A magyar nyelv értelmező szótára 6. Sz-Ty (Budapest, 1962)
T - túrosodik - túrósodik - turpisság - turul - turulmadár - turzás - tus - tus - tus - tus - tus - tusa
túrosodik 847 túrosodik tn ige -tam, -ott, -jék (-jón) (rég) Fokozatosan túróssá válik; kisebesedik, feltörik, fekélyesedik, gennyed. A rosszul nyergelt ló háta gyakran ~ik. ~ik a seb. Ik : fel ~; ki ~; meg ~; túrosodás ; túrosodó ; túrosodott; túrosodik tn ige -ott, -tak, -jék (-jón) (csak 3. sz-ben) {Tej savanyodás közben) fokozatosan savóra és túrós csomókra oszlik. Nyáron gyorsan ~ik a tej. ik : meg~; össze ~. túrósodás ; túrósodó; túrosodott. turpisság- mot, -a (biz) Ált. huncutság, megtévesztés, félrevezetés. Kisül a ~. Valami ~ van a dologban. D A turpisság kiderül, s napfényre kerül Don Garciának minden egyéb hazugsága is. A MB. Mosolyogtak a helyes magyarázaton és a világosan leleplezett turpisságon. Nagy II a. Kül. vmely huncut cselekedet, ravasz fogás, mesterkedés. Vmi ~ban jár, rajtaér, rajtakap vkit vmely ~on. Megint valami ~on jár az esze ! A rendőrség rájött a ~ra, és a jómadír ellen eljárás indult. Q Nem adtam volna sokért, ha ezt a sok turpisságot én követtem volna el. Mik. turul fn -t, -ok, -ja (Az ősmagyar mondavilágban) sashoz V. sólyomhoz hasonló madár. □ Mért vijjog a saskeselyű ? Mért szálong a turul sölyü Hadintéző, baljós madár. Ab. [Emese álma.] Ágyékából . .. Hódító folyam dagadva | ... rohan borús Nyugatra Ér föléje vén turulnak Védő szárnyai borulnak. | u. || a. (A nagyhangú hazafiaskodás jelképeként.) □ Még a máglyák, ím, ki se hültek, Régi zászlós még sok orom. Röpdös babona és turul. Ady turu OS. turulmadár in Turul. A Szabadság-hidat turulmadarak szobrai díszítik. □ Valamennyi ország, címere, zászlója Hirdeti, hogy Imhol nagy uralkodója . . .Hát ama nap és hold, a két sziklavárral S aranyos mezőben a turul madárral? Te vagy az, te vagy az, gyönge kis ország... Ab. turulmadaras, turzás fa -t, -ok, -a 1. (Bány, rég) Hasznos ásványok, ércek (fel)kutatása (próba)ásással. 0 Az első lelet után hozzáfogtak [az aranynak a turzásához, gödröket vájtak a földbe. JÓK. Ő az én hegyeim közt.. .„turzás" útján felfedezte a kőszenet. Jók. 2. (Tóban, tengerben) a part közelében a hullámzás és az árapály hatására keletkező hosszú, keskeny, a parttal párhuzamos sziget V. víz alatti gátszerű kiemelkedés. ~ főként a deltatorkolat hordalékából keletkezik. II a. (A Balaton partján) a hullámverés hatásaként keletkező alacsony, hoszszanti homokgát. turzási, turzásos. tusi fnt, -ok,a Nagyon finom koromból készített fekete festék, amely gyorsan száradó, fényes felületű, elmoshatatlan nyomot ad; oldatban v. rudacskákban hozzák forgalomba. Indiai, kínai, ~ egy üveg, egy rúd ~; ~sal fest, rajzol. ~sal húzta ki a rajzot. A ~ kínai találmány. || a. Hasonló tulajdonságú színes festék. Piros, zöld ~. □ [A tanító] szerény I örömmel mutogatta tusait, ecseteit és színes rajzait. S z aL. 0: ~csésze; esték; ~kihúzó; ~rajz; ~tinta. tusos. tus2 fnt, -ok, -a 1. (Zene) (Zenekartól) üdvözlésképpen játszott gyors akkordismétlés v. tremoló. Vkinek a tiszteletére ~t húznak v. fújnak a zenészek, vkit ~sal fogadnak. □ Ma éjjel fent van s dőzsöl a király. ... S amint leönti Rajna kortyait, Az üstdob és rézkürtök . . . riadnak Reá dicső tust. Ab.S ha. Csengtek a poharak, a cigány tust húzott. Mik. 2. (elav) Ivás vkinek az egészségére. ~t iszunk. Г A hordó mellett isznak víg tust. Csők. így vége szakadván tusnak, boritalnak. Tehetsége szerint Kiki hazaballag. Ab. tus3 fnt, -ok,a Zuhany. Hideg, meleg ~. Az orvos langyos ~t rendelt neki. || a. (biz) Rövid ideig tartó zápor. Egy kis ~t kaptunk. tus, fn -t, -ok, -a v. (nép) -sa 1. A fegyvernek fából való része : puskaagy, puskatus. A puska ~ával ütötte ellenfelét. 2. (nép) A bot vastagabbik vége. 3. (táj) Tő, csutka. 4. (táj) A kéve alsó része, töve. 0 : puska~. tuss fnt, -ok,a tuss (Sp) (Vívásban elért) eredmény, amikor a vívó fegyverével az ellenfél testének meghatározott felületét érinti; találat. ~ balra, jobbra; nincs ~; ül a ~; ~t kap; ~t visz be; megítéli a ~t. ~t jelzett a készülék. II a. (Sp) (Birkózásban) olyan helyzet, ill. eredmény, amelyben az ellenfél két válla egy időben érinti a talajt (a szőnyeget). ~ volt; ~ha kényszerít, visz; ítél; ~t ért el; ~t vétett; ~sal győz. Sikerült elkerülnie a ~t. II b. (Ját) (Biliárdjátékban) egyik golyónak egy másik által történő érintése. 0 : ~arány, tusat fn tusát, tusája (Írod) 1. Küzdelem, vívás, párviadal. Ara kel. Az vív vkivel. D Két lovag egyszersmind [ egyszerre] rohan a tusára. Ab. [Medvével és vadkannal ] őfélelmes tusákat vívott együgyű fegyvereivel, bottal és késsel. JÓK. || a. Csata. L Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja. Ab. tusa