Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)
N - Németalföldi festészet
Német művészet 172 -ig általában fából épült, a legrégibb kőházak Trierben, Metzben, Regensburgban és Gelnhausenben maradtak fenn. A francia gótika korán, már a XII. század végén érezteti hatását a német építészetben, de ez egyelőre csak a részletformákban nyilvánul. Az építészet a XIII. század derekáig lényegében román marad, s a román formanyelvbe a csúcsíves építészet egyes szerkezeti és díszítő elemei keverednek. Virágzó átmeneti jellegű művészet fejlődik ki, amelynek kiváló alkotásai maradtak fenn (Köln: S. Gereon, Bonn: Münster, Bacharach és Boppard a Rajnavidéken, Osnabrück és Münster Vesztfáliában, Basel). A legnagyobbszerű három emlék a limburgi, bambergi és naumburgi dóm, valamennyi hatalmas, tornyos architektúrájú, gazdag szobordíszű alkotás. Érdekesek e kor cisztercita építkezései, amelyek puritán egyszerűségükkel tűnnek ki (Maulbronn, Bebenhausen, Gelnhausen, Ebrach, a heisterbachi apátsági templom festői hatású romjai, Dobrilugk s a fejlődéstörténeti szempontból fontos Lehnin, Ausztriában Heiligenkreuz és Zwettl). A tiszta csúcsíves építészet csak későn érvényesül Németországban s alkotásai a francia gótikától sok tekintetben eltérőek. A kápolnakoszorús francia szentéllyel szemben a szentélyképzés egyszerűbb, a homlokzat egy- vagy kéttornyos, s az architektúrában általában erősebb a vertikalizmus, mint a franciában. Jellemző az áttört toronysisak (amely német mesterek révén Spanyolországba is elkerül), s az általános elrendezésre tipikus a csarnoktemplom gyakori előfordulása. A gótika először a magdeburgi dóm szentélyén jelenik meg, majd a XIII. század első feléből származó, görögkereszt alaprajzú trieri Liebfrauenkirchén bontakozik ki. A század derekáról való csúcsíves német csarnoktemplom jellegzetes példája a marburgi Elisabethkirche. Délnémetország gótikus templomai közül a nagyszerű regensburgi dóm, az ulmi Münster (a késői gótika egyik legszebb alkotása), a nürnbergi Lorenz- és Liebfrauenkirche. Esslingenben ugyancsak a Liebfrauenkirche, a schwabachi és dinkelsbühli templomok válnak ki, a szász vidéken és Thüringiában a halberstadti, erfurti és meisseni dómok, Vesztfáliában a nagyszabású mindeni dóm, az északnémet téglagótika alkotásai közül a brandenburgi Katalin-templom a XIV. végéről, a Keleti-tenger vidékén a lübecki és danzigi Mária-templomok, Ausztriában a nagyszerű bécsi Stephansdom, Csehországban a prágai S. Veit-székesegyház, amelyet arrasi mester kezdett építeni a XIV. század derekán. Amint a német-román s a román csúcsíves átmeneti művészet tetőpontját három-három nagy dóm jelzi, úgy a német gótika is három nagy templomon jelenik meg a leggazdagabban és legtisztábban : Freiburg, Strassburg és Köln dómjain. Freiburg háromhajós bazilikájának egyes részei még a XII. század végéről valók, csúcsívesen a XIII. század derekától kezdve építették: egy nyugati tornya van, amely igen finom architektúrájáról híres. A háromhajós strassburgi Münster szintén román stílusban indult; kriptája ma is az eredeti román formákat mutatja. Francia szellemű nagyszerű nyugati homlokzata, remek portáljaival és rózsaablakával, valószínűleg Erwin von Steinbach mester műve. Különösen szép a két torony, amelyek közül csak az egyik van befejezve (Ulrich v. Ensingen alkotása). A kolosszális kölni dómot a XIII. sz. derekán kezdték, koncepciója kéttornyos, öthajós bazilikát mutat, szentélye Amiens után indul. Architektúrája pompás és fölöttébb gazdag, de művészeti szempontból határozottan elmarad Freiburg és Strassburg mögött, s térhatása, miután magassága a hajók szélességéhez képest aránytalanul nagy, nem a legszerencsésebb. A XIV. sz. a gótika hőskorának végét jelenti, mindamellett az építőművészet produktivitása nem csökken, sőt azt lehet mondani, hogy a késői gótika a német építőszellem tulajdonképeni kialakulásának, a francia mintáktól való szabadulásának korát jelenti. Jellemző az épülettest megkönnyebbedése, a tér levegőssége, amely főkép a csarnoktemplomokban, a késői gótika e kedvenc templomtípusában érvényesül. A Parler-család gmündi és prágai építkezései képviselik ennek a stílusnak középpontját. A XV. sz. művészete ebből az elpolgáriasodott gótikából fakad, jellemzője a faltömegeknek ornamentális elemekben való végleges feloldása, a gazdag mérművek, fiálék stb. Igazi virágját ez a stílus azonban a világi építkezésekben hozta meg. A német gótika profán építészete igen gazdag, különösen várakban és városházakban. A legszebb várak egyike a német lovagrend egykori székhelye, Marienburg, az északnémet téglagótika impozáns alkotása a XIV. sz.-ból, a meisseni Albrechtsburg és Koburg vára, a városházak közül Aachen, Braunschweig, Münster, Königsberg, Stralsund, Tangermünde, Bréma és Lübeck, tehát elsősorban a virágzó és gazdag hanzavárosok székházai. A renaissance díszítő elemei a XVI. század elején kezdenek érvényesülni Német művészet