Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
A - Ártinger Imre dr. - Árva vára - Arvé A. Károly - Aryballos - Asam
Artinger 52 Asam Európa majd minden nagyobb képtárában feltalálhatók művei. (Erdőrészlet a budapesti Szépm. Múz.-ban.) Modorát igen sokan utánozták, így két öccse (Nicolaes és Jan Baptist d’A.) is, kiknek művei sok esetben J. d’A. neve alatt szerepelnek a különféle gyűjteményekben. Rajzai is maradtak fenn. ÁRTINGER Imre dr., művészeti író, * 1893. Az Ars Hungarica c. monografikus magyar művészettörténet szerkesztője, önálló művei: Egry József (Ars Hungarica, 2. k. 1932), Derkovits Gyula (Ars Hungarica, 6. k. 1934). ÁRVA VÁRA (Árva m.), királyi vár a XIII. században, mint Lengyelország elleni végvárnak, nagy jelentőséget tulajdonítottak neki. A XV. sz. közepén Komorovszky Péter lengyel rablólovag kerítette hatalmába, kitől Mátyás király szerezte vissza. I. Ferdinánd 1534-ben Dubove János lengyel úrnak adományozta, kitől Thurzó Ferenc birtokába került 1556-ban. A vár, mint az árvai uradalom tartozéka, a Thurzó-család leszármazái birtokában részben lakható állapotban van. A magányosan kiemelkedő sziklás hegyháton festői módon emelkednek a vár épületei. Hajdan felvonóhidas kapuján a hatalmas körtorony körül futó sötét dongaboltozatos sikátoron visz az út az alsó várba, melynek díszes kápolnájában Thurzó György fehér márványszobrával ékesített emlékmű látható. A középső vár részben helyreállított helyiségei hajdan gazdag középrészről tanúskodnak, eredeti szép ajtó kőkeretei Dubove János címerével ékeskednek. A helyre nem állított helyiségek falai több helyen díszes falfestés nyomait mutatják. A sziklának szédítően meredek, keskeny peremén magasra emelkedik a fellegvár tetővel ellátott, de egyébként elhanyagolt épülete. Az alsó- és középsővár termeit a Thurzó-féle értékes levéltár és az árvai uradalom területén talált múzeumi tárgyak töltik meg. A vár épületei legnagyobbrészt a XVI. sz. második negyedéből, Dubove János idejéből származnak, a fellegvárat pedig Thurzó Ferenc építette 1561-ben. — írod : Kubinyi Miklós, Árvavára. Lux. ÁRVÉ A. Károly, építész. * Bpest 1883. A József-műegyetem elvégzése után Pecz Samu tanár asszisztense lett s részt vett az új Műegyetem s az Orsz. Levéltár megtervezésében. Nagy Mártonnal közösen tervezte a margitszigeti Palatinus-strandfürdőt, Gerstenberger Ágosttal együtt Budapesten az Elektr. Művek Kazinczy utcai alállomását, Komáromban a városházát, rendőrségi palotát, pénzügyi, és járásbírósági épületeket s a városi bérházat, a siklósi járási székházat és számos polg. és elemi iskolát (Komárom, Mezőkövesd, Püspökladány, Győr). Gerstenbergerrel együtt 35 tervpályázaton szerepelt sikerrel és számos I. díjat nyert (Földmív. min. téli gazd. iskolatípusai 1926, mezőtúri posta 1927, mezőkövesdi községháza 1928, mezőkövesdi közkórház 1930, lupaszigeti weekendházak 1931, stb ). ARYBALLOS, gömbölyded, kisszájú, legtöbbnyire kisméretű edény, olajok és kenőcsök számára. ASAM, délnémet művészcsalád, mely a német barokk művészetben fontos szerepet játszott. A család megalapítója A. Hans Georg (1649 körül— 1711), a benediktbeureni és tegernseei mennyezetfreskók festője. Fiai, A. Kosmas Damian (1686—1742) és A. Egid Quirin (1692—1750), majdnem minden művészi megbízást együttesen oldottak meg, amaz mint festő, ez mint szobrász és stukkátor Mindketten Rómában tanultak: Kosmas a Cortona-iskolához tartozó Giuseppe Ghezzi tanítványa, Egid a Bernini-iskola követője. Mindkettőre hatással volt A. Pozzo művészete. Hazájukba visszatérve, a mennyezetfreskók hihetetlen sorát alkották meg Dél-Németországban és Tirolban. Ensdorf (1714), a müncheni Szentháromság-templom (1715), Weingarten (1718—20), Aldersbach (1720), a freisingi székesegyház kupolafreskói (1723—24), Ein Siedeln (1724—26), Fürstenfeld (1727—31), Ettlingen (1732), Osterhofen (1733), az ingolstadti kongregációterem (1732— 1736), Weltenburg (1735—39) egy-egy kiváló állomása mennyezetfreskóiknak. Ugyancsak tőlük valók a schleissheimi (1721), mannheimi, bruchsali (1729) és altegloffsheimi paloták és a Prága melletti Brzewnow-kolostor mennyezetfreskói (1731). A két művésztestvér főműve azonban az innsbrucki plébániatemplom belső dekorációja (1721—23), amelynek szobrászati és utolérhetetlen gazdagságú Árva vára.