A magyar nyelv értelmező szótára 4. Ki-Mi (Budapest, 1961)
L - lebukás - lebukfencezik - lebukik - lebukott - lebuktat - lebunkóz - lebzsel - léc
lebukás 618 lebukás fn -í, -ok, -a Ák. a lebukik igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki lebukik (whonnan). A lóról, a tetőről való ~. || a. (biz) Rendőrkézre jutás. A fosztogató banda ~a. || b. (biz) Az a történés, hogy vki (magas) állásából hirtelen, szégyenletesen alacsonyabb állásba, beosztásba kerül. A főnök m a nagy szenzációt keltett, lebukfencezik in ige, (vál) lebukfencez (biz) (Tárgy V. élőlény) a levegőben önkéntelenül bukfencet vetve lezuhan. —ett a lóról. A repülőgép kigyulladt és l ett. A szálfa a viharban megroppant, s —ett a hegytetőről. [ A fölötte levő emelet ablakából egy katonai egyenruha forma bukfencezik le előtte. JÓK. I a. Lepottyan (2). Vigyázz, ha sokat mozogsz, f el a székről! lebukfencezés ; lebukfencezett; lebukfencező; lebukik in ige 1. (Egyensúlyát, támaszát vesztve) magasabb helyről rendsz. a földre bukik, esik. —ik a létráról, a lóról, a székről. —ott a szakadékba. A Rányit megütötte derékon, S cifrás nyergéből lebukott ez azonnal. V ÖB. Szegény kis költöző madár! Egyszerre csak lebukik valahol, s eltűnik a harasztban. A MB. II a. (ritk) —ik vmire v. vhogyan. (egyensúlyát, támaszát vesztve) úgy bukik, hogy vmely testhelyzetbe v. testrészére esik. □ Lebukott térdére, felállni Nem képes. VÖR. 2. Hirtelen vmi mögé v. alá bújva eltűnik. —ik a bokrok mögé, hogy meg ne lássák. —ott a víz alá, hogy felhozzon egy kagylót. □ [A tenger] iszapos, gyöngyös fenekére lebuknak az úszók. Vér. Volt úgy, hogy meszszecskén beúsztam. Viki olyankor sikoltozott ... S én le-lebuktam, rémítgettem, hogy elnyelt a Balaton. Gárd. || a. (Madár, repülőgép) zuhanásszerűen, függőlegesen lefelé száll. A vércsekik a baromfiudvar fölött. A repülőgép kik, majd meredek ívben újra a magasba emelkedik. □ Röpül a rigó, röpül, megáll, s lebukik a tó közepe fölött éppen. Jó zs. II Ь. (átv) (Égitest a láthatár szélén v. vmely tárgy mögött) hirtelen eltűnik. □ A nap lebukik a hegyek mögött. Krúdy 3. (átv. biz) Hatalmát, vezető v. megkülönböztetett helyzetét hirtelen csúfosan, szégyenletesen elveszti. Magasról bukott le. □ A zsarnokok torán népek vigadjanak. A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak. Cz U. 4. (biz) A rendőrség kezébe, ill. börtönbe kerül. □ Mondd, mit érlel annak a sorsa, aki a gyár körül őgyeleg; . . . ha elalszik, fölrázzák , s lebukik, hogyha fosztogat? JÓZS. Na. (átv, ritk, biz) Pórul jár vmivel, rajtaveszt vmin. □ Később tudtam meg a diagnózisból, hogy egy otromba keresztkérdésre „buktam le”. Kar, lebukás, lebukó, lebukott mn és mn 1. mn 1. Olyan (személy), aki vhonnan lebukott (1). A létráról — kőműves; a lóról — lovas. II a. Olyan élőlény, aki, amely ahova lebukott (2). A vízbe — fürdöző; a hirtelen — fóka, vidra. 2. (biz) Olyan (személy), aki hatalmát, vezető v. megkülönböztetett helyzetét hirtelen, csúfosan, szégyenletesen elveszti. Az elnök. 3. (biz) (Az uralkodó rend elleni, rendsz. illegális tevékenysége során) rendőrkézre, Ш. börtönbe került (személy). A kommunista sejt — tagjai nem vallottak, hiába kínozták őket. 4. (biz) Rendőrkézre, ill. börtönbe került (bűnöző). ~ kasszafúró, tolvaj. II. mat. -ja (ritk) Lebukott (4) személy. □ Testvér, segítsd a lebukottakat. JÓZS. lebuktat is ige 1. ~ vkit: okozza, hogy vki magasabb helyről alacsonyabbra bukjék. —ja a létráról. □ De minden törésen harcol öt-hat ember És erősen helyt áll a törökkel szemben. Maga jár Losonczi elül jó példával, \ Buktatja le onnan ötéves-hazával. Az. 2. ~ vkit: okozza, hogy vki víz alá merüljön. A fürdöző gyerekek —ták egymást. 3. (átv, biz) — vkit: mesterkedésével eléri, hogy vki hatalmát, vezető szerepét csúfosan elveszti. Nem sokáig állt a kirendeltség élén, mert ellenfelei hamar —ták. 4. (biz. rendsz. rosszalló) Rendőrkézre, börtönbe juttat. —ták a besúgók. lebuktatás ; lebuktató ; lebuktatott, lebunkózás ige 1. (Embert, állatot) bunkóval leüt; bunkóval olyan ütést mér rá, hogy elterül, összeesik v. meghal, kimúlik. A farkast egyetlen ütéssel —ta. 2. (átv, biz) (Vitában, elvi küzdelemben) hangoskodó, erőszakos érveléssel elhallgattat, visszavonulásra kényszerít, ledorongol vkit. Alig jutott szóhoz, mindjárt —tűk. II a. (átv, biz) (Kritikus szerzőt, irodalmi művet) kíméletlenül lekicsinyel, ledorongol, levág. A szerzőt a bírálók —ták. Nem kellett volna első könyvét így —ni. lebunkózás ; lebunkózó ; lebunkózott; lebzsel [е-ё] nn ige -t, -jen [ё] Tétlenül, dologtalanul, ill. haszontalan dolgokkal foglalkozva tölti idejét. Nem csinál az semmit, csak —. [ Parasztnak is rósz, lebzsel készakarva. Noha bírna dolgot, mert erős, mint marha. Az. És hova tűnt a fiú méla kedve, Ki ott lebzselt a leány oldalán? Kiss Többnyire az utcán lebzselt, nézte a nőket. Ко. Ik: át~, el~, lebzselés, lebzselő, léc m -et, -e [ё, e] 1. Főként vastagabb fenyődeszkából fűrészelt faipari termék, amelynek szélessége léc