A magyar nyelv értelmező szótára 3. H-Kh (Budapest, 1960)
K - keresztség - keresztszál - keresztszelvény - keresztszülő - kereszttűz - keresztút - keresztutca - keresztül
868 keresztig: a negyedikkel rímel; képlete: a b a b. □ i nem kaphatott lábra népdalainkban a váltogató, vagy keresztrím. Az. keresztrímes ; keresztrímű, keresésig' [keresztség] m -el, -e [ё, e] (csak egyszóban) (Vall) Az a szertartás, amelynek révén (a keresztény vallás tanítása szerint) az ember, a rendsz. a gyermek, víz ráöntésével v. vízbe való bemerítéssel vmely keresztény egyház tagjává lesz, s amelynek során keresztnevet kap. ~/ien részesít vkit. ~ben részesül, felveszi a ~et. A ~ben János nevet kapott. □ Két nap a papok mindenkor vele voltak, és készítették a keresztségre. Mikes Leánya . . . ő kapta e nevet a keresztségben. Jó K. Ö . tűz ~. vér ~. keresztségi. keresztszál fn (Szöv) Ált. hosszanti irányú fonálon merőlegesen átfektetett v. átbuktatott fonál. || a. Vetttlékfonál. keresztszálas . keresztszálú. keresztszelvény fn (Müsz, Fásár) amely építménynek, kül. vasúti pályatestnek, vízlevezető ároknak műszaki rajzban ábrázolt keresztmetszete. keresztszelvényes , keresztszelvényű. keresztszülő fn (főleg tbsz-ban) Keresztapa v. keresztanya: olyan férfi v. nő, akinek keresztgyermeke van. A gyermeket a ~k vették magukhoz. keresztszülői, kereszttűz fn. (hát) Egyszerre két v. több oldalról jövő — főleg tüzérségi •— tűz. ~ alá fogja az ellenséges csapatot. ~be kerül. [_ Ágyúk kereszttüze alatt harcolnak. JÓK. |j a. (átv. sajtó) Két v. több irányból állandóan fenyegető veszély v. támadás. Az üldözések kereszttüzében. b. (átv) A kérdések kereszttüzében: a több oldalról gyors egymásutánban vkihez intézett kérdések közt. 2. (átv, költ) (A) szemek v. tekintetek kereszttüze: több irányból vki(k)re rászegezett erősen figyelő, bántó, zavaró hatású tekintetek. A tekintetek kereszttüzében. □ A jövevény ennyi szem kereszttüzében zavartalanul otthon találta magát. JÓK. Menj édeseim. ■ . | menj budapesti bús redukciókba, ... I irigy szemek kereszttüze közé menj. Ko. keresztül [tií] m 1. Két, egymást többé-kevésbé derékszögben metsző (nem városi) út, ill. ezek keresztező pontja. Kiállt arra, és leste, merről jön már végre egy kocsi. □ Keresztúton állok. Merre tartsak? Pét. Az utolsó keresztútnál érünk .... lecsapta fegyverét a földre, s kijelentette, hogy ... ő nem jön tovább velünk. KüNCZ || a. (átv, ritk) Az életnek, az eseményeknek olyan szakasza, amelyben, ill. amikor vki fontos változás előtt áll, v. választania kell több lehetséges cél között; válaszút. □ Amit... e dús Élet ! ... megtagadott, az nem is kell már Itt a keresztúton. Ady 2. (táj) Útkanyarulat megrövidítésére való, amin keresztülvezető út; általát. 3. (Vall) (Katolikusoknak) Krisztus kínszenvedéseit és kereszthalálát ábrázoló tizennégy képből v. domborműből álló sorozat templomban v. a kálvárián (la). || a, (Vall) | (Katolikusoknál) a kálvárián (la) levő stációk (5) végigjárása és az ott való ájtatoskodás, főleg a nagyböjtben; kálváriajárás. Keresztutat jár, tart. stb. (átv, ritk) Nehéz, szenvedésekkel teli életút. A durva férj oldalán valóságos keresztutat járt. keresztúti. Keresztutca [tu] m amely utat, utcát keresztező, ill. két utcát v. vmely utcát és teret összekötő, rendsz. rövidebb, kisebb utca. Beszaladt egy ,Lba. Távol a főútvonalaktól, egy kis ~hun lakik. A díszes utcakövezet gránit kockái a keresztutcáknál torlaszokul vannak felhalmozva. Jó K. keresztül [ё-ё] hsz, ik és nu I. hsz (rég) Vminek, amely test látszó képének egyik oldalától a szemben levő oldaláig (haladva, érve) keresztbe. □ Megy le lassan kint a holdvilág a hegyek mögé . . .; azután egy keskeny felhő áll keresztül eléje. JÓK. II. ik A. (Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a keresztül- igekötős címszavakat, főleg igéket.) B. (Önállósítva, keresztül- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.) [Keresztülhúzták a számításodat?] — ~ bizony [ igen, bizony keresztülhúzták]. III. nu (-n rágós szóval v. rajta szragos hsz-val, azzal együtt értve) 1. A szóban forgó tömeg, tárgy egyik oldalától a másikig, főként a szemben levőig, benne végighaladva, rendsz. meghatározott irányban, az utat rövidítve, át (III. 2). Utat tör vmin ~. A hegyen ~ alagutat fúrnak. 2. A szóban forgó nyílást, üreget mint áteresztő V. kivezető lehetőséget felhasználva; át (III. 3). A hordó likacsain ~ ; az —e orrán ~ beszél. A füst a kéményen ~ távozik. A kulcslyukon ~ nézett be. [ Ki látott már olyat? — dohogott az orrán keresztül. Mik. 3. Úgy, hogy a szóban forgó közeg, tárgy, anyag közbül van, közbe van iktatva , át (III. 5). Az üvegen ~ a fény behatol a szobába. A füstön ~ látszik a torony. A papíron ~ kitapintható a csomag tartalma. A falon I ~ hallatszik, amit beszélnek. Üvegen ~ nyalja krisztül