Egyetemes Magyar Encyclopaedia 2. Aka-Amerika (Pest, 1860)
A - Almos vezér
lenség forrásává lett a magyar népre. Az úzok által székeikből kiszorított besenyők most a Volgán átkelvén, számuk egész hatalmával a magyarokra rohantak, s őket uj hazájokból, a lebedisikról kiszorították. Még azon szerencsétlenség is érte itt a magyarokat, hogy egy részök az ék gyanánt közélnök fúrodott besenyők által a többiektől elvágatván, a kaukáz hegység déli lejtőire, Perzsia szomszédságába vándorolt. A nagyobb rész a Deneper folyamon átkelvén, a mai Beszarábiában s Moldva keleti részein foglalt uj hazát, melyet a számos folyamtól, mely azt öntöző, — a Szereth, Pruth, Neszter, Bug és Deneper folyamokat emlitik a görög irók, — Etelköznek neveztek eleink. E vándorlás messzebb veté őket a kozároktól. Ezek pedig most, midőn a nyugtalan besenyők oly közel szomszédaikká lennek, nem örömest váltak volna meg magyar szövetségeseiktől. A kozár khán látta azt is, hogy a magyarok gyöngeségének leginkább azon öszpontosulatlan állapot az oka, melynél fogva eddigelé nem volt közös fejedelmük, ki, az egész népet igazgatva, szükség idején azt egységes működésre vezethetné. Még ugyanazon 887-dik évben tehát követet külde Előd vajdához, kivel házassága miatt is legszorosabb viszonyban állott, s őt magához kéreté. Előd a számára küldött hajón Etil városába, vagy tán csak a Krímbe, — mert itt is volt a khánnak egy szék városa, — átevezvén, s a khántól megértvén , hogy őt a nemzet fejedelmévé kívánja emelni, válaszolá : „Szívességedet köszönöm , de ajánlatodat el nem fogadhatom, mivel magamat a fejedelemségre nem érzem elegendőnek. Sokkal alkalmasabb erre magamnál egy másik vajda, Álmos, vagy ennek fia, Árpád. Ezekből legyen tehát valamelyik kívánságod szerint fejedelemmé, mert ők is hajolni fognak a te szavadra.“ A khán tehát Előddel újabb követséget küldött a magyar néphez, hogy ezt fejedelem-választásra ösztönözze. A tanács tetszett a magyaroknak, kik e háborús körülmények közt maguk is érezték a szorosabb összetartás, egység szükségét. De a bölcs, tekintélyes Almosnak, ekkoron már mintegy hatvanhét évesnek, megtörték volt erejét agg korának súlya, a kiállott viszontagságok s véghezvitt bajnoki munkák : a nemzet választása a jeles apának még jelesebb fiára, Árpádra esett; ő lett a magyarok első fejedelme. Az aggalmos, miután a születésekor mondott jóslatot dicső fiának felmagasztaltatásában teljesedni látta, ezt nem sokáig élhette túl. Árpád, mint Bölcs Leo görög császár szövetségese , 888-ban az Al-Dunánál a bolgárok ellen viselt háborút. De a bolgárok, szenvedett vereségeket megboszálandók, a besenyőkkel szövetkeztek, s a következő évben, midőn Árpád hadaival észak felé táborozott, hogy uj hazáját kiszélesítse, a magyarok kevéssé védett tanyáia törtek. Ez alkalommal, a moldvai Kárpátok keleti lejtőin, eshetett el Almos ismert, Turóczi krónikája szerint, Erdély szélein találta halálát, mielőtt a nemzeti hagyományok igéretföldét, Etele örökségét, Pannóniát megláthatta volna. (H. M.) Almos vezér, Gejza király fia. Sz. László királynak figyermekei nem lévén, utódát testvérének, Gejzának két fia, Kálmán és Almos közül kellett választania. Választása eleinte az ifjabb Almosra esett, tán mivel azt hitte, hogy az észtehetségekre ugyan kitűnő, de testileg gyarló Kálmán, maga után, ki korának legszebb férfia, egy fejjel haladt meg másokat termetére, nem fog tetszeni a nemzetnek, miért is Kálmánt papi pályára szánta volt. De midőn ez idegenségét a papságtól Lengyelországba jutása által nyilvánitá , nehogy halála után a testvérek közt viszály támadjon, Kálmánt elsőszülöttségi jogába visszahelyezvén, az előbb trónra szánt Almost a nem rég visszaszerzett Horvátország vezérévé nevezte ki. A testre delt, de viszont lélekre gyönge, fenhéjázó, nagyravágyó, fondor Almos sajnosan tűrte, hogy a koronától elesett, és ha igaz, mit némelyek állítanak, hogy Horvátországnak koronázott királya volt, tán még László vagy annak halála után Kálmán magával együtt csak azért koronáztatta meg őt, hogy az ifjú hiúsága némileg kielégíttessék. De bár miként álljon is koronáztatásának ügye, annyi igaz, hogy Álmos nem termett kormányra. Gyöngesége kitűnt mindjárt László halála után, midőn az ellene fellázadt Péter Zupán oly zavarba hozta, hogy csak a seregeivel oda sietett Kálmánnak, ki Pétert legyőzte s megölte, köszönhető tartománya megtartását. De pár év múlva, 1102-ben, Almosnak akár hanyagsága, akár kormányozni képtelen gyöngesége miatt újra lázadás tört ki Horvátországban. Kálmán ismét kénytelen volt sereget vezetni a tartományba. De a lángeszű Kálmán most már nem elégedett meg a lázadás elfojtásával, hanem átkelvén a Száván, a tengermelléket s Dalmatia nagyobb részét is meghódoltatta. Tudjuk, hogy mióta Kálmán a tengert megpillantotta, azon nagyszerű eszme támadt lelkében, miszerint nemzetét tengeri hatalommá emelje s annak a világkereskedés kincsbányáit is megnyitja. E nagyszerű eszme létesítését tűzte ki magának ezentúl életfeladatává a jeles király, és e miatt történt az is, hogy magát Bielográdban, Dalmát- és Horvátországok királyává koronáztatván, ezeket szorosabban a magyar koronához kapcsolta; az ily féle nagy tervek valósítására képtelen, gyönge Almost pedig onnét elmozdítván, az egykoron atyjoktól birt vezérség kormányára helyezte át. De a hiú Almos nem ismerte el a maga gyarlóságát, sőt oly formán gondolkodván, hogy mivel egykoron ő volt egy ideig kitűzve László utódául, Kálmán neki a magyar korona birtokáért is hálával tartoznék, felette meg