Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
A hivatalos Magyarország
A hivatalos Magyarország. M. KIK. MINISZTERELNÖKSÉG. Miniszterelnök: bethleni Góf Bethlen István b. t. t., orsz. képv. Politikai államtitkár: pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán dr. orsz. képv. A miniszterelnökség az ország első hivatala. Innen indul ki az állam ügyeinek központi irányítása, a kormányzat minden politikai cselekedete, az egész állami élet legfőbb felügyelete. A miniszterelnökség nem is annyira hivatal, mint inkább őrszeme a bélés külpolitikai életnek, a különböző állami kapcsolatoknak. Mindez természetesen erős kezet követel a maga számára. Kormányzati elv, hogy az egyes szakminisztériumoknak különböző módon való irányítása állandóan egy kézben összpontosuljon. Az államhatalomnak éppen ezért szüksége van arra, hogy egy speciális hivatal fogja össze az állami apparátusnak ezeket a szétágazó szálait. A miniszterelnökség feladatköre kiterjed: a kormányzói kéziratok és elhatározások kieszközlésére, előterjesztéseket tenni a kormányzónak az országgyűlés összehívása, berekesztése, elnapolása, feloszlatása és az egyes ülésszakok egybehívása, valamint berekesztése iránt; a törvények kihirdetése iránti intézkedésekre, országos méltóságok kinevezése iránti tárgyalásokra, a minisztertanács határozatok közlésére kormányzati, közjogi és közigazgatási ügyekben, a felsőházzal kapcsolatos ügyekre és interpellációkra. Ide tartoznak továbbá, az egyes minisztériumok irányítása és a közvetítő tárgyalások lefolytatása, kitüntetések iránti előterjesztések, a legfőbb állami számvevőszéknek a miniszterelnökség hatáskörébe utalt ügyei, a közigazgatási bíróság, ,a koronaőrség, a vitézi rend ügyei, a Vörös Kereszt Egyletnek kormányintézkedéseket igénylő ügyei és egyéb az egylet feletti felügyelet. A fővárosi közmunkák tanácsának ügyei, a trianoni békeszerződés következtében megszűnt egyes állami főhatóságok hatáskörébe tartozott ügyek ellátása, amennyiben azok más minisztérium hatáskörébe nem utaltattak (pl. :a király személye körüli minisztérium, fiumei kormányzóság stb.), a csepeli kikötő ügyei, a nyelvi kisebbségek védelmére vonatkozólag a trianoni békeszerződésben (54—60. cikkek) a magyar államot terhelő kötelezettségek végrehajtása , a kisebbségi kormánybiztosok és szakreferensek működésének irányítása, ellenőrzése, általános, az egész kormányzatot érintő egyházi kérdések, állami határkérdések és az idegenbe szakadt magyar állampolgárok nemzeti gondozására vonatkozó ügyek a külügyminisztériummal egyetértőleg. Ha a miniszterelnökség munkabeosztását, mint külön minisztériumét vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ennek a fontos hivatalnak az adminisztratív munkaköre semmiben sem marad politikai feladata mögött. Legfőbb feladata a mai körülmények között Magyarországon ennek a minisztériumnak, hogy a nemzeti munkálkodást előmozdítsa, ennek megadja a szükséges lendületet és a lehetőség szerint minden erőt összefogjon a nagy nemzeti szempontok megvalósítása érdekében, hogy hazánk nemzeti ideáljai beteljesülhessenek. Mikor egyesek bírálattal illetik a kormány tevékenységét, vagy pedig a nemzet közállapotai fölött gyakorolnak kritikát, akkor ezeket a kérdéseket mindig a miniszterelnökséghez intézik. Erre a központi szervre irányul úgy a belföld, mint a külföld figyelme. Mindkét részről innen várják a választ, amikor az ál- 45 igénybe nem vett részét, valamint a bevételi feleslegeket, a kormány beruházásokra, munkaialkalmak teremtésére használta fel, továbbá külföldi kölcsönök szerzését mozdította elő és a kamatláb mérséklésével jótékonyan hatott közre a vállalkozói kedv növelésére. Az államháztartás egyensúlyának teljes sikere s ezzel kapcsolatban a pénzérték stabilizálódása szükségessé tette új pénzérték megteremtését. Ezt az 1925. évi XXXV. t.-c. iktatta törvénybe, mely a koronaérték helyébe uj magyar valutaként a pengőértéket léptette s a pengőértékben való kötelező számítás időpontját 1927 január 1-ben állapította meg. Azóta az uj pengőpénzek kerültek forgalomba és pedig nemcsak bankjegyek, hanem ezüst, nikkel és bronz váltópénzek alakjában is. Az államháztartás szanálása ezzel körülbelül befejezettnek tekinthető és már csak a gazdasági élet rekonstrukciójának befejezése vaii hátra. Ez a súlyos feladat Wekerle Sándor pénzügyminiszterre vár, akinek ezzel nagy, nevéhez méltó feladat jutott osztályrészül. Az ország közvéleménye nagy reményeket fűz az ő tevékenységéhez és hisszük, hogy e reményeink valóra is válnak.