Tolnai Világlexikona 2. Angol nyereg-től Azzurri-ig (Budapest, 1913)

A - Ázsia földeritése

660 Ázsia földerítése De mindhiába ! A gazdasági érdekek nyomása erősebb volt minden babonánál, és a Földközi tengermellék népei egyre jobban kezdték érezni annak a szükségét, hogy megtalálják az Indiába vezető utat. Javult folytonosan a hajóépítés és a hajózás tudománya is, különösen Olaszország­ban, és főképp Génuában, s végül eljutott Kíná­ból Európába az iránytű, ismerete is. A fölfedező utasok bátorsága egyre növeke­dett. 1446-ban a Gambia folyóig, majd a mai Sierra Leoneig jutottak a portugálok, majd föl­fedezték a Zöldfoki szigeteket és Fernando Po szigetét. II. János portugál király (1481 — 1495) újabb expedíciót küldött Afrikába, majd később, mert szeretett volna tisztába jönni Afrika kiterjedésé­vel és alakjával, megbízta Diaz Bartolomeot (I. o.), hogy hatoljon előre Afrika partjai mentén, dél felé, és tudja meg, meg lehet-e Afrikát kerülni. Diaz 1486-ban indult neki útjának, s bár a Kelet felé való átjárást Indiába nem találta meg, el­jutott Afrika legdélibb hegyfokáig s ezzel meg­állapította azt, hogy Afrika csakugyan körül­hajózható. A Viharok fokának nevezte el Afrika déli csúcsát, de János király ezt a nevet meg­változtatta így : Cabo da boa esperanza (Jó­­reménység foka), mert a legszebb reményeket fűzte a fölfedezéséhez: Vasco da Gama. Ennyi előzmény után jutunk el végül Vasco da Gamához, az újkor egyik legjelentősebb föl­­fedezőjéhez és A. első újkori felderítőjéhez. Vasco da Gama 1469-ben született Portu­gália Alemtejo tartományának Sines városában, s már kora ifjúságában ügyes és vakmerő ten­gerész hírében állt. II. János portugál király Vasco da Gamát szemelte ki arra, hogy Diaz Bartolomeo nyomán tovább haladjon Afrika partjai mentén. Három hajót szerelt föl erre a célra János király és a­ kis flotta parancsnokává Vasco da Gamát nevezte ki. 1497 július 8-án indult el Vasco da Gama Lisszabonból. Az ő hajójának Szent Raffael volt a neve. November 16-án el­jutott a mai Táblaöbölbe, ahol néhány napra horgonyt vetett és megpihent. November 20-án vagy 22-ikén érkezett a Jó­reménység fokához erősen viharos időben. A ha­jók a viharban három napig voltak kénytelenek ide-oda vergődni, hogy elkerüljék a parthoz vágódás veszedelmét, s csak harmadnapra tud­ták megkerülni a Jóreménység fokát. Itt aztán északkelet felé fordult a kis haj­óhad s a part men­tén haladva eljutott új Zambezi folyótorkolatáig. Itt Vasco da Gama partra szállt és egy teljes hónapnyi pihenőt adott kifáradt, elcsigázott legénységének, amelynek nagy részét a skorból (1. o.) kínozta. Miután új erőre kaptak az expe­díció tagjai, megint útnak indultak. Körülbelül 1498 március havában megérkeztek Mozambikba és később Mombaszába. Az ott élő mórok fél­tették kereskedelmi érdekeiket a portugáloktól és fellázították a benszülött fejedelmeket az idegenek ellen, akiket több ízben fenyegetett ennek következtében nagy veszedelem. Csak mikor Malindiba jutottak el, a déli szélesség 3°-is alá, ott sikerült nekik összebarátkozniok Malindi sejkjével, aki egy Gudseratból való tapasztalt hajókalauzt bocsátott Vasco da Gama rendel­kezésére további útjában India felé. Ennek a vezetése alatt 1498 május 20-án el­jutott Vasco da Gama a Malabári partmellékre, vagyis India nyugati partjára, Calicut kikötő­városba, amely akkoriban India fűszerkeres­­kedésének a középpontja volt. Ezzel tehát meg volt oldva a nagy feladat: Afrikát sikerült körülhajózni és ily módon föl­fedezni a közvetlen tengeri utat Európából Indiába. Calicut uralkodója eleinte nyájasan fogadta a portugálokat, s megengedte nekik azt is, hogy hajóikat megrakják fűszerrel. De az arabok, akik az Indiával való kereskedelemből éltek, csakhamar felbujtották a rádját az idegenek ellen, s a rádia Vasco da Gamának azokat az embereit, akik akkor éppen a parton voltak, elfogatta és börtönbe vettette. Vasco da Gama azonban nem vesztette el a fejét. Hirtelen ő is hatalmába ejtett néhány hindut, köztük előkelő embereket is, a hajójára cipeltette őket, a rádsának pedig megüzente, hogy ha elfogott legényeinek bajuk esik, rögtön kivégezteti a hindukat. A rádia erre szabadon bocsátotta a portugálokat, akik siettek felvenni a vasmacskákat és gyorsan tovább vitorláztak észak felé. Kantnor herceg, aki hűbérese volt ugyan a rádjónak, de akkor éppen harcban volt vele, szívesen fogadta Vasco da Gamát. Meg­engedte neki, hogy hajóit bőségesen megrakja fűszerrel és békén útnak is bocsátotta őt. Vasco da Gama Goától délre egy kisebb ki­kötőben kitataroztatta a hajóit. Ekközben újabb ellenséges támadás érte, de ezt is szerencsésen elhárította. Végül, bőségesen megrakodva, december hónapjában megindult hazafelé. 1499 januárjá­ban érkezett meg az afrikai partokra, ahol Malindin sejkje megint barátságosan fogadta. Innen azonban rettenetes volt az útjük hazafelé. Két hajójuk odaveszett a viharokban s a har­madik is csak keservesen birt előrehaladni, mig végre megérkeztek az Azori szigetekre. Innen könnyebb volt már az utazás, és Vasco da Gama 1499 szeptemberében horgonyt vethetett Lissza­bon kikötőjében. I. Mánuel király, az időközben elhunyt­­ II. János utódja, nagy örömmel fogadta az első Do/A'VASCO - DACTA/AA Vasco da Gama, portugál hajós (1469— 1624), aki fölfedezte 1498-ban, a Jóreménység fokát körülhajózván, az Indiába vivő utat, és később a portugál India alkirálya lett.

Next