Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

A - Angkor Thom - Angkor vat - Angol művészet

Angkor Thom 34 Angol mű­­vészét hozott. Leghíresebb műve, az elefánt­csontfaragás fénykorának megkapóan gazdag emléke, a müncheni National- Museumban őrzött éremszekrény, ame­lyet a választófejedelem felesége, Lot­­haringiai Erzsébet számára készített. Monogrammja gótikus A, alatta SP. ANGKOR THOM. 1. Khmer műve-ANGKOR VAT. 1. Khmer művészet. ANGOL MŰVÉSZET. I. Építészet. A keresztény időket megelőző kornak ke­vés építészeti emléke maradt a brit szigeteken. A kőkorszak végéről, a Kr. e. II. évezred első századaiból valók a Salisbury melletti Stonehenge hatal­mas, nyers kőkolosszusai, míg az ír­országi dán­ok, kőből való ciklopikus körsáncok, amelyek többhelyütt for­dulnak elő (Antrin, Donegal, Kerry) s nagy készséggel megmunkált kőfa­laikkal tűnnek ki, sokkal újabb kele­tűek. A római kor emlékei túlnyomó­részben jelentéktelenek. A keresztény­ség a IV. és V. századok fordulóján talált utat a szigetekre s különösen Írországban vert mély gyökeret, ahol csodálatos őskeresztény kultúra fejlő­dött ki; e kor építészete jóformán tel­jesen elveszett s csak a kerry-i gróf­ság néhány romemléke, Skelling ma­gányos monostormaradványai, néhány kőkapu, a kunyhóalakú gallerusi kő­oratórium és egyes donjonszerű, fel­derítetlen rendeltetésű kerek tornyok (Brechin, Skócia) hirdetik emlékét. A kelta kultúrát az angol­szász vál­totta fel, amelynek tartama az V. sz.­­tól a XI. sz. derekáig terjed. E kor­szak építészetének sok érdekes egy­házi emléke maradt fenn, s közülük a régebbieken világosan konstatálhatók úgy római, mint kelta hatások. Az em­lékek sorából Canterbury két régi temp­loma, St. Martin és St. Paneras és a brixworthi templom emelkedik ki; ez utóbbi a VII. sz. végéről való s egyike a legjobb állapotban fennmaradt szász emlékeknek. A korszak stílusa az első századokban primitív formákat mutat, de a IX. sz.-tól némi fejlődés konsta­tálható (Avebury, Bardsey, Bradford­­on-Avon, Barton-on-Humber, a hatal­mas tornyú Earls Barton és Branston templomai). A formanyelv valamivel gazdagabb, itt-ott egy-egy arkatúra és néhány valóságos oszlop is feltűnik, egyébként nagy falfelületekkel s arány­lag kisméretű nyílásokkal dolgoznak. Általában primitív és formaszegény művészet, amely mestereinek közép­szerű konstruktív és művészi képessé­geiről tanúskodik. Új korszak kezdődik Anglia történe­tében, amikor Vilmos normandiai her­ceg átkel a csatornán (1066), s az angol­szász nemesség színe-java elhull a hastingsi csatatéren. Megkezdődik a normann uralom, a maga nagy és vi­rágzó kultúrájával. Az építészet a francia-román normandiai iskola ha­tása alatt fejlődik s jellemző vonásaik jóformán azonosak. Canterbury Caen nyomán épül s normandiai mintára építették azt a régi templomot is, mely a mai Westminster helyén állott. Az anglo-normann templomok rendszerint háromhajósak s nagy apsis-gazdagsá­­gukkal tűnnek ki (S. Albans). Egyéb­ként hatalmas arányok, a konstrukció nehézkessége, rendkívül erős falak és támasztórendszerek jellemzik őket s mindenképen nagy haladást jelentenek az előző kor építészetéhez képest. A boltozat ritka s többnyire csak a mel­lékhajókban fordul elő, míg a főhajó fafedélszéket kapott. Szép példái az anglo-normann architektúrának, tehát az angol-román stílusnak a londoni Tower S. Johns kápolnája, a már em­lített S. Albans, amelyek szép festett famennyezete volt, York, Winchester, Ely, London, Rochester, Norwich, Wor­cester, Chichester, Gloucester és Dur­ham katedrálisai, valamennyi a XI. sz. utolsó éveiből. Túlnyomó részüket ké­sőbb átépítették s így már csak kevés nyoma van rajtuk a normann mesterek művészetének. A korai gótika első rendszeres alkal­mazása a cisztercita­ apátságokban for­dul elő (Fountains Abbey), de több­nyire még román formákkal kevered­ve. Szép emléke ennek az átmeneti kornak Chichester katedrálisa a XII. sz. utolsó negyedéből s szerkezetileg és formailag egyaránt nagy haladást jelen­tenek Lincoln és Salisbury, a korai gó­tika reprezentatív alkotásai angol föl­dön; ez utóbbinak építése már a XIII. századba esik. Különösen nemes Lin­coln nyugati homlokzata, Salisburynek egész­ architektonikus felépítése és gyö­nyörű tornya. A többi nagy templom egyes részletei közül York k öt test­vérinek nevezett remek ötös ablaka, Ely nyugati és Wells északi előcsar­noka emelkednek ki. A gótika első pe­riódusának végén a nagyszabású West­minster Abbey áll, amelynek egyes ré­szei már a második korba, a dekorált stílus idejébe esnek. Az átmenet szinte észrevétlen. Az új korszakot a dekora­tív formák végtelen gazdagsága jel­lemzi, amely valósággal felbontja a falsíkokat (Exeter és Lichfield). Jel­lemző épületei a kornak a nagy temp­lomokhoz csatlakozó pompás káptalan­házak, amelyek már az átmenet korá­ban sem voltak ismeretlenek (Salis­bury, Westminster), s nagyobb szám­mal keletkeztek rendkívül gazdag temp­lomi síremlékek (Gloucester, Bever­ley). A gótika harmadik korszakában, amelyet perpendicular style-nek (1. o.) neveztek el, a dekoratív formák gaz­dagsága tetőpontját éri el, de ez a nagy gazdagság nem nyugtalanul él

Next