A Franklin kézi lexikona 1. A-Gátvíz (Budapest, 1911)

G - Gallineus - Galliffet Gaston Alexandre Auguste - Gallina Giacinto - Gallipoli - Gallizálás - Gallon - Galloway - Gallusok - Gallussav - Gálma - Gálna - Galócza - Galócza-félék - Gálszécsi István - Galuppi Baldassare - Galván elem - Galván-hangzás - Galvani Luigi - Galvanismus

Gallienus tett szert. A vatikáni zsinat 1870. véget vetett a G.-nak. Gallienus, római császár, az ú. n. 30 zsarnok korában, K. u. 260-tól kezdve, 268. meggyilkolták. Galliffet (fé), Gaston Alexandre Auguste, marquis, franczia tábornok, szül. Párisban 1830., megh. 1909. Harczolt Mexikóban, 1870. a sedani csatában kitün­tette magát, 1871. a commune ellen küz­dött, később hadtestparancsnok és 1899— 1900. hadügyminiszter lett. Gallina, Giacinto, olasz drámaíró és színigazgató (1852—1897.). Számos népies tárgyú vígjátékot és színművet írt, nagy­részt velenczei táj­szólásban. Gallipoli (Geliboly), török kikötőváros a drinápolyi vilajetben, 30,000­­. Gallizálás, a borhamisítás azon módja, melyet Ludwig Gall, német vegyész talált fel, s melynél a silány bort víz és czukor hozzáadásával javítják meg. Gallon, az angol űrmérték alapegy­sége : 1 G. = 4 quart = 8 pint = 32 gill. Az 1826 óta hivatalosan használatos G. = 4-5433­­. Galloway (gellové), félsziget Skóczia délnyugati részében. Magában foglalja a Wigton és Kirkcudbright grófságokat. Gallusok, kelta népfaj az ókorban, mely a transalpin és cisalpin Galliában lakott (L. ezt.). Arisztokratikus alkotmá­nyuk volt; főnökök alatt éltek, kik a papi rendnek (druidáknak) befolyása alatt áll­tak. Magas, szőke hajú, edzett emberek voltak, kitűnő harczosok. A szabadok (a nemesség) nejeikkel és gyermekeikkel vándo­roltak idestova, sokszor idegen hadi szol­gálatot is vállalva; a földet a rabszolgák művelésére bízták. Isteneiknek emberáldo­zatot is hoztak. Nyelvük a kelta volt. Gallussav, színtelen, fanyar ízű kris­tály. Cserzőanyag tartalmú növényi részek­ben fordul elő és csersav bomlása által keletkezik. Festékek előállítására és a fény­képészetben használják. Gálma, galmáj. Két fontos czinkércz­­nek a neve. Az egyik a kovaczinkércz, a másik a czinkpát. Gálna, tüdőfű (Pulmonaria officinalis, L.), az érdes levelűek rendjébe tartozó ta­vaszi növény, kunkor virágzatában a csö­ves virágok eleinte rózsaszínűek, később megkékülnek. Leveleit egykor orvosszernek használták. Galócza (Salmo), a lazaczfélék család­jában tartozó hal. Hazánkban csak egy faja él: a dunai G. (Salmo hucho, L.). Falánk, merész, rabló hal, súlya 20—25 kg, hossza 1,5—2 m. Galócza-félék, kalapgombák, melyek kalapjának alsó felületén a termőréteg lemezes szerkezetű. Az idetartozó fajok közé a leginkább ehető gombák tartoz­nak, de sok közöttük a mérges is. Az ehetők közül gyakoribbak: 1. Csiperke (Champignon, Agaricus campestris Schaeff.), lemezeinek színe fiatal korában rózsás, ké­sőbb vörös, barna, sőt fekete is. — 2. Mezei v. odvas csiperke (Agaricus arvensis Schaeff.), tönkje odvas, egyébként az előbbihez ha­sonlít. — 3. Király v. úrigomba (Agaricus caesareus L.), a legkedveltebb gomba, ka­lapja sárgásnarancsszínű, termőrétege és tönkje sárgás. Dél-Európa lombos erdei­ben és a fenyvesekben terem. — 4. Szegfű- V. csirkegomba (Marasmius arcades Fr.), kalapja púpos, teteje száraz, sárga; legelő­kön terem. — 5. Fenyőalja- v. rizike­­gomba (Lactarius deliciosus Fr.), tölcséres kalapja tégla- v. narancsszínű, később meg­­zöldül; sárgás tejet bocsát; konzerveknek dolgozzák föl. — A mérges fajok közül fölemlítendők : 1. Légy­ölő galócza (Amanita muscarius L.), skarlátvörös v. narancsszínű tetején a burok czitromsárga foszlányokban maradt meg. — 2. Gyilkos galócza (Amanita bulbosa Bull.), kalapja felül fehér, sárgás v. zöldes , lombos v. fenyőerdőkben gyakori. (L. a Gombák czímű színes táblát a H. kötetben.). Gálszécsi István, 16. sz.-i református prédikátor, közzétett egy énekeskönyvet s egy theologiai művet. Galuppi, Baldassare, olasz zeneszerző (1706—1784.). A velenczei San Marco kar­nagya volt. Különösen víg operái sikerül­tek; írt miséket, motettákat is. Galván elem, 1. Elem 2. Galván-hangzás, az a hang, mely vas-, vagy aczélrudakban keletkezik, ha egy körülöttük vezetett drótba váltakozó áramot bocsátunk, vagy egyenáramot gyors egy­másutánban zárunk és nyitunk. A G. oka a rúdnak az áram váltakozását kísérő me­legedés folytán bekövetkező szakaszos tér­fogat-változása. Galvan­i, Luigi, olasz fiziológus és anatómus (1737—1798.). Ő fedezte fel a róla elnevezett galvanismus alaptünemé­­nyét. (L. ezt.) Galvanismus, vagy galvanelektromos­­ság, a különböző anyagi minőségű elektro­mos vezetők érintkezésénél fellépő elek­tromos jelenségek összessége. Két külön­böző anyagi minőségű vezető test között érintkezés alkalmával állandó, semmiképen ki nem egyenlíthető feszültség-különbség lép fel, mely azonban az anyagi minősé­gen kívül függ még a testek hőmérsékle­tétől s a környezet minőségétől (főleg ned­­vességi állapotától). Ezzel­ szemben két 1008 1007 Galvanismus

Next