Egyetemes Magyar Encyclopaedia 12. Pachydermák-Smyrna (Budapest, 1874)
P - Petrovich-család - Pfalz
105 PETROVICH-CSALÁD. — PFALZ. 106 tagadta , buzdító, bátorító levelet intéző Rienzihez s a néphez; ezért Colonna s a pápa kegyét elvesztvén Paduába vonult s felváltva majd itt, majd Verona majd Parmában tartózkodott. 1350-ben Rómába indult s Plorenczben, honnét atyja elűzetett, nagy lelkesedéssel fogadtatott. Itt kötött barátságot Boccaccióval. 1353-ban Milánóba vonult, s Visconti érsek udvarában tíz évet töltött. Habár számos alkalommal diplomatiai küldetésekben eljárt, így IV. Károly császárt Prágában meglátogatta, kitől őrgrófi diplomát nyert, — milánói tartózkodása alatt kiváltképen a tudományoknak élt. Itt irta »De remediis utriusque fortunae« munkáját. 1360-ban Páduába, 1370-ben egy Arqua nevű faluba vonult viszsza. Itt élt ő leányának s nejének társaságában elvonultan egyedül a tudományoknak és a költészetnek. 1374. júl. 18-án könyvtárában, egy foliánsra hajolva halva találták. Itália e nagy fiának művei latin s olasz nyelven írvák. Az elsőkhöz tartoznak a már elszámláltakon kívül: »De vitis virorum illustrium,« »Rerum memorandarum,« »Epistolae,« »Carmina,« továbbá 12 Ecologája. P. halhatatlanságát olasz nyelven írt költői művei alapíták meg; kiváltképen a »Canzoniere« és »Rime.« Páratlan formatökély, gyönyörű nyelv, ritka szépségű olvadó rimelés jellemzik dalait az alakban; merész képzelem, égő szenvedély, benső tűz, az érzés nagysága, valódisága s igazság jellemzik a tartalomban. Művei számtalan kiadást értek s kiválólag lyrai költeményei a világ minden művelt nyelvére le vannak fordítva. ghy. Petrovich-család (Suráklini) a hazánkban viruló több rendbeli nemes Petrovich-család közt ez a legrégibb. Eredetileg Pozsega vármegyei s innen származott át Magyarországba. Legnevezetesebb tagja Péter, a Szapolyai ház rokona, ki 1514-ben a kuruczok ellen harczolt és Dózsa Györgyöt saját kezével lebuktatá lováról. Ő lett 1540-ben Szapolyai fiának gondnoka s mind végig állandó hive maradt Izabellának. Meghalt 1557-ben oct. 13-ikán. A többi Petrovich-család nemessége újabb időbeli. (Nagy Iván : Magyarorsz. Családai, XII, 281—284.) O. T. Pfalz, hajdani elnevezése két német államnak, melyek 1620-ig együvé tartoztak. Megkülönböztetésül az egyik Oberpfalz vagy bajor Pfalz, a másik Unterpfalz vagy rajnai Pfalz nevet viseli. 1) Oberpfalz herczegség volt, 130 négyszög mérföldnyi területtel, határait Barreuth, Csehország, Neuburg, Bajorország s a nürnbergi terület képezte; fővárosa Amberg, hol a kormány székelt; lakosainak száma 283,800. 2) Unterpfalz, rajnai Pfalz a Rajna két partján terült el, határait Mainz, Katzenellenbogen, Würtemberg, Baden, Elszasz, Lotharingia és Trier képezték, számos elszórt közbenső területtel(a wormsi, speieri püspökségek, Worms, Speier birodalmi városok stb.); területe 150 négyszög mértföld; föloszlott a tulajdonképeni vagy a Kurpfaltzra, 75 négyszög mérföld 305,000 lakossal; Simmern, Zweibrücken, Veldenz és Lautern herczegségekre és Sponheim grófságra; fővárosa volt Heidelberg. — A rajnai pfalzgrófok, kik kezdettől Aachenben székeltek, a XI. század óta a Pfalzgrófság s a hozzá tartozó kerületek birtokában voltak, a legtekintélyesb birodalmi fejedelmek közé tartoztak. Lajos bajor herczeg 1215-ben kapta hűbérül Pfalzot, mely azonban csak fiának, II. Ottónak Ágnessel, Oroszlány Henrik unokájával történt egybekelése folytán szállott a bajor házra. II. Ottó unokája, I. Rudolf elnyerte a választófejedelmi méltóságot is, azonban fivére, bajor Lajos császár elűzte őt, ki azután Rudolf fiaival kiegyezvén Oberpfalzot átengedte nekik. II. Rudolfmeghalt 1353.) Neuburggal és Sulzbachval nagyobbította rajnai Pfalzot s bajor Lajos császárral 1329-ben szerződést kötött, melynél fogva a választói jogot Bajorország és Pfalz fölváltva gyakorolják. I. Ruprecht (meghalt 1390.) Oberpfalz egy részének átengedése mellett IV. Károly által a választói méltóság egyedüli használatára jogosíttatott. II. Ruprecht (meghalt mint császár 1410.) négy fia megosztozott egymás között s négy ágat alapított, melyekből azonban Kur- és Rhein-Pfalz és Zweibrücken-Simmern volt hosszabb tartamú. III. Lajos, a Kur és Rheinpfalz alapítójának utódai Ottó Henrikkel 1559-ben elenyésztek, mire Rheinpfalz a választójoggal a simmerni ágból származó III. Frigyesre szállott. 1619-ben V. Frigyes a II.Ferdinánd ellen fellázadt csehországi rendek által királylyá választatott, de II. Ferdinánd már a következő évben megsemmisítette hadait, megszállotta a Pfalzot s ezt adományozta a választói joggal Miksa bajor herczegnek. Károly Lajos, V. Frigyes fia a westphaliai békekötés folytán kapta vissza 1648-ban Unterpfalzot és a 8-ik választói jogot, míg ellenben Oberpfalz Bajország birtokában maradt. Károly Lajos fia Károly halálával a simmeringi ág megszűnt, mire a választói méltóság neuburgi Fülöp Vilmos pfalzgrófra szállott. II. Lajos fia Ruprecht (megh. 1544.) alapította a veldenzi ágat, mely 1694-ben kihalt; idősb fivérének fia, Farkas (meghalt 1569.) lett ősatyja valamennyi többi pfalzi ágaknak; legidősb fia, Lajos Fülöp (megh. 1614.) alapította tudniillik a neuburgi, második fia, János (megh. 1604.) a neuzweibrückeni, a harmadik, Károly (megh. 1600.) a birkenfeldi ágat. Lajos Fülöp fiai közöl Ágost (megh. 1632.) alapította a sulzbachi ágat. 1742-ben a választói jog a sulzbachi Károly Tivadarra szállott; ő örökösödött Bajorországban is a bajor férfiág kihaltával, s gyermek nélkül halván utóda 1799-ben Miksa József zweibrückeni ág lett. Ez kénytelen volt az 1801. lunevillei békekötés folytán Rheinpolz rajnabalparti részén Francziaországnak, a jobbparti részeket pedig Baden-, Hessen-Darmstadt-, Leiningen-, Dachsburg-és Nassaunak átengedni, 1815-ben azonban visszakapta a rajnabalparti