Tolnai Világlexikona 2. Angol nyereg-től Azzurri-ig (Budapest, 1913)
A - Ázsia földeritése
660 Ázsia földerítése De mindhiába ! A gazdasági érdekek nyomása erősebb volt minden babonánál, és a Földközi tengermellék népei egyre jobban kezdték érezni annak a szükségét, hogy megtalálják az Indiába vezető utat. Javult folytonosan a hajóépítés és a hajózás tudománya is, különösen Olaszországban, és főképp Génuában, s végül eljutott Kínából Európába az iránytű, ismerete is. A fölfedező utasok bátorsága egyre növekedett. 1446-ban a Gambia folyóig, majd a mai Sierra Leoneig jutottak a portugálok, majd fölfedezték a Zöldfoki szigeteket és Fernando Po szigetét. II. János portugál király (1481 — 1495) újabb expedíciót küldött Afrikába, majd később, mert szeretett volna tisztába jönni Afrika kiterjedésével és alakjával, megbízta Diaz Bartolomeot (I. o.), hogy hatoljon előre Afrika partjai mentén, dél felé, és tudja meg, meg lehet-e Afrikát kerülni. Diaz 1486-ban indult neki útjának, s bár a Kelet felé való átjárást Indiába nem találta meg, eljutott Afrika legdélibb hegyfokáig s ezzel megállapította azt, hogy Afrika csakugyan körülhajózható. A Viharok fokának nevezte el Afrika déli csúcsát, de János király ezt a nevet megváltoztatta így : Cabo da boa esperanza (Jóreménység foka), mert a legszebb reményeket fűzte a fölfedezéséhez: Vasco da Gama. Ennyi előzmény után jutunk el végül Vasco da Gamához, az újkor egyik legjelentősebb fölfedezőjéhez és A. első újkori felderítőjéhez. Vasco da Gama 1469-ben született Portugália Alemtejo tartományának Sines városában, s már kora ifjúságában ügyes és vakmerő tengerész hírében állt. II. János portugál király Vasco da Gamát szemelte ki arra, hogy Diaz Bartolomeo nyomán tovább haladjon Afrika partjai mentén. Három hajót szerelt föl erre a célra János király és a kis flotta parancsnokává Vasco da Gamát nevezte ki. 1497 július 8-án indult el Vasco da Gama Lisszabonból. Az ő hajójának Szent Raffael volt a neve. November 16-án eljutott a mai Táblaöbölbe, ahol néhány napra horgonyt vetett és megpihent. November 20-án vagy 22-ikén érkezett a Jóreménység fokához erősen viharos időben. A hajók a viharban három napig voltak kénytelenek ide-oda vergődni, hogy elkerüljék a parthoz vágódás veszedelmét, s csak harmadnapra tudták megkerülni a Jóreménység fokát. Itt aztán északkelet felé fordult a kis hajóhad s a part mentén haladva eljutott új Zambezi folyótorkolatáig. Itt Vasco da Gama partra szállt és egy teljes hónapnyi pihenőt adott kifáradt, elcsigázott legénységének, amelynek nagy részét a skorból (1. o.) kínozta. Miután új erőre kaptak az expedíció tagjai, megint útnak indultak. Körülbelül 1498 március havában megérkeztek Mozambikba és később Mombaszába. Az ott élő mórok féltették kereskedelmi érdekeiket a portugáloktól és fellázították a benszülött fejedelmeket az idegenek ellen, akiket több ízben fenyegetett ennek következtében nagy veszedelem. Csak mikor Malindiba jutottak el, a déli szélesség 3°-is alá, ott sikerült nekik összebarátkozniok Malindi sejkjével, aki egy Gudseratból való tapasztalt hajókalauzt bocsátott Vasco da Gama rendelkezésére további útjában India felé. Ennek a vezetése alatt 1498 május 20-án eljutott Vasco da Gama a Malabári partmellékre, vagyis India nyugati partjára, Calicut kikötővárosba, amely akkoriban India fűszerkereskedésének a középpontja volt. Ezzel tehát meg volt oldva a nagy feladat: Afrikát sikerült körülhajózni és ily módon fölfedezni a közvetlen tengeri utat Európából Indiába. Calicut uralkodója eleinte nyájasan fogadta a portugálokat, s megengedte nekik azt is, hogy hajóikat megrakják fűszerrel. De az arabok, akik az Indiával való kereskedelemből éltek, csakhamar felbujtották a rádját az idegenek ellen, s a rádia Vasco da Gamának azokat az embereit, akik akkor éppen a parton voltak, elfogatta és börtönbe vettette. Vasco da Gama azonban nem vesztette el a fejét. Hirtelen ő is hatalmába ejtett néhány hindut, köztük előkelő embereket is, a hajójára cipeltette őket, a rádsának pedig megüzente, hogy ha elfogott legényeinek bajuk esik, rögtön kivégezteti a hindukat. A rádia erre szabadon bocsátotta a portugálokat, akik siettek felvenni a vasmacskákat és gyorsan tovább vitorláztak észak felé. Kantnor herceg, aki hűbérese volt ugyan a rádjónak, de akkor éppen harcban volt vele, szívesen fogadta Vasco da Gamát. Megengedte neki, hogy hajóit bőségesen megrakja fűszerrel és békén útnak is bocsátotta őt. Vasco da Gama Goától délre egy kisebb kikötőben kitataroztatta a hajóit. Ekközben újabb ellenséges támadás érte, de ezt is szerencsésen elhárította. Végül, bőségesen megrakodva, december hónapjában megindult hazafelé. 1499 januárjában érkezett meg az afrikai partokra, ahol Malindin sejkje megint barátságosan fogadta. Innen azonban rettenetes volt az útjük hazafelé. Két hajójuk odaveszett a viharokban s a harmadik is csak keservesen birt előrehaladni, mig végre megérkeztek az Azori szigetekre. Innen könnyebb volt már az utazás, és Vasco da Gama 1499 szeptemberében horgonyt vethetett Lisszabon kikötőjében. I. Mánuel király, az időközben elhunyt II. János utódja, nagy örömmel fogadta az első Do/A'VASCO - DACTA/AA Vasco da Gama, portugál hajós (1469— 1624), aki fölfedezte 1498-ban, a Jóreménység fokát körülhajózván, az Indiába vivő utat, és később a portugál India alkirálya lett.