Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Kazy - Péter (Budapest, 1932)
P - Patmos (ma Patino) - Patonyi Tádé - Patriarcha - Patricius (római) - Patrimonium s. Petri, l. Egyházi állam - Patripassziánok, l. Szentháromság - Patrisztika, l. Patrologia - Patrocinium, l. Templombúcsú - Patrologia - Patronage, l. Katolikus Patronage - Patrona Hungariae, l. Magyarok Nagyasszonya - Patrónus, l. Kegyúr - Patronus Ecclesiae, l. Templomvédőszent - Pauer János
Patmos 512 Patmos (ma Patio), vulkanikus kis sziget az Égei-tengerben, a régi Efezus közelében, kopár s meredek sziklafalakkal. Legmagasabb hegyének (350 m) oldalán fekszik P. városa, erődszerű kolostorral. E szigeten kapta sz. János apostol számkivetése idején aJelenések könyvében leírt kinyilatkoztatásokat (95 körül Kr. u.). T. K. Patonyi Tádé, minorita, bölcsészeti író, 1773—1817. A skolasztikus bölcselet egyik legbuzgóbb magyar művelője a XIX. század elején. Patriarcha (rapiápra), névelemzése szerint atyai uralkodó, tehát a nomád pásztornépek ama korára utal, amikor a legfőbb (polgári, katonai és vallási) hatalom még a család- illetőleg a törzs-, avagy nemzetségfő kezében összpontosult. Később általában előkelő papi méltóságot vagy királyi hivatalnokot jelentett (Krón. I 24, 31; 27, 22). 1. Bibliai értelemben az emberiség vízözön előtti 10 ősatyját (Móz. I 5, 3—31) és Izrael népének Istentől kiválasztott törzsfőit (Ábrahám, Izsák, Jákob, József) jelenti. Az Újszövetségben (Csel. 7, 8—9) Jákob fiai és Dávid is mint P.-k szerepelnek. A bibliai P.-k korát vallási szempontból a tiszta monotheizmus, aMessiásba vetett erős hit, a lélek halhatatlanságának gondolata jellemzi. A P.-k idejében Izrael népe törzsi szervezetben élte életét. A törzs magva a család, összetartó kapcsa pedig elsősorban a vérbeli kötelék. A törzs tagjának életét és épségét a vérbosszú intézménye oltalmazza. A bibliai P.-k társadalmi élete nemesebb volt, mint a pogányoké s bár dívott náluk a többnejűség, a családi élet tisztaságát gondosan őrizték (Móz. I 38, 24). — 2. P. mint főpapi méltóság a legtekintélyesebb apostoli eredetű egyházak püspökeinek neve volt az V. század elejétől kezdve. A római, alexandriai és antiochiai egyház feje, mint közvetlen vagy közvetve sz. Péter által alapított püspöki székhely püspöke, ősi jogon, a jeruzsálemi és a konstantinápolyi püspök zsinati határozatok alapján viseli a P. címet (nagyobb P.-k), melyhez a területükön élő többi püspök és érsek feletti felügyeleten kívül azon jog is tartozott, hogy a római birodalom határain túl is hirdethették a keresztény hitet. A római püspök tehát nemcsak e város főpásztora s nemcsak az egyetemes Egyház feje, hanem egész nyugat P.-ja. A másik 4 keleti P. kezdetben keleti szertartású volt. A síkeresztes hadjáratok idején e székekbe latinokat ültettek, de midőn a mohamedánok újból elfoglalták e székhelyeket, a konstantinápolyi, antiochiai, jeruzsálemi és alexandriai latin P.-k nyugatra menekültek s azóta mint címzetes P.-k joghatóság nélkül csak rangelsőséggel bírnak. A jeruzsálemi P. 1847 óta újból valóságos P. lett, elfoglalhatta székhelyét. A Rómával újra egyesült keleti egyházak fejei is valóságos P.-k (kopt, szír, maronita, melchita, babilóniai káld és ciliciai örmény P.-k). Nyugaton is több püspöki szék idők folyamán P.-i címet kapott (kisebb P.-k); ilyenek: a velencei, lisszaboni, nyugatindiai és keletindiai (Goa) P.-k. Ma 14 P. van. K. Gy. Patricius (római), a bizánci korban divatossá lett kitüntető cím, melyet a legfőbb állami méltóságok viselői, főleg a ravennai exarchák (császári helytartók) kaptak. II. István pápa Huspinnek is megadta a P. címet, amelyből már Nagy Károly bizonyos egyházfelsőségi jogot következtetett s hasonlókép utódai, a német császárok. A karoling birodalom feloszlása után a római bitorlók is felvették e címet, így II. Alberich és II. Crescentius. III. Henrik császár szintén felvette a P. címet és ezen a címen igyekezett döntőleg befolyni a pápaválasztásra. I. Frigyes császár is patriciusi méltóságára hivatkozva emelte trónra ellenpápáját, III. Paskált. Ettől kezdve azonban a cím minden jelentőségét elvesztette. Patrik, szent, Írország apostola (389—461). Mint fiatal pásztor, ír rablók elől Galliába menekült s 432-ben került vissza Írországba, hol sz. Palladius utódja lett az írek megtérítésében. Püspökké szenteltetvén 444-ben megvetette azcarmaghi érsekség alapját. Legendákkal erősen színezett életrajzai csak a VII—VIli. században keltek. Patrimonium I. Petri, 1. Egyházi állam. Patripasszionok, 1. Szentháromság. Patrisztika 1. Patrologia. Patrocinium, I. Templombúcsú. Patrologia, azegyházatyák korszakát felölelő irodalomtörténet. Az elnevezés Gerhard (+1637) luteránus írótól származik. A P. eleinte csak azoknak az egyházatyáknak és íróknak életrajzát s műveit tárgyalta, akik a keresztényhagyomány szempontjából számottevők; a P. ezeknek műveiből vett idézetekkel bővítve Patrisztika néven is szerepelt. Később a dogmatikus szempontok tárgyalását átvette adogmatörténet, míg a P. keretébe egyesek fölvették az ókereszténység összes irodalmi termékeit; ez utóbbiakra ma inkább azókeresztény irodalomtörténet elnevezés a megfelelőbb. A P. anyagát Migne gyűjteményei ölelik fel. Kiváló kézikönyv: Bardenhewer: Patrologie, Freiburg 1910. Zubriczky: ókeresztény irodalom- és dogmatörténet, I, Esztertergom 1906. Bay LPatronage, 1. Katolikus Patronage. Patrona Hungáriáé, 1. Magyarok Nagyasszonya. Patrónus, 1. Kegyúr. Patronus Ecclesiae, 1. Templomvédőszent. Pauer János, székesfehérvári püspök. 1814— 1889. Jeles archeológus volt, e tárgyról több önálló munkát írt. Egyháztörténeti munkái az első tudományos magyar összefoglalások. 20,000 kötetnyi könyvtárát és több mint 300 ősnyomtatványát és kódexét egyházmegyei könyvtárának hagyományozta. F. F. Pauer