Ujvári Péter (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929)
SZ
Szefek 860 károsnak látják , kilépnek és megalkotják a ma is fennálló Magyar Társadalomtudományi Társaságot. Mindkét társaságban előkelő helyet foglalnak el a zsidó származású társadalomtudósok. A Társadalomtudományi Társaság tagjai között felemlítendők: Braun Róbert, Dániel Arnold, Doktor Sándor, Fenyő Vilmos, Ferenczi Imre, Kármán Elemér, Papp József, Pikter Gyula, Polányi Károly, Polányiné-Stricker Laura, Papp Dávid, Szabó Ervin, Szende Pál, Székely Arthur és Aladár, Szirtes Arthur, Selymes Károly, Vágó József, Wilheim Szidónia stb. A Magyar Társadalomtudományi Társaság tagjai, közül jelentékenyek: Marczali Henrik, Palágyi Menyhért, Farkas-Wolfner Pál, Béla Henrik, Braun Sándor, Glücksthal Samu, Hajdú Miklós, Katona Mór stb. A Társadalomtudományi Társaság keretében alakult meg 1905. a Szabadgondolkozók Magyarországi Egyesülete, amelynek lapja a Szabadgondolat (1911), ennek szerkesztői között található: Tímár Miklós, Vámos Henrik, Kende Zsigmond. A Társaság keretében alakult meg (1908.) a Galilei Kör Polányi Károly elnöklésével, amelyet a háború alatt antimilitarista propagandája miatt feloszlattak. Másik ismert intézménye a Társadalomtudományok Szabad Iskolája volt. A Társaság folyóirata a Huszadik Század (1900). A háború után a Független Szemle, majd a Századunk köré csoportosul a progresszív írók sora, míg a konzervatív írók a Társadalomtudomány c. szemle köré gyülekeznek. Mindkét lapnak igen sok zsidó származású társadalomtudós munkatársa van. J. Zs. Szofek (/(.): Gyanú, kétesség valamely rituális kérdésben. Ha a Sz.tórai törvény alá eső ügyben forog fenn, akkor szigorítani kell (szfékó deorajszó lechümre (lehumre). Ha pedig csak talmudi törvény esetében áll elő a kétesség, akkor lehet könnyíteni, kedvezően dönteni (szféko derabbonon lekulo). Szófér (h.), írástudó, Tóramásoló. L. Szoferim• Szófér, 1. Ábrahám Sámuel (Kszáv Szófér) rabbi, a Chaszam Sz. fia és a pozsonyi rabbiszékben utóda, szül. Pozsonyban 1815 febr. 11., megh. u. 0. 1871 dec. 30. Az édesapja által alapított pozsonyi jesiva ő alatta érte el látogatottságának tetőfokát. Főbb munkái: Kszáv Szófér c. responsum és novellagyüjtemény ; Kszáv Szófér aggadikus könyv, mely igen népszerű és több kiadást is ért el. 2. Sz. Akiba, rabbi, a Chaszam Sz.-nak negyedik ágon való egyenes leszármazottja, szül. Pozsonyban 1876. A rabbiállást apjának 1906. bekövetkezett halála óta tölti be. A forradalomig jelentékeny szerepet játszott a magyarországi orthodoxiában. 3. Sz. (Eisenstadt) Avigdor, rabbi, feltevés szerint Nagymarton község szóférja volt, németül adta ki az ünnepi imakönyvet, mely 1571—79. jelent meg és a köznapi liturgiát 1594. Megírta a bécsi zsidók kiűzetésének történetét német nyelven, melyet verses kötetének végén adott ki Krakóban 1609. Történeti munkáját héberre is lefordították. 4. Sz. Bernáti névet Szófér, rabbi, a Chaszam Sz. unokája, a Kszáv Sz. fia és hivatalbeli utódja a pozsonyi hitközség rabbiszékében. Állását apjának 1871. bekövetkezett halála óta töltötte be. 1906 dec. 2. halt el Frankfurtban. Főmunkája: Gévet Szófér novella- és responsumgyűjtemény. 6. Sz. Chaim ben Mordechai Efraim Fischl, pesti rabbi, szik. Pozsonyban 1821 szept. 29., megh. Budapesten 1886 jún. 28. Régi pozsonyi családból származott, de nem a Chaszam Sz. családjából. Pozsonyban és Ungváron tanult,1844. Nagymartonba ment talmudtanítónak, de 1852. Gyömörén rabbinak választották meg. 1859-ben Sajószentpéteren, 1868. Munkácson lett rabbi, 1879. pedig a budapesti orthodox hitközség választotta meg rabbinak. Művei: Pelesz Chaim (1854); Machané Chaim (4 köt. 2 kiad.), responsumok; Chilial Labosz és Kol Szófér, az utóbbi Misna-kommentár. Kéziratban maradt: Divré Saáré Chaim al Tóró és Saáré Chaim ál Tehillim, amelyeket azonban fia kiadott. Sz.-t Pozsonyban temették el. 7. Sz. Efráim, sárvári rabbi, Sz. Eliézer (1. o.) halasi rabbi fia, majd mint nagyszentmiklósi orthodox rabbi, apósának Rotter Izsák rabbinak utóda, szül. 1840., megh. 1891. Halála után művét Zichóron Efráim c. atyja, Sz. Eliézer rendezte sajtó alá (Paks 1894). 8. Sz. Eliézer, paksi főrabbi, szül. Pozsonyban, megh. Pakson 1902. Pozsonyban tanult és veje volt Unger Joel (1. o.) paksi rabbinak, akinek később 1886. bekövetkezett halála után utóda lett. Előbb rabbihelyettes volt Pakson, majd Kiskunhalason működött 1855—86-ig, attól kezdve Pakson volt főrabbi. Mint hitszónok, nagy hírnévnek örvendett és Jalkut Eliezer c. homiletikus derásái a legolvasottabb enemű művek közé tartoznak. 9. Sz. Jiszraél Efraim Fiséi, hajdúnánási rabbi. A hasszidikus világ elismert tekintélye volt és sokan zarándokoltak hozzá, hogy tanácsot kérjenek tőle és áldásában részesülhessenek. Afszé Orec ellen homiletikus munkát irt. Meghalt 1898. 9. Sz. Mózes (német néven: Schreiber), rabbi és döntvényező, szül. a Majna melletti Frankfurtban 1762 szept. 24., megh. Pozsonyban 1839 okt 3. Családját Rásitól, a XI. sz.-ban élt híres Bibliakommentátortól származtatja. A Sz. nevet őseitől örökli, akik közül többen a majnai Frankfurt «Szófér»-jai (Tóraírók) voltak. Atyját Sz. Sámuelnek hívták. Mesterei rabbi Natan Adler és Pinkasz Hurvitz volt Frankfurtban. Első felesége a prossnitzi rabbi leánya volt. Nősülése után Prossnitzban telepedett le és ott folytatta tanulmányait. Életrajz- írói azt állítják róla, hogy már 18 éves korában áttanulmányozta az egész Talmudot és ismerte a hozzátartozó irodalmat is. Kutatásainak egyéni módszerei természetesen csak később bontakoztak ki. A csöndes elmélyedés néhány esztendeje után a morvaországi Dressnitzben vállal rabbi állást. Innen 1798. Magyarországba kerül, Nagymartonba (Mattersdorf). A nem nagyon népes, de évszázados tradíciókkal bíró hitközségben kezdi meg azt a tevékenységet, amelynek hatásai még ma is érezhetők. Iskolát alapított és új alapokra fektette a Talmud-oktatást. Nyolc évi működés után 1806. Pozsony, Magyarország akkori legnagyobb hit Szófér