Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
I - Izaiás - Izaiás szerzetes - Izidor
Izaiás 398 dala Lengyelországba távozott, az erdélyi rendek azonban csakhamar visszahívták s innen kezdve I. arra törekedett, hogy fiának Erdély trónját török fennhatóság alatt , Ferdinánd elismerése által biztosítsa. Bár maga katolikus maradt, a végpusztulásba került erdélyi s tiszántúli katolicizmus támogatására semmit sem tett. — 3.., királyi hercegnő, Croy-Dülmen Rudolf Miksa Konstantin herceg leánya. *1856. 1878-ban egybekelt Frigyes főherceggel, a későbbi pozsonyi hadtestparancsnokkal s hamarosan belekapcsolódott a pozsonyi társadalmi életbe. A világháború idején nagy tevékenységet fejtett ki a háborús jótékonyság terén. 1920-ban Budapestre költözött és mint a magyar háziipari termékeket értékesítő egyesület fővédnöke nagy odaadással dolgozott háziiparunk fejlesztésén. Az 1930-i sz. Imre-jubileumkor ő állította fel a fővárosban a szentnek Kisfaludi-Strobl Zsigmondról mintázott szobrát. 1931. B.Gy. Izaiás a. m. „Jahve az üdvösség"), az Ószövetség legnagyobb prófétája, Ámosz fia (ki azonban nem azonosÁmosz prófétával). Felesége is prófétanő volt (Iz. 8, 3). A Szentírás két fiát említi. Prófétái működése Óziás (791—740), Jótám (740—735), Acház (736—728?),Ezekiás (727—699?) s Manassze (698—643) júdabeli királyok idejére esik. A gonosz Acház idejében félelem nélkül int és korhol; baráti támogatója, bátorítója a jámbor Ezekiásnak. Haláláról a Szentírás nem beszél; a zsidó legenda szerint, melyre Zsid. 11, 37 is céloz, az istentelen Manassze kevéssel trónralépése után kettéfűrészeltette. I. az isteni irgalom prófétája s joggal nyerte „a próféták evangélistája" kitüntető címét. Egyetlen ószövetségi próféta sem írja le oly elevenen s megkapón az isteni irgalmat, mely a választott népet a babilóni fogságból visszahozza s megszabadítására Messiást küld; egyetlen próféta sem írja le a Messiás születésének, életének s halálának számos mozzanatát oly élénk színekkel, mint ő. Főleg amit a Messiás szenvedéséről mond (52, 13—53, 12) valósággal olyan (Delitzsch Ferenc szerint), mintha a próféta az Üdvözítő keresztje mellett írta volna le. Könyve három részre oszlik. Az első (1—6) feddő beszédeket tartalmaz Júdas Jeruzsálem ellen, s leírja I. meghivatását. Mindegyik beszéd gyönyörű messiási jövendöléssel végződik. Majd a 7—12. fej. (azEmmánuel-könyv) a szír-efraimita háború idejében (735. Kr. e.) mondott beszédeket tartalmazza. A 13—23. fej.-ben fenyegető jövendölések következnek Babilon, Asszíria, Filisztea, Moáb, Damaszkusz és Izrael, Etiópia, Egyiptom, Edom, Arábia s Jeruzsálem ellen, valamint Solona, a templom elöljárója s végül Tirus ellen. A 24—27. fej. apokalyptikus rész: Isten országa ellenségeinek bűnhődéséről s az igazak üdvösségéről szól. Erre ismét feddő beszédek következnek Szamaria s Jeruzsálem ellen (28—33), az utóbbiak főleg Szennaderib 701-i hadjáratának idejéből. Edom bukásáról s a messiási korról szól a 34—35. fejezet, míg a 36—39-ben történelmi részek vannak. Szennaderib hadjárata Jeruzsálem ellen, a szent város szabadulása, Ezekiás betegsége, csodás meggyógyulása, a babiloni Merodak-Baladan követsége. E részlet már átmenet a könyv második részéhez (40—55), melynek főtárgya a 40—48. fej.-ben: a babiloni fogságból való kiszabadulás, melynek eszköze Isten rendeléséből Cirus lesz, de amely csak előképe egy még fölségesebb szabadulásnak, melynek eszközlője „az Úr szolgája" (Ebed Jahve), a Messiás, ki tanításával s halálával az emberiséget a tudatlanságból s a bűn rabságából ki fogja szabadítani. A harmadik rész (56—66) a Jeruzsálemre váró nagyszerű megdicsőülés leírása, az Úr ítéletének napja, a gonoszok bűnhődése, a jók boldogsága, a messiási ország, az új ég s új föld. — Eichhorn óta a racionalizmus I. könyvének 40—66. fejezetét elvitatja az első rész szerzőjétől s egy, a babiloni fogság vége felé Babilóniában élő ismeretlen szerzőnek („Deutero-Jesaiás") tulajdonítja. Duhm B. még egy harmadikat (Trito-Jesaiás) mond az 56—66. fej. szerzőjének. Ezek azonban önkényes feltevések. Igaz, hogy I. könyvének II. és III. része más stílusban van írva és más viszonyok közt élő emberekhez szól, mint az első rész, ám e különbséget megmagyarázza a különböző kor, melyben I. e részeket szerzett és a prófétai távlat, melynél fogva Isten a prófétának nemcsak a közelebbi, hanem a távolabbi jövőt is megmutathatta. (H Bibliai Bizottság, 1908). — I. könyve nyelvezet, stílus és költői szárnyalás szempontjából is az ószövetségi Szentírás legremekebb részei közé tartozik. Az Egyház a papi zsolozsmának szentírási olvasmányait az egész ádventi időben I. könyvéből veszi. — A. Condamin: Le livre d’Isaie, Páris 1905. P—y A. Izaiás szerzetes, De Camelis József munkácsi görög katolikus püspök nagyváradvidéki helynöke és debreceni plébános. 1695 táján a görög szertartási szövegek jelentékeny részét fordította magyarra. Izidor, 1. Pelusiumi., szent, görög egyházi író (1440 körül), Aranyszájú sz. János tanítványa, egy pelusiumi kolostor apátja. Szigorú aszkéta, igazi pap, nemes, egyenes jellem és széles műveltségű író volt. Többezer levele dogmatikai, erkölcstani, hitvédő és szentírásmagyarázó fejtegetéseket tartalmaz. — 2. Sevillai., szent, egyháztanító az utolsó nyugati egyházatya. *560 körül Cartagenában, 1636. Bátyját, Sevillai Leandert, kivel együtt sikeresen térítgette az arián nyugati gótokat, 600-ban ő követte a sevillai érseki székben. Kortársai igen nagyra becsülték tanultsága és Izidor