Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
B - Barabás Ilona - Barabás Miklós
Barabás tetett és hozott forgalomba. 1865-ben betegeskedni kezdett és férjétől elválva, hazament Budapestre édes atyjához egy éves fiával, a később festőművészszé lett és Münchenbe települt ifjabb Demjén Lászlóval (1. o.). Elnehezedett idegbaja 1892 tavaszán sírba vitte. A pesti műegylet kiállításain 1856—1865-ig a következő művekkel szerepelt: 1856. szept.—okt. kiáll.: Gyümölcs, olajf., 80 frt. 1857. febr.—márcz. kiáll.: Gyümölcs, olajf., 56 frt. 1858. febr.—márcz. kiáll.: Gyümölcsök, olajf., 36 frt. Kisorsolás czéljából megvette a műegylet. Megnyerte Raimann Rudolf, Veszprémben. 1858. máj.—jan. kiáll.: Csendélet, olajf., 120 frt. Megvette a műegylet; megnyerte Hauer Sámuel, Sopron. 1859. aug.—szept. kiáll.: Gyümölcs, olajf., 120 frt. Megvette a műegylet; megnyerte Burger Zsigmond, Szeged. 1859—60. decz.—jan. kiáll.: Arczkép, olajf. 1860. febr.—márcz. kiáll.: Gyümölcsök, olajf., 105 frt. Megvette a műegylet; megnyerte Csaby Julianna, Söjtér. 1861. júl.—aug. kiáll.: Örömet hoz-e e levél, vagy bánatot?, olajf., 120 frt. Megvette a műegylet; megnyerte Szabó József, Pesten. 1865. jan.—febr. kiáll.: Gyermek a bölcsőben, olajf. — Gyümölcs, olajf., 70 frt. 1865. febr.—márcz. kiáll.: Toroczkói aszszony és leány, olajf., 125 frt. Az Ország Tükre. 1862. 16. 1. (Műtárlati kiállítás.) — 1864. 406. 1. — Barabás Miklós emlékiratai. Közli K. Kovács László. Olcsó könyvtár 1255—1258. sz. 199. 1. — Családi Kör. 1864. 1145. 1. — Divatcsarnok. 1858. 427. 1. (A budapesti műegylet.) — Napkelet. 1858. 383. 1. — Vas. Ujs. 1859. 515. 1. és 1860. 153. 1. — A pesti műegylet kiáll. lajstromai. 1856—65. és Szegedy-Maszák Hugó úr közlése nyomán. — Arczképe Barabás Miklóstól a család birtokában. Barabás Ilona, márkosfalvi, festőnő, 1. Szegedy-Maszák Hugóné. Barabás Miklós, márkosfalvi, festő, szül. Márkosfalván (Háromszék megye), 1810 febr. első napjaiban (keresztelték febr. 10-én), emlékiratai szerint — tévesen — febr. 22-én; megh. Budapesten 1898 febr. 12-én. Atyja a Napóleoni háborúkban elszegényedett Márkosfalvi B. János és anyja Dálnoki Gaál Teréz volt. Dálnokon kezdett tanulni, majd 1816-ban Nagy-Enyedre került iskolába. Gyermekéveit családjának viszontagságai örömtelenné tették. Az öreg Barabás korhelykedésre adta fejét, amiért neje 1817-ben elvált tőle. Csakhamar azonban újra férjhez ment, B. János is megnősült, s így Miklósra nézve megszűntek a gyermekség örömei, mert mostohái lehetetlenné tették, hogy akár atyja, akár anyja mellett, a szülői szeretet melegében növekedhessék fel. Ritkán is járt haza, s úgyszólván állandóan Nagy-Enyeden tartózkodott, ahol anyai nagyatyja és apja szegényes támogatásával végezte iskoláit. Atyja támogatása ennek 1823-ban bekövetkezett halálával, nagyatyjáé pedig már régebben elmaradt s így a legnagyobb nélkülözések között, csupán a collegiumi kegyelemczipókon élődve végezte tanulmányait. Némi keresetre és meleg ételre csak akkor volt kilátása, ha iskolatársai apróbb rajzokat és festményeket rendeltek meg nála, amelyeket azután ezek üdvözlő versekkel ellátva, szüleik névnapjára küldözgettek haza. Rajztudománya népszerűvé tette őt iskolatársai előtt, kik közül többen — miután az iskolai szünetekben nem igen volt hova hazamennie — nyaranta szívesen meghívták magukhoz, így az 1823. év nyarát Krakóban töltötte Balogh István barátjánál, kinek atyja a krakói fiskális uradalom igazgatója volt. 1823 őszén kezdett legelőbb arczképeket rajzolgatni. Első modelljéül Császár Zsigmondot, a collegium poesis tanítóját választotta, de amint ő maga írja emlékirataiban, ez az első kísérlet gyarlan ütött ki. Mindazonáltal az iskolaév végén már oly gyakorlata volt, hogy mikor az auditorium feldíszítését Lilleque (1. o.) nevű helybeli festőre bízták, B. segédkezett neki, s a kilencz múzsát életnagyságban, enyvesfestékkel vastag nemezpapírra együtt festették meg. Ezeket azután kivágták, s a virágok közé szobrokként állították fel. Tanárai jó szemmel nézték próbálgatásait, s közülök Császár Zsigmond és Hegedűs Sámuel folyton bíztatták s szorgalomra és kitartásra buzdították. Az utóbbi különben Musée de Paris cz. díszművét is rendelkezésére bocsátotta másolgatás czéljából, melynek szép metszetei nagy hatással voltak reá, aki tulajdonképen csak ekkor nyert némi fogalmat a művészi rajzolásról. Mikor Bethlen Ferencz gróf 1824-ben 50 váltó forintot tűzött ki egy rajzoló versenyre, egy, a Musée de Paris-ból vett tussal festett tájképpel pályázott. A bíráló bizottság a díjat felosztotta közte és Vizi István tanulótársa között, de csak elméletben, mert azt egész összegében tényleg Vízinek adta oda. 1825-ben befejezvén gymnasiumi tanulmányait, rokonához, Gaál Mihályhoz ment nyaralni, aki Kisludason Katona Zsigmond jószágának igazgatója volt. Egy itt látott s Neuhauser (1. o.) által készített olajfestmény felkeltette benne a vágyat, hogy a nagyszebeni rajztanárnál tanulhasson, s addig ösztökélte rokonát, míg ez vállalkozott a költségek fedezésére s Nagyszebenbe vitte. Neuhauser elvállalta őt tanítványának, de ez a tanítás nem sokat ért. Hogy pótolja azt, amit délutánonként tanítójától úgy sem sajátíthatott el, délelőttönként a Brukenthal-féle múzeumba járt s a képtár tanulmányozásával foglalkozott. 1825 őszén tógás diákként folytatta iskoláit Nagy-Enyeden, s közben szinte hivatásszó