 2001. október 13. A MF­H veszi meg az MTV és a Magyar Rádió archívumát. Napi Gazdaság 2001. október 12. 31 Jelentés a nemzeti audiovizuális vagyon működtetésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről. Szá­ma: 0906. Közzététel dátuma: 2009. 04. 29. Forrás: www.asz.hu 2012. február 14. 37

Next