Magyar Lexikon 4. Bianchi-Bunkócz (Budapest, 1879)
B - Black - Black József - Black, William - Blackburn - Blackburn, Henry
Black 105 Blackburn féle hadcsapatban szolgált s a Vendéeban harczolt. Ezután Veronába XVIII. Lajoshoz ment, ki őt Pétervárra küldte követül, 1800-ban pedig Angolországba követé urát. Az 1814-iki restauráczió után a királyi ház miniszere s államminister, d’ Avaray halála után pedig a király titkos tanácsosa lett. Ezután mint követ Nápolyba küldetett, hol Berri herczeg egybekelését közvetítette a nápolyi főherczegnővel. Mint követnek Rómában 1817-ben nagy része volt a hírneves konkordátum létrejövetelében. Miután 1820- ban onnan visszatért, a király első kamarása lett s azután felváltva ismét Rómában s Nápolyban volt követ. X. Károly is teljes bizalmával ajándékozta meg B.-ot, habár az 1830. jul. 15-iki rendelvények létrejövetelére nem gyanúsítható közvetlen befolyással. Minthogy Fülöp Lajosnak megtagadta az esküt, kitörültetett a pairek lajstromából. B. X. Károlyt Holyroodba, Prágába s Görzbe követte; ennek halála után Angoulême herczeggel Kirchberg kastélyban Alsó-Ausztriában élt, hol 1839. nov. 17-én meghalt B. nagy gazdagságra tett szert, s különösen Parisban kitűnő műgyűjteményekkel birt, melyek közt a keleti éremgyüjtemény a legnevezetesebb, melyet Reinaud könyvtárnok „Description des monuments musulmans du cabinet de B.“ (2 köt., Páris 1828) czímű művében ismertet. Black (ejtsd: Blék), több folyó Éjszakamerikában, köztük az Iroquois hajózható mellékfolyója New-Yorkban s egy másik New-Yerseiben (1. Black-Snlver). Black (ejtsd: Blek)József, vegyész, szül. 1728-ban Bordeauxban skót szülőktől, Glasgowban tanult, hol Cullen megnyervén őt a vegytan tanulmányozására. 1756-ban annak utódja lett az orvostani, később (1765) pedig a vegytani tanárságban Edinburgban. B. egyike volt a franczia tud. akadémia 8 kültagjának s meghalt Edinburgban 1799. nov. 26-án. Kisérletei alkalmával a magnézia, mész s egyéb égvények hatásáról egy légnemű folyadékot, mely általa fojtó levegőnek neveztetett el, fedezett fel, s annak enyhítő hatását észlelte az égvényekre és mészföldekre. Ezen felfedezést a gázokról szóló tan kezdetének lehet tekinteni, melyet azi után Cavendish, Priestley s Lavoisier fejlesztettek tovább. Ezenkívül gazdagította a tudományt a kötött, lappangó s fojtó levegőről szóló tannal, mely fontos eredményekre vezetett. B. hagyatékából adta ki Robinson a , Lectures on the elements of chemistry“ (2 köt., London 1803) czímű művet. Black (ejtsd: Blek), William, angol hírlap- s regényíró, szül. Glasgowban 1841- ben s Anglia különböző magániskoláiban nyerte első oktatását. Neve szorosan öszszefügg az utolsó 10 év hírlapirodalmával (egy ideig kiadta a „London Re- view“-t és utóbb az „Examiner“-nek volt szerkesztője) s köztiszteletű nevet vívott ki magának a regényirodalom terén is. Legjelentékenyebb regényei: „In silk attire“ (1868); „Love or marriage“ (1868); „Kilmeny“ (1870); „The monarch of Mincing Lane“ (1871) ;„A daugther of Sleth“ (1871) és „Strange adventures of a phaeton“ (1872). Legújabb regénye: „A princess of Thule“ (1873). Blackburn (ejtsd: Blekbörn), gyárváros s parlamenthelység Lancaster angol grófságban, Manchestertől éjszaknyugotra, a hasonnevű folyócska mellett; az újabb időben sokfélekép szépittetett s uj épületekkel diszittetett; van városi csarnoka, latin iskolája, ipartanodája, könyvtára, színháza, szép parkja s 76,339 lakosa. B. már a 17. században ismeretessé lett kézműárus, különösen vegyes vászon- s gyapotszövetei által; jelenleg durva gyapotszövetek fonása s szövése a fő iparág, mely 27,000-nél több munkást foglalkoztat. Közelében gazdag széntelepek vannak. B. Hargravesnek, a Jenny-fonógép feltalálójának születéshelye. Blackburn (ejtsd: Blekborn), Henry, angol útrajziró, szül. 1830. február 15-én Portsmouthban, a londoni királyi kollégiumban nevelkedett s 1853-ban egy angol főur magántitkára len. Azután hoszszabb ideig több londoni lapnak volt külföldi levelezője. 1855-ben beutazta Spanyolországot s utóbb Algírt, Délfrancziaországot s Normandiát, bejárta a bajor Alpeseket stb. 1870-ben kiadta a „London Society“ czímű lapot, 1871-ben pedig a Civil Service Commission-nál alkalmaztatott. Következő munkákat irt, melyeket képekkel is ellátott s melyek-