Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

A - Ade Matild - Adelcrantz, Karl Frederick - Adler Mór, festő - Adler Mór, festő - Adorján Györgyné - Adriano Fiorentino - Adyton - Adzsanta - Aedicula - Aegaei művészet

Ade háza előtti kútnak a várost védő Athé­nét ábrázoló barokk­ szobrát, mely újab­ban a várbeli elöljáróság épületén nyert elhelyezést. 1793. Pesten nyert polgárjogot. ADE Matild, festő, szül. Sárbogárd 1877. Münchenben tanult s azután u. o. telepedett le. Illusztrációi révén lett ismertté. ADELCRANTZ, Karl Frederick, svéd építész (1716—96), Gorán Josua A. (1668 —1739) építész fia, a XVIII. sz. 2. felé­ben a svéd művészet vezető egyéni­sége, aki a stockholmi rajzakadémiát, melynek elnöke volt, 1768. művészeti akadémiává szervezte át. A késő ba­rokkból a klasszicizmusba átmenő stí­lusát jellemzi a stockholmi Adolf Fri­gyes-templom. Már egészen a klasszi­cizmus szellemében épített stockholmi operaházát 1892. lebontották. ADLER 1. Mór, festő, szül. Óbuda 1826 máj. 24., megh­. Bpest 1902 okt. 12. Bécsben, Münchenben, Párizsban ta­nult, 1848-tól fogva pedig Bpesten fes­tett képmásokat és csendéleteket, gon­dos simasággal. Művei közül br. Eöt­vös József arcképe, Csendélet és Mó­zes c. olajfestményei a bpesti Szép­­művészeti Múzeum, Almássy Pál arc­képe a M. Tört. Képcsarnok tulajdoná­ban vannak. A. 2. Mór, festő, szül. Ungvár 1860 ápr. 5. 1885—88. a bpesti mintaraj­zisko­­lában s azután alighanem Bécsben ta­nult. Naturalista táj- és genreképeket festett. ADORJÁN György­né sz. Makovszky Stefi, festő és grafikus, szül. Bpesten 1899. Itthon Benkhard Ágostnál, Drez­dában, Párizsban tanult. 1929. gyűjt. kiállítása volt a II. Szalonban. Munkái közül kiválnak Ady-illusztrációi. ADRIANO FIORENTINO (14457-99), tulajdonképeni nevén A. di Giovanni de'Maestri firenzei szobrász, bronzöntő és éremkészítő. A nápolyi, urbinói és mantuai udvarokban, a 90-es évek vége felé pedig Bölcs Frigyes szász választó­­fejedelem udvarában működik, hol az utóbbinak németes stílusú bronz kép­mását mintázza (1498, Drezda, Alberti­num). Nápolyi korszakának tulajdonít­ják Ferrante király bronz mellszobrát (Nápoly, Museo Nazionale). Nagyobb művészi tehetséget árulnak el A. ér­mei, melyek figyelemre méltó karak­­terizáló erőről tanúskodnak. ADYTON (görög), az antik templom­ban az istenség szobrának helye, mely­be csak a pap léphetett. ADZSANTA, 1. Indiai művészet. AEDICULA (latin), tkp. házacska, kamra, rendesen kis kápolna v. fülke a házi istenek és urnák elhelyezésére. AEGAEI MŰVÉSZET, az Aegei ten­ger medencéjében, vagyis Görögország keleti, Kis-Ázsia nyugati partjain, a közbeeső szigeteken és délen Kréta szi­getén az ú. n. bronzkorban, vagyis Kr. e. III. évezredtől a II. évezred vé­géig, sőt még az I. évezred kezdetén is különböző fejlődési fokokon átmenő művészet, amelynek hordozója isme­retlen eredetű, de nyilván árja nép volt: a görögök elődje és valószínűleg vérrokona. Keletről, főleg Egyiptom­ból jövő hatások alatt sajátosan ala­kult ki s maga is figyelemreméltó be­folyást gyakorolt Egyiptomra, nyuga­ton pedig a görög szárazföldre, az et­ruszkokra, sőt Spanyolország ibei la­kosságára is. Az AE.-t, amelynek em­léke Homéros költeményeiből vissz­hangzik, az utolsó évtizedek megbe­csülhetetlen fontosságú ásatásai révén ismerjük. Éppen Homéros hatása alatt kezdte meg Heinrich Schliemann 1871. Trójában ásatásait, melyek­ben Dörpfeld segítségé­vel­ Mykénaeben, Tiryns­­ben, Orchomenosban, stb. oly gazdag eredményekre vezettek. 1899-ben pedig az angol Arthur Evans Kréta szigetén kezdte meg korszakalkotó kutatásait és nevezte el e legfonto­sabb gócpont művészetét Minosz királyról minoszi művészetnek, amelynek több fejlődési fokát kü­lönböztette meg. A fejlő­dés súlypontja az ú. n. középminoszi korszak kez­detére, kb. a Kr. e. 1700 —1350. évek közé esik, míg a görög szárazföld már korábban ismert művé­szete, amelyet a legfon­tosabb lelőhelyről müké­­naei művészetnek nevez­tek el, a maga egészében Kr. e. körülbelül 1700-tól kb. 1250-ig játszódott le. A Kréta szigetén, Knos­­sosban, Phaistosban és Ha­gia Triadában felfedezett palotamarad­ványok fejlett igényekről és alaprajzi elrendezésről tanúskodnak. A helyi­ségek közül, amelyek nem éppen tá­gasak, a legjellemzőbbek a pilléres termek és világító udvarok, de nagy szerepet játszanak a gazdasági helyi­ségek és a fürdőszobák is, melyek a csatornahálózattal ellátott paloták tar­tozékai voltak. Építési anyag a mész­kő, míg a falak burkolására gondosan elkészített alabástromlapok szolgál­tak, de nagy szerepet játszott a fa is: fából készültek az oszlopok, amelyek anyaguknak megfelelően fölfelé vas­tagodtak. Templomépítésnek semmi nyoma, de a paloták helyiségeiben gyakran találhatók vallási szimbólu­mok, Knossosban pedig valóságos pa­lota-kápolna maradt fenn, egyéb kul­tusztárgyak mellett a kígyós istennő utóbb­i rész- Knossosi kígyós is­tennő cse­répszobra 10 Regyei művészet

Next