Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
A - Ade Matild - Adelcrantz, Karl Frederick - Adler Mór, festő - Adler Mór, festő - Adorján Györgyné - Adriano Fiorentino - Adyton - Adzsanta - Aedicula - Aegaei művészet
Ade háza előtti kútnak a várost védő Athénét ábrázoló barokk szobrát, mely újabban a várbeli elöljáróság épületén nyert elhelyezést. 1793. Pesten nyert polgárjogot. ADE Matild, festő, szül. Sárbogárd 1877. Münchenben tanult s azután u. o. telepedett le. Illusztrációi révén lett ismertté. ADELCRANTZ, Karl Frederick, svéd építész (1716—96), Gorán Josua A. (1668 —1739) építész fia, a XVIII. sz. 2. felében a svéd művészet vezető egyénisége, aki a stockholmi rajzakadémiát, melynek elnöke volt, 1768. művészeti akadémiává szervezte át. A késő barokkból a klasszicizmusba átmenő stílusát jellemzi a stockholmi Adolf Frigyes-templom. Már egészen a klasszicizmus szellemében épített stockholmi operaházát 1892. lebontották. ADLER 1. Mór, festő, szül. Óbuda 1826 máj. 24., megh. Bpest 1902 okt. 12. Bécsben, Münchenben, Párizsban tanult, 1848-tól fogva pedig Bpesten festett képmásokat és csendéleteket, gondos simasággal. Művei közül br. Eötvös József arcképe, Csendélet és Mózes c. olajfestményei a bpesti Szépművészeti Múzeum, Almássy Pál arcképe a M. Tört. Képcsarnok tulajdonában vannak. A. 2. Mór, festő, szül. Ungvár 1860 ápr. 5. 1885—88. a bpesti mintarajziskolában s azután alighanem Bécsben tanult. Naturalista táj- és genreképeket festett. ADORJÁN Györgyné sz. Makovszky Stefi, festő és grafikus, szül. Bpesten 1899. Itthon Benkhard Ágostnál, Drezdában, Párizsban tanult. 1929. gyűjt. kiállítása volt a II. Szalonban. Munkái közül kiválnak Ady-illusztrációi. ADRIANO FIORENTINO (14457-99), tulajdonképeni nevén A. di Giovanni de'Maestri firenzei szobrász, bronzöntő és éremkészítő. A nápolyi, urbinói és mantuai udvarokban, a 90-es évek vége felé pedig Bölcs Frigyes szász választófejedelem udvarában működik, hol az utóbbinak németes stílusú bronz képmását mintázza (1498, Drezda, Albertinum). Nápolyi korszakának tulajdonítják Ferrante király bronz mellszobrát (Nápoly, Museo Nazionale). Nagyobb művészi tehetséget árulnak el A. érmei, melyek figyelemre méltó karakterizáló erőről tanúskodnak. ADYTON (görög), az antik templomban az istenség szobrának helye, melybe csak a pap léphetett. ADZSANTA, 1. Indiai művészet. AEDICULA (latin), tkp. házacska, kamra, rendesen kis kápolna v. fülke a házi istenek és urnák elhelyezésére. AEGAEI MŰVÉSZET, az Aegei tenger medencéjében, vagyis Görögország keleti, Kis-Ázsia nyugati partjain, a közbeeső szigeteken és délen Kréta szigetén az ú. n. bronzkorban, vagyis Kr. e. III. évezredtől a II. évezred végéig, sőt még az I. évezred kezdetén is különböző fejlődési fokokon átmenő művészet, amelynek hordozója ismeretlen eredetű, de nyilván árja nép volt: a görögök elődje és valószínűleg vérrokona. Keletről, főleg Egyiptomból jövő hatások alatt sajátosan alakult ki s maga is figyelemreméltó befolyást gyakorolt Egyiptomra, nyugaton pedig a görög szárazföldre, az etruszkokra, sőt Spanyolország ibei lakosságára is. Az AE.-t, amelynek emléke Homéros költeményeiből visszhangzik, az utolsó évtizedek megbecsülhetetlen fontosságú ásatásai révén ismerjük. Éppen Homéros hatása alatt kezdte meg Heinrich Schliemann 1871. Trójában ásatásait, melyekben Dörpfeld segítségével Mykénaeben, Tirynsben, Orchomenosban, stb. oly gazdag eredményekre vezettek. 1899-ben pedig az angol Arthur Evans Kréta szigetén kezdte meg korszakalkotó kutatásait és nevezte el e legfontosabb gócpont művészetét Minosz királyról minoszi művészetnek, amelynek több fejlődési fokát különböztette meg. A fejlődés súlypontja az ú. n. középminoszi korszak kezdetére, kb. a Kr. e. 1700 —1350. évek közé esik, míg a görög szárazföld már korábban ismert művészete, amelyet a legfontosabb lelőhelyről mükénaei művészetnek neveztek el, a maga egészében Kr. e. körülbelül 1700-tól kb. 1250-ig játszódott le. A Kréta szigetén, Knossosban, Phaistosban és Hagia Triadában felfedezett palotamaradványok fejlett igényekről és alaprajzi elrendezésről tanúskodnak. A helyiségek közül, amelyek nem éppen tágasak, a legjellemzőbbek a pilléres termek és világító udvarok, de nagy szerepet játszanak a gazdasági helyiségek és a fürdőszobák is, melyek a csatornahálózattal ellátott paloták tartozékai voltak. Építési anyag a mészkő, míg a falak burkolására gondosan elkészített alabástromlapok szolgáltak, de nagy szerepet játszott a fa is: fából készültek az oszlopok, amelyek anyaguknak megfelelően fölfelé vastagodtak. Templomépítésnek semmi nyoma, de a paloták helyiségeiben gyakran találhatók vallási szimbólumok, Knossosban pedig valóságos palota-kápolna maradt fenn, egyéb kultusztárgyak mellett a kígyós istennő utóbbi rész- Knossosi kígyós istennő cserépszobra 10 Regyei művészet