Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Goulti-Faience - Gouthiére, Pierre - Govaerts, Abraham - Goya Y Lucientes, Francisco de
fordításához illusztrációt rajzol. Miután más művészekkel együtt dolgozott a Saint-Germain Peuxerrois-templom lektóriumának szobrászati díszén (Krisztus sírbatétele, a négy evangélista, domborművek, ma a Louvreban), Pierre Lescot építésszel együtt készíti leghíresebb művét, a Fontaine des Innocents-t, amely 1549. II. Henrik bevonulása alkalmára készült el. E díszkút domborművű dísze (most a Louvreban), kivált a vizet öntő nimfák finom, nyúlánk alakjai, az olasz manírizmusból kiinduló, de a gótika formanyelvével is összefüggő sajátosan francia vonalszépség és elegancia soha felül nem múlt alkotásai. Ugyancsak a francia női ideál megtestesülései a Pierre Lescot vezetése alatt épülő új Louvre nagytermének zenekarzata alá készített kariatidák. Utóbb Lescot G.-t állította a Louvre egész plasztikai díszítésének élére. Közben Philibert de l’Orme számára is dolgozik és Anet várkastély számára készíti az eredetileg kút díszéül szolgáló híres Diana-csoportot (Louvre), amely a Fontaine des Innocents domborművű álló nimfái és a Louvre kariatidái után a harcos mellett nyugvó meztelen, karcsú alakban adja az új szépségideáit. — Irodalom: André Pattier (Párizs, 1844), R. Lister (London, 1903). Éber. GOULTI-FAIENCE. De Doni 1740- től kezdve goulti kastélyában fajanszt készít. A darabok igen finoman vannak festve. Arcképmedaillonok és feliratok igen gyakoriak. GOUTHIÈRE (ejtsd: gutyer), Pierre, 1740, a XVI. Lajos-korabeli francia művészi bútorok bronzvereteinek elsőrendű mestere. Készített kandallókészleteket, karos gyertyatartókat, falikarokat, óratokokat, csillárokat, toposzokat. Főleg Mme Dubarry részére dolgozott Versaillesba, de a munkáiért járó díjat nem kapta meg és nyomorban halt meg. GOVAERTS (ejtsd: -ártsz), Abraham, flamand festő, * Antwerpen 1589, u. o. 1626. Jan Bruegel és Coninxloo utánzója, akinek képei nehezen különböztethetők meg amannak és iskolájának műveitől. Többnyire erdős tájképeket festett. A budapesti Szépművészeti Múzeumban két folyóparti GOYA Y LUCIENTES, Francisco de, spanyol festő és grafikus, * Fuentedetodos (Aragónia) 1746., + Bordeaux 1828. A spanyol festészetnek Murillóval végződött virágzás kora után az utolsó nagy spanyol mester. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a XVIII. sz. fordulóján a rokokó művészet folytatója és később a modern festészet egyik megindítója, a francia impresszionisták egyik őse. Sokáig hazáján kívül alig ismerték, Passavant az 50-es években még lebecsülte, Théophile Gautier 1842. csak mint grafikust méltányolta és bár a múlt század 60-as éveiben Manet művészetének kialakulására nagy befolyással volt, a figyelem csak a 90-es évek végén fordult feléje, közvetlenül Velazquez születésének 300. éves évfordulója után, amikor a Pradóban levő képeit újra rendezték. Igazi méltánylásra csak 1902. talált. Karcainak és képeinek kiállítása ekkor Londonban, Berlinben és Bécsben nagy lelkesedést keltett és megindította a nagy G.-irodalmat. Korának igazi képviselője, ki a század végén a rokokó könnyed jókedvének festője, később a politika és társadalom romlottsága ellen mennydörgő hazafi, a sötét reakció idejében pedig kora borzalmainak hű ábrázolója. De nemcsak kora hangulatának visszhangja, hanem elsőrendű festőingenium, aki Velazquez és Rembrandt útját folytatja és új festői problémák felvetője, ő maga mondta, hogy három mestere volt: a természet, Velazquez és Rembrandt. 80 évet átfogó életében 60 körül jár, amikor legszebb munkáit alkotja. Géricault és a fiatal Delacroix képei még felkeltik az aggastyán figyelmét és később Manet előkészítője lesz, így kapcsolódva bele a modern festészetbe. Vallásos képei világi szférákba vezetnek: Szt. Antal halottébresztése a S. Antonio de la Florida kupolájában (1798, Madrid) és a gazdag, modern ruházatú világias angyalok ugyanott a kupola boltcikkeiben. Arcképeiben egyéni jellemző ereje jut kifejezésre, történeti jelenetein a forradalom szele érzik, karcain és litográfiáin majd szellemes, maró szatíráját, félelmetes képzeletének csapongását, majd pedig megkapó realizmusát érezzük. Több utánzója közt Eugenio Lucas (1824—70) a legkiválóbb, kinek képei sokszor a mester neve alatt rejtőznek a képtárakban, a Goyának tulajdonított Forradalmi jelenetet (bpesti Szépműv. Múz.) némelyek szintén az ő művének tartják. G. parasztcsaládból származott, atyja aranyozó volt és G. születése után csakhamar Saragossába költözött. Előbb otthon, majd Madridban tanult, hol Bayen, későbbi sógora, Mengs és Tiepolo voltak befolyással rá. 1769—71. Olaszországban járt. Visszatérve Madridba, 1780-ban az akadémia tagja (1795- ben annak igazgatója), 1786-ban évi fizetéssel bíró udvari festő a gobelingyárban, 1789-ben pedig IV. Károly udvari festője. 1824-ben Párizson át Bordeauxba költözött, hol élete utolsó szakát töltötte. Korai vallásos képei kevéssé jelentősek, mert még mások, Tiepolo és Bayen nyomdokain mutat