Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Aachen - Elkeresztelés (Budapest, 1931)

B - Belső elválasztás (vagy secretio) - Belzebub - Bémer László (bezdédi és kisbákai) - Benaresz - Bencés apácák, l. Bencésrend - Bencés-rend

Belső elválasztás 183 Bencés-rend Belső elválasztás (vagy secretio), különle­ges anyagok termelése, melyeket kivezető cső nélküli mirigyek (pajzsmirigy, mellék­pajzsmirigy, mellékvese, thymus, hypophy­sis) nem a testfelületre vagy valamely üregbe, hanem a vérbe vagy a nyirok­erekbe ürítenek. Vannak kivezető csővel bíró mirigyek, melyek B.-t is végeznek (sexualis mirigyek, pankreas). Az elválasz­tott anyagok (hormonok) a vérkeringés útján jutnak azon testrészekbe, ahol hatá­sukat kifejtik. A B.-ú mirigyek által ter­melt hormonok egymásra való hatásuk (synergismus, antagonismus) által tartják fenn a szervezet kiegyensúlyozott anyag­cseréjét (Falta: Hormonopoetisches System), mely felbomlik és súlyos elváltozások kö­vetkeznek, ha egy vagy több mirigy meg­betegedik vagy ha funkcióját teljesen be­szünteti. Ilyen elváltozások: a növekedés visszamaradása, a szellemi funkciók za­vara, hülyeség, szellemi tunyaság, cukor- betegség, a nemi szervek kora érése vagy visszafejlődése, (eunuchoidizmus), súlyos ideges zavarok, görcsrohamok. Ezek a kóros tünetek megfelelő állati szervekből készült gyógyszerekkel befolyásolhatók, sőt egyes esetekben gyógyíthatók. M—tz G. Belzebub OH3Í S>3), eredetileg: Báál- Zebub, a. m. légy-Baál. A kánaáni népek közös föistenségének, Baál-nak, egyik meg­jelenítési formája. A név állítólag onnan van, mert a népképzelet szerint Báál a le­gyek létrehozója és ura, ezek viszont, mint a nyár gyermekei, az ő szimbóluma. Külö­nösen a filiszteus f Akkaronban tisztelték (Kir. IV1, 2). A Jézus-korabeli zsidó felfogás a gonosz szellemek fejét Belzebulnak ne­vezte, ami a B. szó elferdítése. Sch. F. Bémer László (bezdédi és kisbákai), báró, nagyváradi püspök. *1784 Kisbáka (Szabolcs), fl862 Ungvár. Előbb egri kanonok, a hét- személyes tábla ülnöke, 1843-ban nagyváradi püspök. Mivel az 1849-i függetlenségi nyi­latkozatot körlevélben kihirdette, 1849 de­cember 24-én a pesti Újépületbe zárták, le­mondatták, a haditörvényszék fölségsértés miatt fölakasztásra, kegyelem útján 20 évi várfogságra ítélte. Királyi kegyelemmel 10 évet ausztriai kolostorokban töltvén, végre hazajöhetett. Fő műve: Lelki vezér, vagyis: igaz ájtatosságra és erényre buzdító külön­féle gyakorlatok, 2 köt. Bécs 1851—53. Z. Gy. Benaresz, a brahmaniták egyik szent vá­rosa Indiában a Gangesz mellett, kb. 198.447 lakossal. Ebből csak 150 katolikus s ezek is jórészt fehérek. Kapucinusok által vezetett misszió-állomása van. B. a pogány hinduk búcsújáróhelye s szent fürdője és egyúttal a hindu miszticizmus főhelye 4 pogány fő­iskolával. Bencés apácák, 1. Bencésrend. Bencés-rend, sz. KBenedek szabályai sze­rint élő szerzet. A rendalapitón kívül há­rom nagy ember volt döntő hatással a B.-re: Cassiodorus, akinek a tudományok nagyobbfokú művelését, az intellektuális kultúrát köszöni a rend, Nagy sz. Gergely, aki a szerzeteseket papi tevékenységre fogta, misszióra küldte s püspökségekre emelte, s Anianei sz. Benedek, aki nagy gonddal kidolgozott rituálé alapján a li­turgikus életet, az officium divinumot állí­totta a szerzetesi élet középpontjába, az Hevangéliumi tanácsok követése s a keresz­tény élettökéletesség mellett. A B. története. A rend a pápák és ural­kodók támogatásával gyorsan elterjedt egész Európában. Nagy sz. Gergely pápa 596-ban sz. Ágoston bencés szerzetest küldi 40 társával Britanniába az angolszászok megtérítésére. Innen csakhamar átjutnak Galliába, Németországba (Beichenau 724, Fulda 744, Corvey 822). Nagy Károly és Jámbor Lajos a bencés regulát emelik a frank birodalom szerzeteinek egyetlen nor­májává, amely évezredekre szóló szintézise a római jognak s az Evangélium törvényé­nek. A VIII—XIII. századig majdnem ki­zárólag a B. uralkodott egész nyugaton s lényeges tényezőjévé lett az európai keresz­tény művelődésnek. A nagy gazdagság, a sok pápai kiváltság, exemptio s a világi *|kommendátor-apátok hatása következté­ben azonban lassankint megromlott fegyel­mét a IX. század elején Anianei sz. Benedek reformtevékenysége, a X. század elején pe­dig a franciaországi Clunyból kiinduló re­form javította meg. Cluny a reformot el­fogadó európai monostorokból erős kongre­gációt alakított, amely virágzása idején 2000 monostorból állott. Híres volt még a cavai, hirsaui, monteverginei kongregáció. Egyes kongregációk önálló ágaivá lettek a B.-nek: a kamalduliak, a vallumbrosaiak, a ciszterciek stb. A XIII—XIV. században virágzott Olaszországban a szilvesztrinu- sok, celesztinusok s az olivetánusok (fehér bencések) kongregációja. A zsinatok és pá­pák is törekedtek a monostori fegyelem emelésére, III. Sándor a 3. (1179), III. Ince a 4. lateráni zsinaton (1215), XII. Benedek pedig Summi Magistri kezdetű bullájával az ú. n. Benedictinával (1336), amely 36 provinciára osztotta a rendet s egyetemes káptalanok és vizitációk tartását rendelte el. Üj fejezet a B. történetében a páduai sz. Jusztina-kongregáció megalapítása 1408- ban, amelyből a Monte Cassinóhoz való csatlakozás óta Cassinói kongregáció lett (1504). A konstanci zsinat reformtörekvései­ből a melki reform s a XV. század közepén messze kiterjedt bursfeldi unió fejlődtek ki. A hitújítást kísérő háborúk É.-Német- ország, Anglia, Svájc legtöbb monostorát elpusztították. A trienti zsinat sokat tett a monostori fegyelem emelésére s az exempt monostorokat kongregációkba egyesítette. Tudományos eredményeivel híressé vált a XVIII. században a francia maurinus kon­gregáció. A felvilágosodás kora, a francia forradalom s a napóleoni idők újra feldúl­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék