Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)
S - Spanyol láz - Spanyol-mogyoró - Spanyol művészet - Spanyol-nád - Spanyol örökösödési háboru
Spanyol láz 10 Spanyol örökösödési háború cikia „Auracana”-ját mutathatja fel; az irodalmi ágak között legfényesebb kifejlődésre jutott a sp. dráma, melynek főmivelői Lope de Vega (1562—1645) és Calderon de la Barca (1600—1681) voltak; az elsőhöz csatlakoztak: Cervantes (ki ugyan Lopetól e tekintetten a pálmát el nem ragadhatta, de más téren utólérhetlenül áll), Castro, Tellez (Tirso de Molina) Alarcon; a másodikhoz Rojas, Moreto, Fragoso, Diamante, Mendoza, Hoz, Solis Salazar; a történetírók között kitűntek : Sepulveda, Mendoza, Ocampo, Morales Zurita, Meló, Moncada, del Espinar Herrera, Solis; vonatkozással a klassikai stilra: Molina; mord-philosophiai téren: Oliva, Guevare, Mejia, Huarte; a politikában Saavedra; a lovagregényeket gúnyosan parodiázta Cervantes; a pásztori regények ápolták: Cervantes, Vega, Montalvan; a bohó regényeket: Mendoza, Aleman, Quevedo, Espinel. II. Károly halála után egy új költői iskola (a salamantini) képződött ki, melynek feje Baldes Mellendez volt, kihez Iglesias, Noroha, Quintana, Cienfuegos, Arriaza és Gallego csatlakoztak. Új és bőséges korszakok voltak az 1812., 1820. és 1834-ki forradalmi idők, melyek irodalmi termékei Xerica, Lista, Rosa, Mora, Saavedra, Herreros műveiben jelenkeznek. A legújabb korhoz tartoznak: Tapia, Maury, Salas, Espronceda, Serafin Calderon, Zorilla, Hartzenbusch stb. a nők között Avellaneda; a franczia klaszikai iskolával s a nemzeti párttal folytatott küzdelemből legtöbb kára lett adrámának; újabb drámaírók: Breton, Rosa, Tapia, Saavedra, Zárate, Hartzenbusch stb; kiemelkedő prózaírók: Isla, Uliva, Munoz, Quintana, Navarrete, továbbá Jovellanos és Arguelles szónokok; a történelmi és erkölcsi regényfajt mivelték: Escosura Espronceda, Rosa, Villalta Calderon, továbbá Avellaneda és Mária del Pizar; e tekintetben a legnagyobb sikert érték el: Fernan Caballero (Faberné Böki Cecilia, megh. 1877) s a legújabb időben Juan Velero ; jelenleg a politikai élet s az ezt kísérő publicistai termékek mellett igen eleven és sokoldalú irodalmi élet jutott kifejlődésre. Spanyol láz, 1. Calentura alatt. Spanyol-mogyoró, a közönséges mogyorónak hosszúkás s a rendesnél kétszer nagyobb fajtája, mely főképen Francziaországban mi vestetik. Spanyol művészet. Spanyolország benső viszontagságai s a mostoha viszonyok daczára az ottani művészeti élet igen örvendetes kifejlődésnek indult; számos régi építészeti remekek maradtak fenn arab vagy mór stilban, a nagy mesé, jelenleg kordovai kathedrale; a granadai Alhambra; az Alcazar-palota Sevillában; góth stílben: a toledói, burgosi és segoviai dóm, a kereskedelmi börze Valenciában és Pármában (Mallorca szigeten); a szobrászat, általában a faragóművészet a 15. szdban miveltetett főképen, s a nagyobb székesegyházakban jelentékeny fafaragványok vannak; hasonlóképen a pompásan vésett síremlékeken; a 16. szdból pedig legjelentékenyebb műemlékek maradtak fen Alonso Berruguete szobrásztól: a festészet legfényesebb korszakát élte a 17. szdban. Ribalta, de las Roelas, Francisco de Herrera, Zurbarau, Alonso Cano, főképen pedig Velasquez és Murillo mesterek által; az ujabbkori festők között korszakot alkottak: Goya, Mariano, Fortuni és Zamacois. Spanyol nád vagy nád pálma, 1. calamus alatt. Spanyol örökösödési háború, Ausztria és Francziaország között 1701—13 folytatott háború a spanyol trónörökösödés felett. A spanyol Habsburg-háznak II. Károlylyal (1700. nov. 1.) történt kihalása után a spanyol koronára igényt emeltek: XIV. Lajos franczia király és I. Leopold német császár, mint Anna és Mária Anna (III. Fülöp leányai) spanyol infánsnők fiai s mint II. Károly leányainak Mária Theréziának és Margaretha Theréziának volt férjei; és pedig XIV. Lajos, unokája Anjou Fülöp számára, I. Leopold pedig 2-ik fia Károly főherczeg, a későbbi VI. Károly császár számára; a harmadik örökös József Ferdinand bajor választófejedelem, ki anyja Mária Antonia (L Lipót császár leánya) közvetítésével szintén a nevezett Margaretha Therézia utódja volt s II. Károlytól általános örökösnek neveztetett ki, már 1690. febr. 6. meghalt, mire II. Károly 1700. okt. 2. végrendeletében Anjoui Fülöpöt