Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Goulti-Faience - Gouthiére, Pierre - Govaerts, Abraham - Goya Y Lucientes, Francisco de
Goya y Lucidités400Goya y Lucidités ják; talán a legszebb közöttük a Krisztus a kereszten (1781, Prado). Jellemzőbb az 1776-ban Mengs megbízásából a gobelingyár részére készült rokokó jellegű, de már egyéni ízű, mintegy 45 gobelin-kartonja (Prado). Tárgyuk a spanyol népéletből van merítve, amelyet hasonló életszerűséggel sohasem dolgoztak föl előtte: Tánc a Manzanares völgyében (1776), Verekedés a kocsma előtt (1777), Séta Andalúziában, Falusi lakodalom (1787), Szembekötősdi (1791). Még frissebbek és festőiebbek e korból való apró genreképei: Andalúziai nők és férfiak erkélyen (Comtesse de Paris), s mint tájkép is kitűnő a Madridi népünnepély (La romeria di San Isidro, 1799, Prado), a jókedvtől duzzadó Karnevál (1793), a Nagypénteki flagellánsmenet (1793) és a már harcaival rokon hangulatú, megrázó jelenet az őrültek házában (1793, valamennyi a madridi San Fernando akadémiában). 1794—98 közé esik a híres Caprichos (ötletek) 83 lapból álló rézkarc-sorozata, melyben társadalmi szatíráját hol realisztikus, hol hátborzongató fantasztikus alakban szólaltatja meg. Mint arcképfestő is most kezd szerepelni. Korai önarcképe a festőállvány előtt (1780 körül, Madrid, Conde de Villagonzalo), sógorának, Bayen festőnek szürke tónusban tartott egyszerű arcképe (1786, Prado), azután egyike a legszebbeknek. Jean Bermudez művészeti író feleségének arcképe (1790 körül, budapesti Szépm. Múz.), melynek finom tengerzöld tónusából merészen világít ki a karminvörös hímzővánkos. Mindenekfölött pedig a királyi család képei: IV. Károly vadászruhás képe (1790), Mária Lujza világos ruhában mantillával (1790, mindkettő Nápoly, Capodimontekastély), még jellemzőbbek a király és királyné lovas képei (1789, Prado), és végül a korkép erejével ható Királyi család csoportképe (1800, Prado), élén a pipogya királlyal és a királynői kokottal. Állítólagos gyengéd vonatkozások emlékét őrzik Alba Ágnő teljesen impresszionisztikusan festett fehérruhás képe, világító vörös övvel (1795, Madrid, Palacio de Livia), továbbá a művész maga, amint a hűnővel sétál élénk beszélgetésben (1793, Madrid, Marques de la Romana). Más női arcképei: A fekete csipkeruhás nő álló arcképe, egy ülő nő magas kesztyűkkel és legyezővel (1799, mindkettő Louvre), Tirana színésznő (1802, Madrid, San Fernando-akadémia). Férfiarcképei: Ferdinand Guillemardet francia követ (1795, Louvre), Marques de Caballero spanyol igazságügyminiszter rendjelekkel díszített egyenruhában (budapesti Szépm. Múz.), Don Juan B. de Goicoechea (1800 körül, Budapest, báró Herzog-gyüjt.). Még a XVIII. sz. utolsó évében festette az érzékien heverő Mezítelen és Felöltözött Maja képeit (1799, Prado), amazt elefántcsontszínű testtel fehér lepedőn, emezt rózsaszínű övvel átfogott fehér áttetsző ruhában, sárga kabátkában. Az 1808. év nagy változásokat hoz Spanyolországban, véres napokat, majd a sötét reakció uralmát. A művész, aki egy betegsége után megsiketült, maga is mizantróppá lesz. Ez tükröződik folyton elmélyülő művészetében, A véres harc a mamelukokkal a Puerta del Sol mellett 1808 május 2-án, Utcai harcosok agyonlövetése (mindkettő Prado), Az akasztott (1810, ezelőtt Kohner-gyűjt.), 82 lapból álló rézkarcsorozatban a háború borzalmait ábrázolja, Los desastres de la Guerra (1810— 20), város előtti házának, a Quinta del Sordo (a süket villája) falaira iszonyatos fantasztikus, sokszor homályos értelmű freskókat fest: a párkák egy embert üldöznek, aki karjaiban halott gyermeket tart, célzás a művész egymásután elhaló gyermekeire, boszorkányok szombatja stb. Ebből az időből (1815) valók a Proverbios (példabeszédek) 21 lapból álló, a Caprichos mintegy még vadabb, fantasztikusabb folytatását képező rézkarc-sorozata. Közben (1808—15) a Tauromaquia (bikaviadal) megfigyelésekben gazdag, mozgalmas 53 lapját készíti, és az impresszionista felfogásának megfelelő, nemrég (1796) feltalált litográfiát is szolgálatába veszi (Szerelmes pár, Kardvívók). E kései idejének termése néhány kitűnő képe, mely impresszionista stílusának teljes birtokában mutatja: Isabel Corbo de Porcéi arcképe fekete mantillában, vörös fűzőben (1806, Berlin) és mindenekfölött a merészen odavetett Köszörűs és Vízhordó leány (1826 körül, mindkettő budapesti Szépmű v. Múz.), továbbá vallásos képei, Kalasanzi Szt. József áldozása (1820, Madrid, S. Antonio Abad) és Sa. Justa és Rufina (Sevilla, székesegyház). — Irodalom: Zayater y Gunez F. (Saragossa 1868). Yriarte Ch. (Párizs, 1867). Lefort P. (u. o. 1877). Lefort P. (u. o. 1902). Conde de la Vinaza (Madrid 1887). Zeferino Araujo Sanchez (u. o., 1895). Loga V. von (Berlin 1921, 2. kiad.). U. a. Caprichos (München 1918). U. a. Goyas Litographien und seltene Radierungen (Berlin 1906). Pallmann H., Fr. de G. Tauromachie (München 1911/ 12). Kehrer N., Desastres de la guerra und Proverbios (München 1920). Hofmann J., Katalog des graphischen Werkes G.s (Wien 1907). Muther R. (Berlin 1904). Bertels K. (München- Leipzig 1907). Bertel R. (Bielefeld 1907). Berruete (Madrid 1918). Rothenstein W. (London 1900). A. L. Mayer (München 1922). Fónagy.