Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Grottger, Arthur - Groux, Charles de - Groux, Henry de - Grönvold, Markus - Grubicy de Dragon, Vittore - Grue - Grund, Norbert - Grundmann, Basil - Gruyer, Anatole - Gruzda János - Grünes Gewölbe - Grünewald, Matthias
Grottger GROTTGER, Arthur, lengyel festő, • Ottynovic 1837, + 1867. Az erősen nemzeti irányú romantikus festészetnek hazájában ünnepelt képviselője. Többnyire a lengyel szabadságharcból merített képei a krakkói nemz. múzeumban, ily tárgyú rajzsorozata a bpesti Szépműv. Múzeumban. GROUX (ejtsd: gru), 1. Charles de, belga festőművész, * Comines 1825. Brüsszel 1870. Navez tanítványa volt a brüsszeli akadémián. Képeinek témája parasztgenre és történelmi sujet. G., 2. Henry de belga festő és grafikus, * Brüsszel 1867. A brüsszeli akadémián tanult Portaelsnál. Genreképeket, mitológiai és történelmi jeleneteket festett. Ez utóbbiak közül legismertebbek a Napoleon-tárgyúak. Grafikai munkái közt legnagyobb számmal pasztelleket és litográfiákat találunk. Litográfiái közül Dante, Wagner és Baudelaire portréi legjobbak és legismertebbek. GRÖNVOLD, Markus, norvég festő és grafikus, * Bergenberg 1845. A kopenhágai és müncheni akadémián tanult. Genre-jeleneteket és történelmi képeket festett. Leghíresebb közülök egy nagy kompozíció Wieland kovács életéből. Arcképeket is festett. Grafikai munkái közül akvarelljei, ceruza- és tollrajzai válnak ki. GRUBICY DE DRAGON, Vittore, magyar származásu olasz festő, * Milánó 1850, 1920. Először műkritikus volt és mint ilyen lándzsát tört a modern törekvések mellett. Pointillista elméletével Segantinira is hatással volt. Csak későn kezdett festeni. Többnyire a felsőolaszországi tavakat ábrázoló festményeinek gyűjteményét a milánói Castello Sforzescóra hagyta. GRUE, castelli család, mely a XVI. sz.-tól a XIX. sz.-ig majolikák modellálásával és festésével foglalkozott. Működése általában művészi színvonalon áll, bár oly sok tagja volt, hogy közepes munkások is akadnak köztük. Saverio G. kiváló modeleur volt a Capo di Monte-i gyár utolsó vezetője. GRUND, Norbert, cseh festő, * Prága 1717, 1767. Apjának, Christian G. festőnek (f 1751) és Bécsben Franz Fergnek tanítványa. A prágai rokokó finom képviselője, akinek sok képe látható a prágai Rudolfi-múzeumban és a Strahov-kolostorban, festői előadású Watteau-jelenetekkel. GRUNDMANN, Basil, festő és rézkarcoló, * 1726, Eszterháza 1798. Dietrich tanítványa, majd Liechtenstein herceg, végül Eszterházy Miklós herceg udvari festője (1762, 1796- ban nyugdíjazva). Az Eszterházy kastélyban a földszinti és emeleti dísztermet festette ki freskókkal, ugyanitt több apróbb tájképe, amelyekből négy a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. — Irodalom: Meller, Az Eszterházy-képtár története (Budapest, 1915). Gombosi, GRUYER (ejtsd: grüjé), Anatole, francia művészettörténész (1825—1909), az olasz renaissance kiváló ismerője. Legértékesebb munkái Raffael művészetével foglalkoznak. Fivére, Gustave, a ferrarai művészetről szóló művével tette ismertté nevét. GRUZDA János, festő, * Tövis 1881 nov. 18. Budapesten és Berlinben tanult. 1912 óta táj- és csendéletképeket állít ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. GRÜNES GEWÖLBE, 1. Drezda alatt. GRÜNEWALD, Matthias, német festő, valószínűleg Aschaffenburg 1470—83 közt, valószínűleg 1529. Életéről keveset tudunk. Még neve sem biztos. A G. név egyetlen korabeli forrásban sem fordul elő, mi is csak Sandrartnak 150 évvel később megjelent könyvéből merítjük, ezzel azonban a mester sajátkezűleg írt monogrammja. M. G. N., nem egészen egyezik. Neve Zürch szerint Grün, Hagen szerint Mathias Gothardt alias Neithart volt. Alighanem id. Hans Holbein tanítványa volt. Talán Olaszországban és Németalföldön is járt. Frankfurtban és Isenheimben működött, majd Mainzban és Halléban dolgozott Albrecht választófejedelem-érsek számára. Főműve, a német festészet egyik remeke, az isenheimi kolostor főoltárának festett része (1510 körül, colmari múzeum), a predellán Krisztus siratása, a szárnyakon (kívül és belül) Szt. Antal és Sebestyén, Krisztus a kereszten, Mária a kis Jézussal és angyalokkal, Az angyali üdvözlet, Krisztus feltámadása, Szt. Pál és Antal remeték a pusztában, Szt. Antal megkísértése. Egyéb művei: Krisztus a kereszten (1505 kör., Basel), ugyanez a tárgy (1522, Karlsruhe), Krisztus kigúnyolása (München, korai kép), két oltárszárny Szt. Ciriék és Lőrinc képével (Frankfurt), Madonna (Stuppach), A Sta Maria Maggiore alapítása (freiburgi múzeum), Szt. Mauritius megtérése (München). G. páratlanul áll kortársai közt. Akkor, midőn a német művészet, Dürerrel élén, olasz hatás alatt újszerű, határozott racionális formákra törekedett. G. a késő gótika egész gazdagságát, irracionális érzelmi elemeit, fantasztikumát hallatlan festő erővel juttatja kifejezésre. Mozgás, kifejezés, festői határozatlanság, nyugvó formák rajzolt körülírtsága helyett transzcendens benyomásokat ér el a festészet szabad eszközeivel, megkapó 421 Grüne.wald