Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Aachen - Elkeresztelés (Budapest, 1931)
B - Belső elválasztás (vagy secretio) - Belzebub - Bémer László (bezdédi és kisbákai) - Benaresz - Bencés apácák, l. Bencésrend - Bencés-rend
Belső elválasztás 183 Belső elválasztás (vagy secretio), különleges anyagok termelése, melyeket kivezető cső nélküli mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese, thymus, hypophysis) nem a testfelületre vagy valamely üregbe, hanem a vérbe vagy a nyirokerekbe ürítenek. Vannak kivezető csővel bíró mirigyek, melyek B.-t is végeznek (sexuális mirigyek, pankreas). Az elválasztott anyagok (hormonok) a vérkeringés útján jutnak azon testrészekbe, ahol hatásukat kifejtik. A B.-a mirigyek által termelt hormonok egymásra való hatásuk (synergismus, antagonismus) által tartják fenn a szervezet kiegyensúlyozott anyagcseréjét (Fajta: Harmonopoetisches System), mely felbomlik és súlyos elváltozások következnek, ha egy vagy több mirigy megbetegedik vagy ha funkcióját teljesen beszünteti. Ilyen elváltozások: a növekedés visszamaradása, a szellemi funkciók zavara, hülyeség, szellemi tunyaság, cukorbetegség, a nemi szervek kora érése vagy visszafejlődése, (eunuchoidizmus), súlyos ideges zavarok, görcsrohamok. Ezek a kóros tünetek megfelelő állati szervekből készült gyógyszerekkel befolyásolhatók, sőt egyes esetekben gyógyíthatók. Metz G. Belzebub OH31 S(3), eredetileg: Báál- Zebub, a. m. légy-Baál. A kánaáni népek közös főistenségének, Baál-nak, egyik megjelenítési formája. A név állítólag onnan van, mert a népképzelet szerint Báál a legyek létrehozója és ura, ezek viszont, mint a nyár gyermekei, az ő szimbóluma. Különösen a filiszteusi Akkaronban tisztelték (Kir. IVI, 2). A Jézus-korabeli zsidó felfogás a gonosz szellemek fejét Belzebulnak nevezte, ami a B. szó elferdítése. Sc. F. Bémer László (bezdédi és kisbákai), báró, nagyváradi püspök. *1784 Kisbáka (Szabolcs), 1862 Ungvár. Előbb egri kanonok, a hétszemélyes tábla ülnöke, 1843-ban nagyváradi püspök. Mivel az 1849-i függetlenségi nyilatkozatot körlevélben kihirdette, 1849 december 24-én a pesti Újépületbe zárták, lemondatták, a haditörvényszék fölségsértés miatt fölakasztásra, kegyelem útján 20 évi várfogságra ítélte. Királyi kegyelemmel 10 évet ausztriai kolostorokban töltvén, végre hazajöhetett. Fő műve: Lelki vezér, vagyis: igaz ájtatosságra és erényre buzdító különféle gyakorlatok, 2 köt. Bécs 1851—53. Z. Gy. Benaresz, a brahmaniták egyik szent városa Indiában a Gangesz mellett, kb. 198.447 lakossal. Ebből csak 150 katolikus s ezek is jórészt fehérek. Kapucinusok által vezetett misszió-állomása van. B. a pogány hinduk búcsújáróhelye s szent fürdője és egyúttal a hindu miszticizmus főhelye 4 pogány főiskolával. Bencés apácák, 1. Bencésrend. Bencés-rend, sz. Kenedek szabályai szerint élő szerzet. A rendalapítón kívül három nagy ember volt döntő hatással a B.-re: Cassiodorus, akinek a tudományok nagyobbfokú művelését, az intellektuális kultúrát köszöni a rend. Nagy sz. Gergely, aki a szerzeteseket papi tevékenységre fogta, misszióra küldte s püspökségekre emelte, s Antanei sz. Benedek, aki nagy gonddal kidolgozott rituálé alapján a liturgikus életet, az officium divinumot állította a szerzetesi élet középpontjába, az óevangéliumi tanácsok követése s a keresztény élettökéletesség mellett. A B. története. A rend a pápák és uralkodók támogatásával gyorsan elterjedt egész Európában. Nagy sz. Gergely pápa 596-ban sz. Ágoston bencés szerzetest küldi 40 társával Britanniába az angolszászok megtérítésére. Innen csakhamar átjutnak Galliába, Németországba (Reichenau 724, Fulda 744, Corvey 822). Nagy Károly és Jámbor Lajos a bencés regulát emelik a frank birodalom szerzeteinek egyetlen normájává, amely évezredekre szóló szintézise a római jognak s az Evangélium törvényének. A VIII—XIII. századig majdnem kizárólag a B. uralkodott egész nyugaton s lényeges tényezőjévé lett az európai keresztény művelődésnek. A nagy gazdagság, a sok pápai kiváltság, exemptio s a világi *kommendátor-apátok hatása következtében azonban lassankint megromlott fegyelmét a IX. század elején Antanei sz. Benedek reformtevékenysége, a X. század elején pedig a franciaországi Clunyból kiinduló reform javította meg. Cluny a reformot elfogadó európai monostorokból erős kongregációt alakított, amely virágzása idején 2000 monostorból állott. Híres volt még a cavai, hirsaui, monteverginei kongregáció. Egyes kongregációk önálló ágaivá lettek a B.-nek: a kamalduliak, a vallambrosaiak, a ciszterciek stb. A XIII—XIV. században virágzott Olaszországban a szilvesztrinusok, celesztinusok s az olivetánusok (fehér bencések) kongregációja. A zsinatok és pápák is törekedtek a monostori fegyelem emelésére, III. Sándor a 3. (1179), III. Ince a 4. lateráni zsinaton (1215), XII. Benedek pedig Summi Magistri kezdetű bullájával az ú. n. Benedictinával (1336), amely 36 provinciára osztotta a rendet s egyetemes káptalanok és vizitációk tartását rendelte el. Új fejezet a B. történetében a páduai sz. Jusztina-kongregáció megalapítása 1408- ban, amelyből a Monte Cassinóhoz való csatlakozás óta Cassinói kongregáció lett (1504). A konstanci zsinat reformtörekvéseiből a melki reform s a XV. század közepén messze kiterjedt bursfeldi unió fejlődtek ki. A hitújítást kísérő háborúk É.-Németország, Anglia, Svájc legtöbb monostorát elpusztították. A trienti zsinat sokat tett a monostori fegyelem emelésére s az exempt monostorokat kongregációkba egyesítette. Tudományos eredményeivel híressé vált a XVIII. században a francia maurinus kongregáció. A felvilágosodás kora, a francia forradalom s a napóleoni idők újra feldúl Bencés-rend