Magyar Lexikon 16. Vezére-Zsuzsok (Budapest, 1885)
Függelék - Q - Quadripartitum Fernandeum
Pückler-Muskau 534 Quadripartitum egyébbre a gyógykezelés közvetlenül ki nem terjedhet. Van ehez hasonló mellbaj, midőn a mellüregbe nemcsak levegő, de geny is tódult, a minek pneumopyothorax a neve. Pückler-Muskau Hermann Lajos Henrik herczeg, hires keleti utazó, szül 1785. Muskauban, Lausitz szász tartományban, fia gróf P. M. száz titkos tanácsosnak, Hallében neveltetvén, 1800— 1863-ig Lipcsében jogot tanult. Rövid ideig Drezdában a testőrségnél szolgálván, nyugtalan természete utazásra ösztönző. Meglátogatta Austriát, Déli Német, Franczia s Olaszországot, s hosszabb ideig élt Nápolyban. Atyjával meghasonolván, önkeresményéből volt kénytelen megélni. Hazatérvén, atyja halálával nagy vagyon birtokába jutott. Családi jószágán, Muskauban kellemes napokat töltött több író és művész társaságában. 1813 mint őrnagy orosz szolgálatba lépett s a németalföldi hadjáratban a weimari herczeg segéde volt. Westfalenben egy huszártiszttel, a római Horatiusok példájára, a két sereg nyugodt szemlélése közben, külön párbaja volt a csatapiaczon. Ellenét győzedelmesen leverte. Érdemei méltánylatául több rendjelt és alezredesi rangot nyert s brüggei polgár s kath. kormányzóvá neveztetett. 1814-ben polgári életbe vonult vissza és meglátogatta Angliát. Berlinben nőül vette Hardenberg államkanczellár leányát, Pappenheim grófnőt. Lausitz Poroszországhoz csatolhatván, több jogvesztése pótlékául a porosz király 1822-ben herczegi rangra emelte. Majd nejétől megválván, hosszabb utazásokat tett Franczia-, Angol- és Olaszországban és ott tett megfigyeléseit több munkában közölte. Nevezetesebb művei: „Aus den Briefen eines Verstorbenen“, „Tutti Frutti“, „Semilasso’s letzter Weltgang“, „Südöstlicher Bildersaal“ és „Die Rückkehr“. Pulszky Károly, jeles fiatal archaeologusról még megjegyezzük, hogy 1882. május havában egybekelt Márkus Emíliával, a nemz.színház jeles művésznőjével. Újabban az országos képtárak igazgatójává neveztetett ki, és az 1884. tavaszán rendezett, fényes sikerű „Ötvösmű kiállítás“-sal még a legfelsőbb körök elismerését is megszerezte magának. Az általa szerkesztett „Archaeol.Értesitő“-ben több czikk jelenik meg tőle évente, újabban pedig az ívesműkiállításról ir nagyobb terjedelmű művet. 1884. nyarán a szepesszombati választó kerület megválasztotta orsz. képviselőnek. Pulpitum (lat., a görögöknél Logéion „beszédtér“,) azon része a prosceniumnak, melyen a színészek állottak; mások szerint az egész proscenium elnevezése. — A keresztény egyházban p. azon asztalka, melyen a papnak könyvei, különösen az evangyéliom, feküdtek. Bár vallási jelentősége nem volt s csak egyszerűen bútordarab jellegével bírt, már korán jelképies alakot nyert. Már a 7. században találni oly p.-ot melynek alakja sas, kiterjesztett szárnyakkal, ami tudvalevőleg sz. János jelképe volt. Körülötterendesen a 4 evangélista arczképei láthatók. Puskaporzászló, fekete zászló fehér P. betűvel, melyet puskapor szállításnál az illető járműre kell erősíteni, igy szárazföldön a kocsira, vizen a hajóárboczára. Czélja pedig a közlekedésben a járókelőket v. a többi hajókat afennálló óvintézkedések megtartására figyelmeztetni. Quadripartitum Fernandeum, a magyar jogirodalomnak egyik legnevezetesebb munkája, mely Werbőczy Hármaskönyvének revíziója folytán jött létre snégy részre oszlik, a honnan nevét isvette. A Hármaskönyvet, bár kir. szentesítést nyert és a bácsi 1518. 41. sz. által helyeseltetett, a későbbi törvényhozás mégis revisióba vette és az országban divatozó jognak újonnan írásba foglalását tervezte 1548—63-ig. Névszerint az 1550. 10. tcz.-hez képest I. Ferdinánd hazánkban azonkori legjelesebb tudósaiból álló bizottmányt nevezett ki, melynek a hazai jog (Jura Regni) rendbeszedése, mint negyven évvel előbb Verbőczinek, meghagyatott. E bizottmány a Hármaskönyvet vette tekintetbe s ennek alapján uj munkát adott ki, melyet rövid idő alatt a királynak be is nyújtott. De ez, bár nagy szorgalommal volt kidolgozva, s a király által el lett fogadva törvény erejére soha sem emeltetett. Az 1553: 15. és 1563: 30. tcz. annak új átvizsgálását (revisionem reformati Decreti)