Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
A, Á - Akay Elemér (akai) - Ákontz Ernő - Alapy Henrik dr. - Albrecht királyi herceg
sokat akartak folytatni. 1920 májusáig nem vállalt semmiféle állást, akikor a Simonyi- Semadam kormány meghívta, hogy vállalja el a szegedi kormánybiztos-főispánságot. Azóta állandóan Szeged város főispánja s kiváló munkássága elismeréséül a kormányzó 1926-ban a II. oszt. magyar érdemkeresztet a csillaggal adományozta részére. A szegedi főispánság mellett 1922-ben néhány hónapig Csongrád vármegye, 1923- tól kezdve pedig három és fél évig Hódmezővásárhely főispánja is volt. Akay Elemér (akad), mérnök, MÁV felügyelő. Markófalván született, 1886-ban. Egyetemi tanulmányait a kir. József Műegyetemen végezte, ahol 1909-ben mérnöki diplomát nyert. Tanulmányainak befejezése után a MÁV szolgálatába lépett, ahol eleinte a pályafenntartási ügyosztályon dolgozott, a váci, pozsonyi, komáromi osztálymérnökségeknél. 1913 óta tervező mérnök. Számos tervet dolgozott ki az erdélyi vonalak teljesítő képességének fokozására, a Győrbrucki II. vágány kiépítésére, stb. A világháború után építésvezető mérnök lett. Számos fővonal építési munkálatait ő vezette. Később Wienbe rendelték ki a háború alatt a vasúti építkezések értékeléséhez, amely munkájáért legfelsőbb elismerésben részesült. Igen sok értekezése és dolgozata jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. Nyilvános pályázatokon több értékes díjat nyert. Ákontz Ernő, aki: vegyészmérnök, postaműszaki tanácsos. Kolozsvárott született, 1891-ben. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a kir. József Műegyetem hallgatója volt és 1913-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Egy ideig Ilosvay tanár mellett az általános kémiai tanszéken mint tanársegéd működött. 1917-ben az 51. közös gyalogezredhez vonult be, de rövidesen felmentették és még ugyanebben az évben a postakísérleti állomásra osztották be. 1926-ban, fokozatos előrehaladás után műszaki tanácsossá nevezték ki. Többször járt Angliában és Németországban tanulmányúton. Alapy Henrik dr., igazgató főorvos, c. rk. egyetemi tanár. Nyirbogdányban született, 1859-ben. Középiskoláit Nyíregyházán és Tongvárott, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és a tudományegyetemen 1882-ben orvosdoktori diplomát nyert. Oklevelének megszerzése után a Zsidó-kórház sebészeti osztályán kezdte meg orvosi működését. Később az I. sz. sebészeti klinikára került. Klinikai működése alatt a Beneösztöndíjat nyerte el, melyet a német-, angol- és franciaországi különböző gyermekklinikák tanulmányozására használt fel. Hazatérve, 1797-ben a Bródy Adél-gyermekkórház sebészfőorvosa lett. 1808-ban a budapesti tudományegyetemen az „urológiai sebészet“ c. tárgykörből magántanárrá habilitálták. 1911-ben főorvos lett a Zsidó-kórház sebészeti osztályán. 1914-ben c. rk. tanárrá nevezték ki. A világháború alatt katonai szolgálatot telesített és a háború befejezése után mint II. osztályú főtörzsorvos szerelt le. Háborús kitüntetései: a vörös kereszt I. oszt., Ferenc József-rend tiszti keresztje a vitézségi érem szalagján. 1927-ben m. kir. e. n. főtanácsosi kinevezést nyert. 1926. év elején a pesti izr.hitközség kórházának igazgató főorvosává választották. Tudományos kutatásai, cikkei, előadásai és dolgozatai, főleg az urológia és a rákos megbetegedések tárgyköréből származnak, ezenkívül a sebészeti műtéttanról írt nagyszámú cikkei különböző hazai és külföldi orvosi és tudományos szaklapokban jelentek meg. A hólyag felszívó képességéről irt dolgozatával egy évtizeden át vitatott fontos kérdést döntött el. A rákbetegség kutatása terén európaihírnévre tett szert. A Deutsche Gesellschaft für Chirurgie tagja, az Orsz. Orvosszövetség alelnöke és még számos orvosi és tudományos egyesület tagja. Albrecht királyi herceg, a felsőház tagja. 1897-ben született, Pozsonyban. Frigyes királyi herceg és Croy-Dülmen Izabella hercegnő fia. Pozsonyban nevelkedett s ugyanott vizsgázott magyar iskolákban. A gimnáziumi érettségi után katonai tanulmányokat végzett és 1916-ban hadnagy lett a vadászoknál. Harctéri szolgálatának nagyobb részét az olasz fronton teljesítette s több ütközetben kitüntette magát, amiért számos elismerésben is részesült. 1918 tavaszán nevezték ki főhadnaggyá. Az összeomlás után rövid időre tescheni, majd magyaróvári birtokára vonult vissza, később pedig követte atyját Svájcba, ahol azonnal felvette az érintkezést a vörösuralom megdöntésén fáradozó magyar ellenforradalmi körökkel. A diktatúra bukása után hazatért s a magyaróvári gazdasági akadémiát végezte el. Ez idő alatt rendkívüli közvetlenséggel vett részt a gazdászifjuság egyesületi életében s mint az egyesületek védője, erőteljesen támogatta működésüket Az akadémia elvégzése óta Budapesten él és buzgó munkása majdnem minden hazafias és jótékonysági mozgalomnak. Védője a Vörös Kereszt Egyesületnek, amelynek működését a legnehezebb viszonyok között fellendítette s amelyet az ifjúság bevonásával jelentősen kibővített. Védnöke az Országos Gyermekvédő Ligának és a Cserkész Szövetségnek is.