Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Aachen - Elkeresztelés (Budapest, 1931)

B - Belső elválasztás (vagy secretio) - Belzebub - Bémer László (bezdédi és kisbákai) - Benaresz - Bencés apácák, l. Bencésrend - Bencés-rend

Bencés-rend 184 fák, kiürítették a monostorokat. A kon­­stanci zsinat idején 15.000, a legnagyobb virágzás idején 37.000 monostorból a XIX. század elején csak 30 maradt fenn. Azóta újra nagy virágzás indult meg. A B. mai helyzete: Ma 180 bencés férfi­­monostor van, köztük 114 apátság. A szer­zetespapok (kórustagok) száma 5151, a laikustestvéreké 12.067. A monostorok 15 kongregációt alkotnak, a montecassinói (12), angol (6), magyar (12, 5 apátság, 7 szék­ház), svájci (5), bajor (12), brazíliai (5), francia (11), amerikai-cassinói (13), beuroni (17), svájci-amerikai (5), subiacói (29), az osztrák (18), sz. ottilieni (6) s a belga kong­regációt (4). — Külön egyházmegyével rendelkező úgynevezett nullius apátságok: Montecassino, a római sz. Pál, Pannon­halma, Cava, Monte Vergine, Új Nursia, Einsiedeln, Rio de Janeiro, Belmont, Su­­biaco, Kanadában Münster s Keletafriká­­ban Rigonsera. Püspökké szentelt apátok vannak Montecassinón, Subiacóban, Cavá­­ban és Koreában.­­ Az egy családot alkotó összes bencésség prímásapátja ma von Stotzingen Fidelis, a római Sant Anselmo apátja, aki 1913 óta áll a rend élén. A Sant Anselmo a rend központi intézete bölcse­leti, egyházjogi és hittudományi fakul­tással. A B. teljesítményei. A B. rendkívül nagy érdemeket szerzett az Egyház, a kultúra, a tudományok s a művészetek terén. Európa északi része, főleg Németország, neki kö­szönheti a kereszténységet (sz. Kilián, Pir­­min, Willibrord, Bonifác, Willibald, Wolf­gang, Amand, Emmerám, Rupert, Korbi­­nián, Anzgár). A lengyeleknek, magyarok­nak, szlávoknak is ők az első apostolai (Brúnó, Gellért, Anasztáz, Asztrik, Adal­bert, Mór). Montserrati spanyol bencések mentek Columbussal 1495-ben Nyugat­­indiába, a XVI. században Braziliába, a XVII. században Mexikóba. Kisázsiában a mechitarista, Ceylon szigetén a szilvesz­­trinus bencések kezdik az apostoli mun­kát. Ma is virágzó misszióik vannak Afri­kában, Ázsiában, Ausztráliában, de főleg Északamerikában. Sankt-Ottilienben (Mün­chen közelében) külön bencés missziós­­kongregáció alakult. Missziós területük Korea és Keletafrika. Vértanúik is vannak már (Spiss Kasszián). Legújabban a szaka­­dár szlávok megtérítésére készül a rend (sz. Atanáz-kollégium). Pekingben most létesített kat­ egyetemet. 1926-ban 803 plébá­nián másfélmillió lelket vezettek. Híres tör­ténetírók (Montalembert, Grisar, Goyau, Littré, Taine, Macaulay, Mommsen) mun­káiból tudjuk, mit köszönhet a bencés tudo­mányosságnak a világ. Ők közvetítették világhírű kódexeikben az ókor irodalmi kincseit az utókornak s önállóan is művel­ték a tudományokat, sőt a XIII. századig majdnem egyedül ők voltak Európa tanítói. Newman bíboros bencés századoknak ne­vezi a középkor első felét, Mabillon a ben­cések aranykorának.­­[Beda Venerabilis az első bencés tudós. Nagy Károly korának híressége Alkuin. Nagyszerű tudományos középpontok Corvey, Fulda (Jtrabanus Maurus, „praeceptor Germaniae*'), St. Gal­ion (Notker, Ekkehard), Reichenau (Wala­­frid Strabo). A gandersheimi apáca, Hros­­vita liturgikus drámái- és komédiáival a német középkori irodalom egyik büszke­sége. Arezzói Guidó, a kótaírás feltalálója, a zenetörténetbe írta be nevét. A mennyiség­­tanban s a természettudományban Gerbert, a későbbi II. Szilveszter pápa, a teológiá­ban sz. Anzelm, az aszk­étikus irodalomban Trithemius és Blosius váltak ki. Páris, Oxford, Cambridge egyetemeit bencések alapították. A bencés tudományosság a XVII. század második felében s a XVIII. században éri el kifejlését. A francia nyelv­ben közmondásossá vált a „bencés munka" az alapos, sok kutatást kívánó mű jelzé­sére. Új tudományágat teremtett Mabillon a diplomatikában. Kiváló nevek még D’Achery, Montfaucon, Sabatier, Martiné, Rivet. Ezerrel mérik a kötetek számát, ami­ket részint kiadtak, részint kéziratban őriz a párisi Bibliothéque Nationale. Ilyen mun­kásság csak jól szervezett testületben jö­hetett létre. A maurinusok munkája a mo­dern idők egyik legnagyobb és legnemesebb szerzetesi és irodalmi teljesítménye. Velük egyidőben fejtett ki szép tevékenységet a salzburgi bencés egyetem a teológia és böl­cselet terén. Újabban Solesmes-nek az egy­házzenei, liturgiai, patrisztikai kutatások, Ligugének a történelmi kutatások adnak jó nevet. Az angol bencések a Downside Reviewben köztik tudományos kutatásai­kat. Gasquet bíboros és Buttler világszerte elismert tekintélyek. A beuroni kongre­gációban Schott, Herwegen, Grecit, Santer, a belga kongregációban Jansens, Morin, Barriére; folyóiratuk a Revue Benedictine. A svájci kongregáció Kuhn Albert monu­mentális művészettörténetével, a monte­cassinói saját nyomdájával s kiváló litur­gikusával, Schuster bíboros milánói érsek­kel, a magyar kongregáció 14 kötetes nagy rendtörténetével, teológiai s tanár­képző főiskolájával s a Pannonhalmi Szem­lével vonul be a modern tudományélet tör­ténetébe. A bencésekre bízott Vulgata­­revizió, a keleti szakadárok egyesülését munkáló sz. Atanáz-kollégium, a nagy len­dülettel fejlődő római sz. Anzelm-kollégium (melynek tanárai közt volt Serédi Juszti­­nián hercegprímás), az új salzburgi bencés egyetem s a pekingi egyetem, mind beszé­des jelei a ma is izzó rendi tudományos tevékenységnek. 1926-ban a B.-nek 162 közép­fokú iskolában és nevelőintézetben 20.045 tanítványa volt. Az ősi monostorok könyv­tárai (Monte Cassino, Sankt-Gallen, Melk, Engelberg, Einsiedeln, Admont, Krems­­münster) híresek kódexeik nagy számáról. Bencés-rend

Next