Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935)

S - Stilizálás - Stilp Gáspár - Stílus - Stoa - Stock János Márton - Stock Márton - Stockert Márton - Stocklass József - Stoeger József - Stokes, Adrian - Stolcz Ferenc - St. Omeri fajansz - Storno

Stilizálás 476 Storno­ jával díszített, emelkedett hely, mely a nyári időszakban a szabadban való ebédlő szerepét játszotta. STILIZÁLÁS, általában a természet jelenségeinek és motívumainak bizo­nyos rendszerbe törése. Legősibb nyil­­vánulása a gyermek rajzoló tevékeny­sége, amely egy bizonyos séma sze­rint egyszerűsíti és csoportosítja azt, amit a természetből kiragad, ősi nyil­­vánulása az ornamentumalakítás is, ami nem egyéb, mint a növényi és az állati természet motívumainak bizo­nyos rendszer szerint, sokszor a fel­­ismerhetetlenségig való egyszerűsítése és csoportosítása. A művészetekben, különösen a szimbolizmusnak (1. o.) fontos eszköze a S. Elek. STILP Gáspár, festő. Egerben­­, Bécsben végezte tanlmányait. A XVIII. sz. második felében mint rajz­tanár működött Pozsonyban, ahol ked­velt miniatűr arcképfestő is volt. STÍLUS, azoknak az ismer­tető jelek­nek összesége, melyek által valamely művészi egyéniség, valamely kor, va­lamely műfaj stb. önkénytelenül kife­jeződik és megkülönböztethetővé vá­lik. Stílushatározó tényező mindenek­előtt az anyag, melyet valamely mű­vészet felhasznál. Van pl. a szobrá­szatban kő-S., terrakotta-S., a festés­ben falfestő,-S., olajfesték-S., vízfes­­ték-S., stb. Az anyag­ megszabta S.-on belül a különböző korszakoknak meg­van a maguk korstílusa (renaissance, barokk, rokokó stb.), melyet az embe­ri lélektényezők határoznak meg. A kor S.-a általában azokból az ismer­tetőjelekből tevődik össze, melyek ama kor művészegyéniségeire nézve jellemzők, vagyis az egyéni S. ismer­tetőjeleinek összeségéből. Külön-kü­­lön S.-a van a különböző műfajoknak is. Megkülönböztetjük például a dom­bormű (relief) S.-át a kerek szoboré­tól, a monumentális festését a minia­tűr festésétől, a kerti épületét, vagy templomét, a városi lakóházétól, a múzeumétól stb. Elek: STOR, a görög és hellenisztikus vá­rosokban a nyilvános oszlopcsarnokok, oszlopos folyosók neve. STOCK 1. János Márton, festő, a XVIII. század legkiválóbb erdélyi származású arcképfestője, * Nagysze­ben 1742.­­ u. o. 1800 márc. 25. Bécsben Meytensnél tanult, de Kupetzky mű­veit is szeretettel tanulmányozta és másolta. Egy ideig Pozsonyban, 1794- től Nagyszebenben működött, hol szá­mos arc- és oltárképet festett. Tizenöt műve a nagyszebeni Brukenthal-kép­­tárban van, egy férfi, majd egy női arcképe újabban került a bpesti Szép­­művészeti Miízeumba. S. 2. Márton, festő, * 1700 körül,­­ Nagyszeben 1764. S. 1. János Márton atyja. Tekintélyes szebeni polgár s utóbb tanácstag is volt. 1737-től Nagy­szebenben háza volt a Reispergassen. STOCKERT Márton, festő 1647—67. Lőcsén. Havi lőcsei krónikája ismé­telten megemlékezik róla. STOCKLASS József, szobrász, * Bu­dapest 1868 márc. 25.s u. o. 1920 körül. A bpesti iparművészeti iskolában Lo­­ránfi Antalnál, majd Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. 1891 óta volt kiállítója a Műcsarnoknak. Mitológiai (Bacchánsnő a gyermek Silenussal, Mámoros Bacchánsnő, stb.), történeti (Árpád vezér, Szent István és Asztrik, stb.) és genreszobrokat (Családi kör, Libapásztorlány, In vino veritas) ké­szített. STOEGER József, építész, * Juden­dorf 1770 körül,­­ Pest (!) 1845 k. A XIX. sz. elején Pesten, Bécsben, utóbb Moszkvában és Szentpétervárott mű­ködött. Oroszországban főleg Sándor cár foglalkoztatta, kinek megbízásá­ból elkészítette a szentpétervári téli palotának és környékének rendkívüli szorgalommal rajzolt nagyméretű lát­képét. Hátrahagyott tervrajzai, ok­mányai, feljegyzései Budapesten ma­gántulajdonban vannak. STOKES, Adrian, angol festő és grafikus, * Southport 1854. Nejével (S. Marianne) 1905—10. öt ízben járt Ma­gyarországon s az itt készített váz­latok alapján együtt illusztrálták A. C. Blacknak Magyarországról kiadott művét. Magyar tárgyú műveikből Lon­donban ismételten, Budapesten a Nem­zeti Szalonban pedig 1910. rendeztek kollektív kiállítást. STOLCZ Ferenc, szobrász, * Zsáka (Bihar vm.) 1865 dec. 26. Soltvadker­­ten, majd Hódmezővásárhelyen volt cipészmester. 1925 óta mint autodi­dakta foglalkozik a szobrászattal. 1928. Hódmezővásárhelyen és Szegeden volt kollektív kiállítása. Főműve: Horthy Miklós kormányzó egész alakú szobra. S. művei a népies művészet körébe tartozó alkotások. ST. OMERI FAJANSZ. St. Omer­­ben a XVIII. század végén Louis Sa­­ladin készít fajanszokat, ezek, mint a kevés ránk maradt darab mutatja, el­­sőrendűek voltak. Sajnos, nincsenek mindig jelezve. STORNO, művészcsalád, tagjai: id. Ferenc, festő és építész,­­ Kismarton 1820 febr. 20. – Sopron 1907 jan. 29. Landshuton és Münchenben tanult. 1845. műhelyt nyitott Sopronban és templomdíszítő, festési, üvegfestéshez való kartonkészítő munkákat végzett, emellett templomok restaurálásával fog­lalkozott (Sopron, Szepesváralja, Lő­cse, Besztercebánya, Erdély). Egyik képviselője volt a stílszerű restaurá­lás elvének. — ifj. Ferenc, festő, * Sopron 1851 nov. 6. Bécsi és nürnbergi

Next