Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 2., Kár-pör - Z. Zsüzsük (Budapest, 1867)
T
669 Tusa Tuns * Tangos , mn. kövér, húsos ; t. leány ; m. nagy fám növ. férfi. Tunya, mn. 1) a. m. rest, lusta; t. ember; 2) kötelességeinek teljesítésében hanyag; *3) tunya neki, könnyű neki. Inn. : Tunyán, id. Tunyaság, mn. -álkodik, k. 1) a. m. lustálkodik, semmit tevésben gyönyörködik ; 2) hanyagon teljesíti kötelességét. Inn.: Tunyálkodás, fn. Tunyálkodó, mn. -it, cs. tunyává, lustává, restté tesz; a nagy forróság tunyitja az embert. Inn.: Tunyitás, fn. -ül, k. tunyává, restté lesz. * Tupri, mn. és fn. törpe személy. Túr , Túr, cs. ált. a talajt kemény, tompa tárgygyal való nyomkodás által felhányva porhanyóvá tesz; leül. a disznó orrával v. vakond karmaival a földet felhányja; a vakond túrja a földet; (szej.) akár túrják, akár gyúrják, mindegy akár hogy bánnak vele; á. é. tajtékot túrni, tajtékzani, tajtékot felhányni; a hullámok tajtékot túrnak a partra. Inn.: Túró, mn. (tréf.) szartúró a. m. a disznó orra. Túr, fn. tt. -t; 1) v. ö. túr; 2) disznó v. vakond által feltúrt halmocska; 3) (vad.) vmely vad által felhalmozott földhant; 4) á. é. lovon ülés következtében a farcsont körül képződött seb, törés. ? Túrás., fn. (állatt.) hüllő a békanemüek rendje és kigyógöték családjából;gyűrűst. (siphonos annulata). Túrát, fn. túrás által előidézett hant, halom. * Túrba, fn. bőrönd v. tarisznya, melyben az iparos legények holmicskájokat vinni szokták; (szőj.) ellopták a turbóit, de nálam a kulcsa. Inn.: Turbás, mn. : Turbán, fn. török konty, csalma, a törökök, mohamedának fövege. -liliom, fn. (nt.) a liliomok közé tartozó növény, -tos, mn. turbánt viselő. Turbókul, k. 1) a galmb v. gerle, sajátos turb, turb. hangon hija párját, v. enyeleg vele; (népd.) száraz ágon vad gerlice turbékol; keresnék én szeretőt, ha tudnék hol!; 2) á. é. fiatal férfi és nő enyeleg. ábrándozik egymással; a szerelmes pár a lúgosban. Inn.: Turbékolás, fn. Turbékoló, mn. Turbikál, cs. a nyugvásban levő vizet zavarja Inn.: Turbikálás, fn.okló, fn. rúd, dorong, melylyel vmely folyadékot keverni, zavarni szoktak.okol, cs. folyadékot, vizet kever, zavar. Turbolya, fn. (nt.) növény az öthimesek és kétanyások közül (scandix); tűmagvu t. (se. pecten) ; televény t. (se. anthriscus). Turbolya-baraboly, fn. (nt.) a barabolyok közé tartozó növény. *Turcos, mn. bozontos, boglyas ; t. szőrű kutya. Turcsi, m. lónév. Turdogál, k. és cs. lassan, de folytonosan túr. *Túrész, cs. turkál. Turfa, m. a. m. tőzeg; ásott t.; kottrott t. ; nád-t.; szalonni-t. Túrka, m. nyúlós, ragadós, zöldes szürke színű, át nem látszó nedv, mely a mellben képződik. Inn.: Turhás, mn. -áz, A) k. turhát köpköd ; —B) k. turhát köpve bemocskol, bepiszkol vmit, turházni a szoba talaját. Inn.: Turházás, mn. Turján, Turjány, mn. 1) mocsáros föld, zsombékos láp; *2) a. m. föld árja. Inn.: Turjános, Turjányos, mn. Turkál, A) cs. a. m. turdogál; a sertés turkálja az udvart. —B) k. á. é. kutat, összehányva keresget vmely helyen ; ne turkálj könyveim között. Inn.: Turkálás, m. Turkapiszkál, cs. turkálva forgat, hány vet; turkapiszkálni a tisztességes ételben (Jók.). *Turma, m. a. m. juhnyáj. Túró. Túró, f. azon fehér szinti, szétmorzsolható anyag, mely a tej megoltása által a savótól elválik, — s melyet tésztás ételekre használnak, — v. kenyérrel esznek ; tehén-t., melyet a tehén tejéből készítenek ;juh-t., v. keserű L. (szőj.) túró (azaz : disznófej) tormával; (km.) túróval (azaz: disznóhússal) a rosz káposzta is jó ; nem jó a túró, ha nem jó a gyúró ; a túróra vizet öntenek, domikának mondják; fejér cipó sós túróval használ éhes gyomornak,esik, m. zsírral v. vajjal leöntött és túróval behintett metélt tészta. (szik. k. túróvá lesz ; túróvá kezd válni. Inn.: Túródzás, fn. Túródzó, mn. kosár, fn. kosár, melyben túrót tar- I tanak. ?Túrony, fn. (állatt.) rovar a téhelyröpük rendje és lemezcsápuak családjából (Rosskäfer). Túró-rács, fn. rácsféle, melyen túrót v. sajtot tartanak. Túrós, mn. 1) sebes hátú (ló); (km.) közös lónak túrós a háta, amit közösen használnak, hamar elromlik ; 2) a lovonüléstől kisebesedett. Túrós, mn. 1) túróval behintett, túróval készített ; t. tészta; t. lepény; t. étek; (szej.) azt sem tudja tök-e vagy túrós étek; 2) túrót tartalmazó, amiben túrót tartanak. Túró-sajt, fn. megózott juhtejből készített sajt, gomolya, melyből juhtúrót készítenek. Túrosít, cs. túróssá tesz, feltör, kisebesit. Innen : Túrositás, fn. Tárositott, mn. -odik, k. túróssá lesz, feltörés által kisebesedik. Inn.: Tikosodás, fn. Túrósodik, k. a vaj v. tejjel túróvá alakul. Túróz, cs. túróval meghint; a tésztát túrózni. Inn.: Túrózás, ín.zsacskó,zsák, fn. vászonból készített háromszög alakú zacskó, melybe a megózott tejet öntik, hogy a savó kifolyjon belőle. Turpisság, fn. szégyenletes tett. (szój.) elkölt immár az ő turpissága. ? Túrtáp, fn. (erd.) a makkon kivül minden táplálék, melyet sertés az erdőn túrás által nyer, pl. gomba, gyökér stb. Turul, fn. (állatt.) a. m. sas. Turontál, fn. (állatt.) a. m. torontálpók. Turz, cs. (b) a. m. kutat. * Turzik, k. a. m. túrosodik; turzik a háta. Turzó, m. (b) a. m. kutató. Tus, f. 1) pohárköszöntés után a zenészek által húzott trillázó hangfutam ; tust húzni; 2) a puskának fából v. csontból készített vastagabb vége, agya; puska-tussal verni szét az ellenséget; 3) fekete festék, melyet papírra való rajzolásnál használnak ; 4) (szój.) ez nem nagy tus, ezt nem volt nehéz véghez vinni. Tusa, f. kisebb harc, veszekedés, csetepaté, -k, f. 1) a. m. tuskó; 2) verekedésre alkalmas hat keményfából, -kfa, fn. (érd.) kiásott tüskökből vagy gyökerekből nyert fa.-kodik, k. 1) a. m.