Révay József - Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária irodalmi lexikon (Budapest, 1947)

B - Berczik Árpád - Bérczy Károly - Berda József - Berde Mária - Berend Miklósné - Beregszászi Pál - Berent, Waclaw - Beresford, John Dawys - Berg, Bengt - Berg Éva - Berg, Ruben G. - Bergamin, José - Bergbom, Kaarle - Bergengruen, Werner - Berger, Henning

nevét a Fekete Mária c. misz­­tériumjátékával (szegedi dóm­tér 1937) tette ismertté. A szegedi színház adta Sámson és Delila c. drámáját is. Em­lítésre méltó Janus Panno­nius fordítása. Bérczik Árpád, 1842—1919. Elbeszéléseket, költeménye­ket és tanulmányokat is írt, legtöbb sikert azonban szín­műveivel ért el. Igénytelen vígjátékai a biedermeier kor hangulatát hosszabbították meg a XIX. század második feléig. Legsikerültebb műve a Himfy dalai című iroda­lomtörténeti tárgyú vígjáték, népszínművei közül az Ig­­mándi kispap emelkedik ki. Bérczy Károly 1821—1867. Fiatalon tűnt fel. Széchenyi, majd Madách környezetében dolgozott. Sportlapot szer­kesztett, számos elbeszélése, verse, fordítása jelent meg folyóiratokban. Madách első életírója. Nevét Puskin Anye­gin Eugénjének tökéletes fordításával örökítette meg. Berda József, 1902—•. Költő, Újpesten él. Polgári foglalko­zást nem vállal,a gyárváros sze­gény népe között vegyül el, anélkül, hogy helyzetéből tár­sadalmi állásfoglalást vezetne le. Költészetét hedonista szí­nezetű individualizmus jel­lemzi. Válogatott versei: Méltó a szóra (1938); Ördögnyelv. Új versek 11941). Berde Mária, 1889—. Erdélyi írónő, tanár, ír verseket és regényeket. Prózai művei: Örök film; A haláltánc; Rina kincse; Szegény kicsi Júlia; Szent szégyen; Földindulás; Szentségvivők; Tüzes kemen­ce; Tükör; Vízen hold; Tél­utó. Történeti regénye: Ro­muald és Andriana a Magyar Tudományos Akadémia jutal­mát nyerte el. Impresszionista versei: Istenes énekek; szín­műve: Függő kert címen je­lent meg. A «legerdélyibb» író és költő. Berend Miklósnál 1887—. írónő. Élénk meseszövésű re­gényei (Lüktető talaj, Boszor­kánytánc, A Piombo-kép, Szent Bertalan-éjszaka, Iste­nek és ösztönök, Isis legyőzi Aphroditét, stb.) többnyire a múltból merítik tárgyukat. Beregszászi Pál: Históriás énekszerző a XVII. század­ban. Szilágysági ref. pap. Több egyházi énekét ismer­jük. Rabságának szomorú történetét és családja romlá­sát 1696. Keserves sírással zokogó história címen éne­kelte meg. Berent, Waclaw 1873—­1941, lengy. Kezdetben természet­­tudományokkal foglalkozott, később csak az irodalomnak élt. A lengyel próza egyik legnagyobb mestere. A Szu­­vasodás című regényében ki­tűnő képet adott az európai dekadencia kultúrájáról. Leg­értékesebb alkotása az Élő kövek (1918). Nyelve­ a leg­kisebb részletében is a leg­gondosabban ötvözött és ízlé­sesen régieskedő. Az 1939-i összeomlást beteg szívvel néz­te végig. Tragikus körülmé­nyek közt halt meg Varsóban. Beresford, (berszford) John Dawys 1873—­. Építész, majd regényíró. Fábiánus szellem­ben keményen bírálja az an­gol társadalmat. Fantasztikus utópiákkal lép fel, majd mind­inkább a realizmus felé haj­lik. Termékeny író. Főművei: The early history of Jacob Stahl, Candidate for Truth, House Mates, The Long View, Berg, Bengt, 1885—. Sv. író. A madárvilág szakértő meg­figyelője és népszerű ismerte­tője. Az első világháború alatt mint haditudósító nagy elis­meréssel írt a magyar kato­nákról. Regényeivel is sikert aratott. Számos idegen nyelv­re lefordított könyvei közül magyarul kettő jelent meg: Ne hagyd magad Ülle és Ván­dormadarakkal Afrikába. Más munkái: Abu Markab, Tigrar (Tigrisek), Minna försök med villagass (Próbálkozásaim a vadlúddal). Berg Éva, családi nevén Eck­­ström, 1904—. Sv. írónő, kedvelt polgári, házassági és szerelmi regényeket írt, mo­dern pszichoanalitikai alapon. Ny kvinna (Az új idők asszo­nya), Medelalders man (Kö­zépkorú férfi), Lockrop om varen (Kiáltás a tavaszért). Berg, Ruben G., 1875—. Sv. író, filológus és művészet­­történész, a „Sprack och stil“ (A szó és stílus) szépirodalmi lap belső munkatársa. Mun­kái közül megemlítendők Svenska skald­er fran nittila­­lat (A kilencvenes évek svéd írói), Frödingsstudier (Tanul­mányok Frödingről) és Alm­­qvist i landsflykten (Almqvist röpte az országon át). Bergamin, José: Élő sp. köl­tő, a baloldali katolikusok vezére. A sp. polgárháború alatt írt versei népszerűek voltak. Bergbom, Kaarle, 1848—1906. A Finn Színház megalapítója és első igazgatója, a finn szín­műírók lelkes buzdítója és ta­nácsadója, a kor félreérett lángelméjének, Kivinek hűsé­ges barátja és segítőtársa. Ma­gyarországon is járt, innen „A falu rosszá“-t vitte haza, amelyben a finn színművészet nemzetközi büszkesége, Ida Aalberg aratta első határait. Bergengruen, Werner, 1892—. Balti-német költő, regényíró, műfordító. A nagy orosz rea­listák (Tolsztoj, Turgenyev, Dosztojevszkij) műveit ford. németre. Ismertebb regényei: Der Starost (alkimista re­gény) ; Am Himmel wie auf Erden (háttere a világ végé­től való rettegés a XVI. sz. Berlinben). Művészibb alko­tások novellái: Die Feuer­probe; Die drei Falken. Ver­seskötete: (tréfálkozó gyer­mekversekkel) Die verbor­gene Frucht. Berger, Henning, 1872—1924. Sv. író. Impresszionista nagy­városi leírásainak és novellái­nak részben amerikai motívu­mok az alapjai: Dárute (Oda­

Next