Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

N - Németalföldi festészet

Német művészet 172 -ig általában fából épült, a legrégibb kőházak Trierben, Metzben, Regens­­burgban és Gelnhausenben maradtak fenn. A francia gótika korán, már a XII. század végén érezteti hatását a német építészetben, de ez egyelőre csak a részletformákban nyilvánul. Az épí­tészet a XIII. század derekáig lénye­gében román marad, s a román formanyelvbe a csúcsíves építészet egyes szerkezeti és díszítő elemei ke­verednek. Virágzó átmeneti jellegű művészet fejlődik ki, amelynek kiváló alkotásai maradtak fenn (Köln: S. Gereon, Bonn: Münster, Bacharach és Boppard a Rajnavidéken, Osnabrück és Münster Vesztfáliában, Basel). A legnagyobbszerű három emlék a lim­­burgi, bambergi és naumburgi dóm, valamennyi hatalmas, tornyos archi­tektúrájú, gazdag szobordíszű alko­tás. Érdekesek e kor cisztercita épít­kezései, amelyek puritán egyszerűsé­gükkel tűnnek ki (Maulbronn, Beben­hausen, Gelnhausen, Ebrach, a heis­­terbachi apátsági templom festői ha­tású romjai, Dobrilugk s a fejlődés­­történeti szempontból fontos Lehnin, Ausztriában Heiligenkreuz és Zwettl). A tiszta csúcsíves építészet csak későn érvényesül Németországban s alkotásai a francia gótikától sok tekin­tetben eltérőek. A kápolnakoszorús francia szentéllyel szemben a szen­télyképzés egyszerűbb, a homlokzat egy- vagy kéttornyos, s az architek­túrában általában erősebb a verti­­kalizmus, mint a franciában. Jellemző az áttört toronysisak (amely német mesterek révén Spanyolországba is elkerül), s az általános elrendezésre tipikus a csarnoktemplom gyakori előfordulása. A gótika először a magdeburgi dóm szentélyén jelenik meg, majd a XIII. század első felé­ből származó, görögkereszt alaprajzú trieri Liebfrauenkirchén bontakozik ki. A század derekáról való csúcsíves német csarnoktemplom jellegzetes példája a marburgi Elisabethkirche. Délnémetország gótikus templomai kö­zül a nagyszerű regensburgi dóm, az ulmi Münster (a késői gótika egyik legszebb alkotása), a nürnbergi Lo­renz- és Liebfrauenkirche. Esslingen­­ben ugyancsak a Liebfrauenkirche, a schwabachi és dinkelsbühli templo­mok válnak ki, a szász vidéken és Thüringiában a halberstadti, erfurti és meisseni dómok, Vesztfáliában a nagyszabású mindeni dóm, az észak­német téglagótika alkotásai közül a brandenburgi Katalin-templom a XIV. végéről, a Keleti-tenger vidékén a lübecki és danzigi Mária-templo­­mok, Ausztriában a nagyszerű bécsi Stephansdom, Csehországban a prá­gai S. Veit-székesegyház, amelyet arrasi mester kezdett építeni a XIV. század derekán. Amint a német-ro­mán s a román­ csúcsíves átmeneti művészet tetőpontját három-három nagy dóm jelzi, úgy a német gótika is három nagy templomon jelenik meg a leggazdagabban és legtisztáb­ban : Freiburg, Strassburg és Köln dómjain. Freiburg háromhajós bazili­kájának egyes részei még a XII. szá­zad végéről valók, csúcsívesen a XIII. század derekától kezdve építet­ték: egy nyugati tornya van, amely igen finom architektúrájáról híres. A háromhajós strassburgi Münster szin­tén román stílusban indult; kriptája ma is az eredeti román formákat mu­tatja. Francia szellemű nagyszerű nyu­gati homlokzata, remek portáljaival és rózsaablakával, valószínűleg Erwin von Steinbach mester műve. Különö­sen szép a két torony, amelyek közül csak az egyik van befejezve (Ulrich v. Ensingen alkotása). A kolosszális kölni dómot a XIII. sz. derekán kezdték, koncepciója kéttornyos, öthajós bazili­kát mutat, szentélye Amiens után in­dul. Architektúrája pompás és fölöt­tébb gazdag, de művészeti szempontból határozottan elmarad Freiburg és Strassburg mögött, s térhatása, mi­után magassága a hajók szélességé­hez képest aránytalanul nagy, nem a legszerencsésebb. A XIV. sz. a gótika hőskorának végét jelenti, mindamel­lett az építőművészet produktivitása nem csökken, sőt azt lehet mondani, hogy a késői gótika a német építő­szellem tulajdonképeni kialakulásá­nak, a francia mintáktól való szaba­dulásának korát jelenti. Jellemző az épülettest megkönnyebbedése, a tér levegőssége, amely főkép a csarnok­­templomokban, a késői gótika e ked­venc templomtípusában érvényesül. A Parler-család gmündi és prágai építkezései képviselik ennek a stílusnak középpontját. A XV. sz. művészete ebből az elpolgáriasodott gótikából fakad, jellemzője a faltömegeknek ornamentális elemekben való végle­ges feloldása, a gazdag mérművek, fiálék stb. Igazi virágját ez a stílus azonban a világi építkezésekben hozta meg. A német gótika profán építé­szete igen gazdag, különösen várak­ban és városházakban. A legszebb várak egyike a német lovagrend egy­kori székhelye, Marienburg, az észak­német téglagótika impozáns alkotása a XIV. sz.-ból, a meisseni Albrechts­­burg és Koburg vára, a városházak közül Aachen, Braunschweig, Mün­ster, Königsberg, Stralsund, Tanger­münde, Bréma és Lübeck, tehát első­sorban a virágzó és gazdag hanza­­városok székházai. A renaissance díszítő elemei a XVI. század elején kezdenek érvényesülni Német művészet

Next